Mit hozott a válság a hazai munkavállalónak?
A három évvel ezelőtt kirobbant koronavírus okozta járvány alapjaiban változtatta meg a munkapiacot is, de az online korszakból már a legtöbb helyen felébredtek. Mégis mi maradt belőle, s mire tanítja a szlovákiai munkáltatókat a bonyolult gazdasági helyzet?
A szlovákiai munkapiac, vagyis a munkakereslet és -kínálat az elmúlt évek politikai, gazdasági és minden más jellegű válságai ellenére viszonylag jó kondícióban van. A munkanélküliség a legfrissebb elérhető adatok szerint februárban tovább csökkent, 5,76 százalékon áll, s ahogy arra Milan Krajniak, munkaügyi miniszter is utalt, nagyon lejjebb már nem lehet tornázni.
A helyzet viszont korántsem rózsás, ha hozzátesszük, hogy az infláció nehéz helyzetet teremt a vállalkozók számára, akik a munkahelyeket fenntartják. Az elmúlt egy évben ugyanis hiába növekedtek a nominálbérek – a statisztikai hivatal adatai szerint egyébként jelentősen –, a legtöbb ágazatban kevesebbet kerestek a munkavállalók, mint egy évvel korábban.
Ez pedig azt is jelenti, hogy az alkalmazottak további béremelést szeretnének, mert életszínvonaluk a bérnövekedés ellenére is csökken, s az inflációs folyamat még nem állt meg.
Ennek ellenére a legtöbb hazai szakértő szerint elkerülhető a recesszió, amely a munkahelyeket veszélybe sodorná. A másik oldalon pedig azt is látni kell, hogy a hiányzó hazai munkaerőt külföldiekkel kell pótolni a szlovákiai gyárakban. Az, ami egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, ma már valóság, és már nem csupán ukránok vagy éppen szerbek dolgoznak a hazai üzemekben, hanem távolabbi országokból érkezett munkavállalók is.
A szlovák munkapiac egyébként is konzervatív, s nem hatnak rá jelentősen a nemzetközi trendek. Az Európai Unión belül például csak Bulgáriában dolgoznak kevesebben részmunkaidőben, mint Szlovákiában. A munkavállalók csupán 3 százalékáról van szó, akik heti 40 munkaóránál kevesebbet dolgoznak, miközben az EU-s átlag 18 százalék. Még a térségben is jócskán átlag alatti eredményt mutatunk, sőt, az elmúlt években a részmunkaidősek százalékaránya csökkenő tendenciát mutat. Mindenki legalább 40 órát dolgozik, vagy még többet, hogy jobban éljen.
Az viszont egyértelmű, hogy elsősorban a vendéglátást, az adminisztratív munkát, a kiskereskedelmet és a könyvelést érinti a részmunkaidő, ahol a nők gyakrabban vállalnak munkát.
Az online munkavégzés korszakának is nevezhetjük az elmúlt éveket, amikor a járvány okozta korlátozások még ott is kikényszerítették az otthonról végzett munkát, ahol ez korábban elképzelhetetlen volt. A nagy lezárások után persze a legtöbb helyen visszatértek az alkalmazottak a munkahelyükre, de sok nemzetközi vállalat, és néhány kisvállalat is úgy döntött, nem rossz, ha megtakarítja az irodaköltségeket, és nem lesz annyi munkatársa a központban.
A váltás hosszabb távú szociális hatásai egyébként ijesztőek lehetnek, mert az emberek közötti kommunikációs szakadék tovább mélyülhet.
Térjük vissza még néhány mondat erejéig a szlovákiai munkanélküliségi adatokra. A munkanélküliségi ráta az orosz–ukrán háború óta több mint egy százalékponttal csökkent, ami azért is meglepő, mert például csak az elmúlt egy hónapban kilenc cég kezdett leépítésbe.
Ezek az elbocsátások mintegy ezer embert érintettek, de főleg azokban az iparilag fejlett régiókban, ahol alacsony a munkanélküliség, így az utcára került emberek könnyen találhattak munkát.
A legérdekesebb viszont az, hogy miért is állunk ilyen jól a munkaerőpiacon Szlovákiában. Az ok egyszerű. A gazdasági válság hatásait azért nem érezzük a munkahelyek, illetve a munkanélküliek számában, mert a szomszédainkhoz és a fejlett Nyugathoz képest nálunk kevésbé növekedtek a fizetések az inflációs időszakban. A nominális órabér csak mintegy négy százalékkal nőtt, ami miatt a nemzetközi vállalatok számára nagyon is előnyös, ha megtartják a szlovákiai munkavállalókat, mert nem lettek annyival „drágábbak”, mint magyarországi vagy csehországi társaik.
Ebből is adódóan nyilvánvaló, hogy a közeljövőben további bérnövekedés várható. A pénzromlás és a politikai bizonytalanság közepette ezt fogják követelni a munkavállalók annál is inkább, mert a közeljövő fenyegető réme, a jelzáloghitelek törlesztőrészleteinek emelkedése egyre több család számára okoz majd súlyos anyagi gondot.
Megjelent a MAGYAR7 16. számában.
