Sorban csődölnek a kisebb elektromos-autó gyártók
A drága fejlesztési és gyártási költségek, a reméltnél alacsonyabb vásárlói érdeklődés és a befektetők bizalmának gyengülése – ezeknek a tényezőknek az együtthatása, mind több – főként viszonylag kisebb - elektromos-autó márkát juttat megoldhatatlan anyagi helyzetbe.
Hiába a nagy reklám, hiába a sokszor államilag is támogatott „zöld imázs” és az öreg kontinensen az unió részéről már kényszer szintjéig fajuló „ajánlások” az átlagos gépkocsivásárló nem akar és pénztárcájába nézve nem is tud elektromos autót vásárolni.
Ezt bizonyítják a hagyományos motorral felszerelt autókhoz képest két-háromszor vagy akár többször is drágább elektromos autók eladási adatai is, melyek bár növekszenek, de számuk stratégiai szempontból, nagyságrendbelileg több okból sem érheti el azt a szintet, hogy felváltsák „hagyományos” társaikat.
Több hírforrás is beszámolt arról, hogy a legutóbb a Lucid, a nem egy szakértő által a legtökéletesebbnek tartott, de minden bizonnyal a leginkább luxuskategóriába tartozó elektromos-autó márka jutott anyagilag kilátástalan helyzetbe. A márka, amelynek modelljei alapjáraton 100 ezer euró felett kezdődnek, de akad közülük 200 ezer eurót meghaladó árú is – sajtóinformációk szerint minden egyes eladott autóján mintegy 300 ezer eurót veszt. Egy ilyen trendet pedig „zöld imázs” ide vagy oda a részvényesek sem tudnak huzamosabb ideig elfogadni. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a vállalat részvényárfolyamai jelenleg 91 százalékkal alacsonyabb szinten vannak, mint az általuk elért korábbi maximum. Ez pedig nem jósol túl biztató jövőt a márkának, amely egyébként az idén mintegy ötezer autót gyártott, de ennek a mennyiségnek csak alig valamivel több, mint fele talált gazdára.
Hasonló helyzetbe került az elektromos teherautók gyártására szakosodott svéd Volta, amely ugyancsak elvérzett világmegváltó tervei megvalósításával, de úgymond már „túl van a nehezén” ugyanis nemrégiben csődöt jelentett. A Volta, csak két éve jelent meg a piacon a sorozatban gyártott, Zero nevet viselő teherautójával, amelyről a gyártó azt ígérte, hogy 200 kilométert képes gurulni egy feltöltésre. A piac azonban itt is megmutatta, hogy álmodozni ugyan lehet, de azt illenék a vásárlók valós igényei szerint tenni. A teherautó drága volt és eladási adatai csak nagyon lassan nőttek, ami persze megmutatkozott a számokban is, a vállalat részvényeinek értéke már tavaly 82 százalékkal esett vissza, nemrégiben pedig kénytelen volt bejelenteni a csődöt, aminek következtében befektetői mintegy 350 millió dollárral lettek szegényebbek.
Valószínűleg nem ők voltak az utolsók, akik ráfizettek arra, hogy a progresszivitás jegyében erőltetett „modernitást” nem fogadta el a piac. Csak már ott tartanánk, hogy a politika káros ember és természetellenes „progresszív álmodozói” is kapjanak egy hasonló sallert! Amíg nem késő!
