Minimáljövedelem, avagy szociális utópia
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a rohamos műszaki fejlődés következtében néhány évtized alatt teljesen átalakulhat a munkaerőpiac Európában. Vajon a robotok által végzett munka korszakát Európában csak a minimáljövedelemmel lehet túlélni, vagy újabb szociális utópiát kerget a Nyugat?
Az elmúlt héten az Európai Unió Tanácsa ajánlást fogadott el a megfelelő minimumjövedelem tagállami bevezetésére. A hír körbejárta a sajtót, ahogy azok a brüsszeli gondolatok is, amelyek szerint a tagállamoknak most neki kell fogniuk számolni. A tagállamok feladata, hogy határozzák meg a minimumjövedelem szintjét, figyelembe véve az összes jövedelemforrást, a háztartások sajátos szükségleteit és hátrányos, vagy kevésbé hátrányos helyzetét, az alacsony keresetűek vagy minimálbérért dolgozók jövedelmét, az életszínvonalat, a vásárlóerőt, valamint az árszinteket és azok várható alakulását. A célzott jövedelemtámogatási szintet 2030-ig kellene elérni.
A filozófia és a közgazdaságtan iránt érdeklődők biztosan jól ismerik az elmúlt évszázadokban megjelenő elméleteket a szociális egyenlőség megteremtésére, amelyek a gyakorlatban megvalósíthatatlannak bizonyultak, így általában bukásra voltak ítélve. A leginkább „sikerült” elméleti modellt persze tájainkon is jól ismerjük, hiszen a szovjet típusú szocializmus „meghódította” Közép-Kelet-Európát, igaz, nem önként és dalolva mentünk bele, hanem erőszakkal.
A jelenlegi unió, mármint az európai, ugyancsak szociálisan érzékeny szeretne lenni, de nem azzal, hogy anyagi egyenlőséget teremt, hanem azzal, hogy mindenkinek biztosítaná a magasabb szintű minimumot, leánykori nevén az alapjövedelmet.
Amint elkezdünk keresgélni az Európai Unió hivatalos oldalain, hogy mit is jelent valójában a minimáljövedelem, ezt a definíciót találjuk: a minimáljövedelem olyan készpénzfizetés, amely segítséget nyújt azoknak a háztartásoknak, amelyeknek erre szükségük van ahhoz, hogy a számláikat kifizessék és méltó életet éljenek. Olyan készpénz tehát, amely valójában támogatást, s általában a szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító természetbeni juttatásokat jelent, és amelyet a munkaerőpiacra való belépésre irányuló célzott ösztönzők egészítenek ki.
Magyarul az lenne a minimáljövedelem elsődleges funkciója, hogy a munkapiacra terelje a nem dolgozókat.
Vagyis azokat, akik elvesztették munkájukat, vagy még nem dolgoztak, mert bevándorlók, vagy éppen most fejezték be az iskolát. Az ötlet elméletileg akár meg is győzhet bennünket hasznosságáról, mert látszólag a szociális hálót erősítené, más kérdés, hogy mennyire működőképes.
A minimáljövedelem nem azonos a minimálbérrel. Az EU ajánlása tehát nem a minimálbért akarja meghatározni, az történetesen továbbra is tagállami hatáskörben marad, bár voltak törekvések az egységesítésre. A minimálbér definíció szerint a jogszabályban meghatározott legkisebb összegű kötelező munkabér. Ez most 700 euró Szlovákiában, ennél kevesebbet tehát elméletileg nem kereshet a munkavállaló teljes munkaidőben.
A minimáljövedelem ugyanakkor az a minimális összeg, amelyet alanyi jogon minden állampolgárnak meg kellene kapnia havonta, hogy biztosítani tudja alapszükségleteit legalább minimális szinten.
Kicsit érthetőbben fogalmazva, ez a minimális szociális csomag. Az EU-ban pontosan tudják, hogy a legtöbb tagállam rendelkezik valamiféle minimumjövedelmi rendszerrel vagy nevezzük szociális támogatásnak, amellyel biztosítható az egyén alapszükségleteinek a kielégítése akkor is, amikor nem rendelkezik egyéb pénzeszközökkel. Egyúttal azt is megállapították az uniós szakértők, hogy ezek a szociális ellátórendszerek országonként nagyon változók, és egyes tagállamokban sok alacsony jövedelmű embernek még mindig nincs hozzáférése ezekhez a forrásokhoz.
Az államok abban érdekeltek, hogy ezek az ellátórendszerek ne váljanak a munkavállalás hátráltató tényezőjévé, ezért is mérnek szűken, a másik oldalon azonban egyfajta alapbiztonságot szeretne megteremteni polgárainak az Európai Unió. Ezt szolgálná a minimáljövedelem. Átlátható, egyszerű rendszert, amelyben senkinek sem kellene félnie, ha éppen elveszíti a munkáját. Ennek kapcsán konkrét példákat sorol az uniós ajánláshoz csatolt magyarázó anyag, ám ezzel egyidejűleg lélektani és politikai vitákat generál.
Egyelőre nem tudni, Szlovákia politikusai, szakértői hogyan vélekednek a kérdésről. Magyarország kormányának programja egyértelműen a munka alapú társadalomra épít, pár évvel ezelőtt Orbán Viktor kormánya egyértelműen elutasította az alapjövedelmet, és ezt nem igazán nézte jó szemmel az EU.
Nyilvánvaló tény, hogy az újabb ipari forradalom küszöbén állunk, hiszen a robotok előbb a gyártósorokon fogják átvenni a munkát, aztán majd az irodákban is egyre több és egyre összetettebb adminisztratív munkaköröket,
és ebben a jelenleg még csak jósolható néhány évtizedben sokan maradhatnak állás nélkül.
Kérdés azonban, hogy a gyors változások világában valóban a minimáljövedelem lehet-e a megoldás? Abban az Európában, amely nem tud mit kezdeni a bevándorlókkal, nincs receptje a válságok leküzdésére, és nem mellesleg az időzítés is rossz, hiszen a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború a recesszió felé sodorja az unió gazdaságait. Nem beszélve arról, hogy az Európa felé igyekvő bevándorlók számát egy ilyen intézkedés vélhetően megsokszorozná. Európának több szempontból is át kell értékelnie helyét, szerepét a világ gazdasági térképén. Ehhez pedig a bőkezű szociális rendszer mellett leginkább innovatív ötletekre lenne szükség. Olyan európaiságra, amelyben valóban érték a szociális érzékenység, de nem ez a szociális utópia.
Megjelent a Magyar7 hetilap 6. számában.
