Mi a fene az a greenwashing?
Komoly irodalma van immár a greenwashingnak, amit szó szerint „zöldre mosásnak” fordíthatunk. Az eredete a whitewashingból, azaz a meszelésből ered, amivel ugye még egy istállót is tisztára mázolhatunk. A lényege, amikor a vállalatok igyekeznek elrejteni a környezetre gyakorolt káros hatásukat, egyszersmind a vásárlókat elkábítják, becsapják. Jó volna megtalálni a szó igazi magyar megfelelőjét.
Ma már a vállalatok között szinte korparancs, hogy valamiképp zöldnek mutatkozzanak. A fenntarthatóság jól mutat a marketingben. Ki kell használni a környezetbarát termékek iránti növekvő keresletet, elhitetve, hogy ezek természetesebbek, egészségesebbek, vegyszermentesek, újrahasznosíthatóak vagy kevésbé pazarolják a természeti erőforrásokat. Ott a póló, ami etikus pamutból készült, vagy az e-autó, ami nem szennyezi a környezetet. Persze már az is előrelépés, hogy a vállalatok legalább a szlogenjeik terén fontosnak tartják a zöld eszmeiséget. Vagy inkább a zöldséget, esetleg álzöldséget?
A greenwashing kifejezést még az 1980-as években ötlötte ki Jay Westervelt amerikai környezetvédő, aki felfigyelt egy szállodában azokra a táblákra, amelyek arra kérték a vendégeket, hogy a „környezet megóvása érdekében” ne csak egyszer használják a törölközőiket. Westervelt viszont látta azt az irdatlan pazarlást, amivel a szálloda minden szegletében találkozott. Így arra jutott, hogy a szálloda egyszerűen a költségeit próbálta csökkenteni azzal, hogy ne kelljen annyi törölközőt mosnia. Persze ezt a költségcsökkentő trükköt környezetbarát magatartásként próbálta bevetni.
Mostanában viszont a greenwashingot arra is használják, amikor a vállalat vagy a politika megpróbálja a nyilvánvalóan környezetszennyező tevékenységét elrejteni egy jól propagálható zöld program mögé.
Persze az ilyen „kamu zöldségek” igencsak átlátszóak, könnyen lebuknak az elkövetőik. Mindig kínos, amikor egy milliárdos, vagy egy nagy ország jövedelmének egy-két százalékát zöld programokra költi, miközben vagyona környezetszennyező tevékenységből származik.
De nemcsak „zöldre mosás” létezik, hanem már megjelent a „pinkwashing”, a „rózsaszínre mosás” is, ahol jönnek a szivárványos logók, a vállalkozások nyilvános elkötelezettsége az LMBTQ+ ügyek iránt, főleg a Pride-hónap időszakában.
Megtévesztő csomagolás
Zöld csomagolás, zöld színű feliratok vagy a barna papírcímke mindenkiben szimpátiát ébreszt, de nem lenne szabad a külcsín alapján ítélni. Abból, hogy fákat, cuki állatkákat és egyéb környezetre és természetre utaló képeket tesznek a csomagolásra, még nem következik az, hogy környezetbarát a termék.
A valóban környezetkímélő termékek csomagolása általában egyszerű, letisztult, újrahasznosított anyagból készül, és persze megfelelő jelzéssel van ellátva.
Az organikus, természetes, bio, öko, környezetbarát felirattal ellátott termékek gyakran megtévesztők lehetnek. Az egyszer használatos ökopohár is a szemétbe kerül, és sajnos a lebomlónak címkézett, komposztálható műanyagok sem jelentenek valós, zöld megoldást a műanyagszennyezésre. Arról már ne is beszéljünk, amikor a terméknek csak az egyik része bomlik le, a másik pedig marad szemétnek, miközben ráírják, hogy lebomló.
Szennyező vállalat zöld terméke
Üdvös, amikor egy vállalat környezetbarát terméket gyárt, vagy nagy összegekkel támogat környezetvédő szervezeteket, eseményeket. Viszont kínos, mikor az előállítás (vagy a cég egyéb tevékenységei) során nagyobb mértékben szennyezi a környezetet. A Coca-Cola támogathatja a Hulladékmentes Tisza programot, miközben PET-palackjaival az egyik legnagyobb szennyező. A Micheline gumigyártó céget sem lehet karbonsemlegesnek tartani, még ha a környezetszennyező tevékenysége mellett ugyanannyi CO2 megkötő tevékenységet is indított el.
