Mit tesz a szlovák kormány az állampolgárok anyagi problémáinak enyhítése érdekében?
Költői kérdésnek is tűnhet a fenti megfogalmazás, mert eddig nem látjuk a magas infláció elleni szlovák védekezés bástyáit, sőt, még annak jeleit sem, de mégis mit tehetne a kormány?
Ahogy arról portálunkon is írtunk, a Szlovák Nemzeti Bank által közölt jóslatok a hazai gazdaság súlyos problémáit jelzik előre, amely a pénzromlás brutális ütemével járhat együtt. Az elhúzódó háború esetén a növekedés is leállhat, eközben további áremelkedések várhatók, az infláció pedig a következő évben valahol 10 és 14% között lehet.
Az NBS elnöke történetes a korábbi baloldali kormány egyik meghatározó minisztere volt, akit egyébként a jelen kormányzat szeretne börtönben látni, több más politikussal együtt. Közben a jelenlegi pénzügyminiszter ahelyett, hogy megoldást keresne az egyre tarthatatlanabb drágulásra, a parlamentben a belügyminiszter párttársát védi a leváltási kísérlet miatt, hiszen ennél fontosabb dolga nincs is.
A kormány többi tagja is leginkább az orosz-ukrán háború körüli szlovák kommunikációs hadműveletekkel van elfoglalva, s nem vesszük észre, hogy az események gazdasági hatásai még teljes erővel nem is érződnek, mégis a szlovák társadalomban egyre nagyobb a bizonytalanság. Az óriási deficit ellenére számtalan vállalkozó van nehéz helyzetben, s ugyan a nagy piaci szereplők boldogulnak, már most sejtjük, az állampolgárok mindennapi megélhetése egyre kiszámíthatatlanabb lesz.
A háborús konfliktus miatt kialakult bizonytalanság pedig még több fiatalt késztet majd arra, hogy a kontinens nyugatabbi részén próbáljanak szerencsét, mert az életszínvonal viszonylatában egyre hátrább kerülünk az EU-s országok között, s a nemzetgazdaság számára ugyan nem létkérdés, hogy a bérek reálértéke mennyit növekszik, de látjuk, az infláció okozta hatások óriási társadalmi problémákat okoznak az idősebbek közt, de az alacsonyabb jövedelmű rétegek szintjén is.
A kormánynak persze nincs egyszerű helyzete, ezt őszintén meg kell jegyeznünk, hiszen számtalan kihívással kellett megküzdeniük az elmúlt két évben, de gazdasági szinten alig tudunk mondani olyan példát, amelyben igazán hatékony megoldást találtak. Az áruk viszont jelentősnek bizonyult, gondoljunk csak a kötelező tesztelésre, a vakcinalottóra és a folyamatos bizonytalanságra az oltások körül. Ennek hatására a kormányba vetett bizalom gyorsan megrendült, de most a háború idején volna lehetőség a hibák enyhítésére.
A nyugdíjasokon leginkább egy extra nyugdíjemelés vagy plusz nyugdíjbónusz segíthetne, ahogy a szociális hátrányos helyzetű polgárokon is, igaz, mindkettő erős ellenérzéseket váltana ki.
Talán a leghatékonyabb gyógymód az árszabályozás vagy adócsökkentés lenne a létszükségleti termékek esetében, esetleg az üzemanyagoknál. Az energiaárak pedig kulcskérdést jelentenek.
Azt ugyanis látni kell, bármennyire a piaci verseny ellen ható folyamatokról van szó, jelenleg sem a normális piaci működés irányítja azt, hanem különféle nem várt hatások és várakozások. Ha hozzátesszük, hogy az áremelkedés üteme nem lassul majd, hanem tovább gyorsul, s a lakhatás költségei a hitelekkel együtt emelkedni fognak, akkor már nem csak a nyugdíjból vagy szociális juttatásokból élők helyzete fog jócskán romlani, hanem az aktív munkavállalóké is, akik fizetése sok esetben akár nominálisan emelkedett az elmúlt időszakban.
