Mi lesz a köz alkalmazottaival?
Szlovákiában a munkaképes lakosság jókora része alkotja a közigazgatás népes táborát. Nagyságrendileg mintegy négyszázezer emberről van szó. Sokan nem is hinnék, de ezeknek a fele, azaz majd’ kétszázezer dolgozó a megyék, illetve a városok, falvak, azaz a települési önkormányzatok alkalmazásában áll.
Ha válaszolnunk kellene arra a kérdésre, hogy kik is a megye, a város vagy a falu alkalmazottai, először nyilván azokra az emberekre gondolnánk, akik a városházán, a községházán az irodákban dolgoznak. Ám ha jobban bele-gondolunk, sorban jutnak az eszünkbe további önkormányzati munkahelyek: különböző műszaki intézmények, egy-egy település rendőrsége, útkarbantartói, a hulladékgazdálkodás munkásai, a parkok és a közterületek rendben tartói. Ha sorra vesszük az önkormányzati munkahelyeket, rádöbbenünk, hogy az alapiskolák, az óvodák, a kulturális intézmények, a könyvtárak, a színházak, a nyugdíjasotthonok szinte teljes skálája szintén önkormányzati fenntartásban található. Egy-egy város esetében tehát több száz alkalmazottról beszélhetünk.
Komárom önkormányzata a maga mintegy 600 alkalmazottjával például a város egyik legnagyobb munkaadója.
De ugyanígy van ezzel mondjuk Fülek, ahol csak a helyi bútorgyár ad több embernek munkát, mint a város. Ezek csak véletlenszerűen kiragadott példák, de biztosak lehetünk benne, hogy a jelenség szinte minden nagyobb település esetében hasonló.
A fentebb felsorolt munkahelyek további közös jellemzője, hogy nem profitorientáltak. Nem a minél nagyobb nyereség elérése miatt tartják fenn őket, hanem azért, hogy a közösség számára elengedhetetlen feladatokat végezzenek. Ez felvet egy rendkívül fontos kérdést, sokak szerint talán a leglényegesebbet: honnan van minderre az önkormányzatnak pénze? A kézenfekvő válasz természetesen az lenne, hogy az államtól, hogy erre a sokrétű tevékenységre az állam nyújt fedezetet. Vannak ugyan olyan tevékenységek, amelyeket az állam rendel meg az önkormányzatoknál, de nem ezek a meghatározóak. Az önkormányzatok – legyenek azok megyeiek, városiak vagy falusiak – leglényegesebb bevétele a polgárok jövedelmének az adójából származik. Egyszerűbben mondva, ha ön, kedves olvasónk, alkalmazotti viszonyban van, a fizetéséből levont adó átvándorol ezekhez az önkormányzatokhoz. Így van ez akkor is, ha például egyéni vállalkozóként működik.
A természetes személyek és az egyéni vállalkozók által befizetett adók éltetik tehát a települési önkormányzatokat.
Ennek léte vagy nem léte, illetve mértéke befolyásolja, hogy milyen lesz és hogy működik a település, megye vérkeringése. Vannak természetesen más, kisebb tételt jelentő bevételek is, de az egzisztenciális alapot a polgárok béradójának az átutalása jelenti.
És akkor itt van a járvány által kiváltott krízis. A lapunk által megszólaltatott három polgármester, Őry Péter (MKP), Keszegh Béla (független), Agócs Attila (Most–Híd) egybehangzóan elmondták, hogy a településeik számára márciusban átutalt pénzösszeg már megközelítőleg 10%-kal kevesebb volt a tervezettnél. Ez pedig jelentős különbség, ami előrevetíti a következő hónapok várható bevételkieséseit is. A kérdés tehát, hogyan legyen a közeljövőben? Mit tehetnek az önkormányzatok? Mit korlátozzanak, csökkentsenek vagy esetleg számoljanak fel? És talán az emberileg legfontosabb kérdés, milyenek az önkormányzati alkalmazottak kilátásai a jövőt illetően?
A polgármestereket hallva konstatálhatjuk, hogy valamennyien dupla krízishelyzetben vannak. Alapból itt van a járvány, amihez az ő esetükben az is társul, hogy az éppen kormányra kerülő államvezetés kevés időt és figyelmet fordított az önkormányzatokra. Az elvárások természetesen mindegyik oldalon kiélezettek, hiszen a lakosság gyakran az első szóba jöhető hivatalos szervként a települési önkormányzatot veszi célba. Rajtuk csapódik le a problémák okozta elégedetlenség. Bízunk benne, hogy ez a szféra is visszakapja az őt megillető helyet az állam és a közösségek életének szervezésében.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/14-es számában.