Eltúlzott reklámok
Amikor az autókat csodás tájakon, nem pedig a városi dugókban népszerűsítik. Amikor a WC-kacsa minden bacit elpusztít, de hogy lehúzva ezek a vegyszerek mennyire károsak a környezetre, azt elhallgatják.
Persze, tudjuk, egy reklámnak nem tájékoztatnia, hanem meggyőznie kell a kedves vásárlót.
Manipulált kutatási eredmények
Ez már kifinomultabb trükk, amikor egy vállalat saját kutatócsoportot pénzel, hogy az számára kedvező eredményeket publikáljon egy-egy környezeti kérdésben. Persze az ilyen turpisságok könnyen átláthatóak.
Amikor már egy vállalat eljátszotta a hitelét, akkor még lehet olyan civil szervezetet találni, amely alátámasztja a vállalat álláspontját. „Függetlenként” sugallják, hogy a környezeti problémák nem is annyira súlyosak, amennyire azokat a zöldek beállítják. És mindezt úgy kommunikálják, mintha a többség véleményét képviselnék.
Hogy miért is kell erről írni pont a Glasgow-i klímakonferencia idején? Ahova a világ vezetői 400 darab magánrepülőgéppel érkeztek meg, amelyek CO2 kibocsátása felért az egész skót lakosság éves kibocsátásával, hogy tárgyaljanak a világ CO2 kibocsátásának a csökkentéséről. Szóval ez olyan, mintha a szegénység és az éhezés elleni konferencia eredményeként bemutatnánk az ott feltálalt ételsort.
Mindenesetre nem árt a zöldre festést bemutatni, de kétségtelen, hogy mellé kell tenni a globális zöldek kamuzöldségeit is. Szép dolog az átállás a megújuló energiaforrásokra, de esztelenül végrehajtva csak megnövekszik a karbonlábnyom, lásd Németország példáját, ahol újra szénerőműveket kellett bevetniük.
Persze a Glasgow-i klímacsúcsnak voltak eredményei, hogy csak az EU egymilliárd dolláros vállalását említsük az erdők védelmére, sőt, ennek egy részét az afrikai esőerdőkre költenék.
Nekünk meg nem marad más, mint hogy a zöldre festők és a kamuzöldek között megtaláljuk a helyes utat. Igazi megoldás a fogyasztás visszafogása volna, amihez még az igényeinkből sem kellene leadni, csupán tartósabb eszközöket kellene választani. A világ gazdagjainak hasznát viszont mindez megsarcolná, ami újfent nem érdeke a politikusoknak. Végezetül azért említsük meg, hogy mely vállalatok az álzöldek, vagyis a leginkább zöldre festők az earth.org portál szerint:
Volkswagen – a károsanyag-kibocsátásról hamis információkat adott;
BP – napelemeket tett a benzinkútjaira, majd reklámozta magát, hogy mennyire zöld;
ExxonMobil – számos ökológiai katasztrófa fűződik a nevéhez, de mostanában az algás bioüzemanyagaival kampányol;
Nestlé – ígéri, hogy 2025-re csomagolása 100%-ban újrahasznosítható vagy újrafelhasználható lesz. A cég az egyik legnagyobb szennyező a Coca-Cola (amely már „oldja” a csomagolása visszavételét, talán 2030-ra) és a Pepsico után;
Starbucks – a fenntarthatóság jegyében kiadott egy „szívószál nélküli fedelet”, azonban ez a pohárfedél több műanyagot tartalmazott, mint a régi fedél és szívószál együtt;
IKEA – kapcsolatba hozták az ukrajnai illegális fakitermeléssel;
A műanyagpalackos vizet gyártó cégek – természetes víz, környezetszennyező palackban;
Gyors divatmárkák – H&M, a Zara, az Uniqlo stb. Széles körben reklámozzák zöld kezdeményezéseiket, annak ellenére, hogy ez a tevékenységük elenyésző része. Amúgy a kiselejtezett textíliák 80%-át megsemmisítik, mindössze 20%-át hasznosítják újra;
Nagy bankok – Új „zöld befektetési” lehetőségeket kínálnak, állítva, hogy ők a zöld átállás mozgatórugói, miközben a legszennyezőbb vállalatokat finanszírozzák.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.
