Merre van a kiút az energiaválságból?
Az elmúlt héten kiderült, azt már tudjuk, hogy miből, de azt nem, hogyan kezelné a szlovák kormány az energiaválságot. Uniós szinten is sok kérdés maradt, az egyik legfontosabb, hogy továbbra sem tudni, milyen úton indul el Európa kifelé az energiaválságból.
Abból a válságból, amelynek mélységét a saját maga által hozott szankciók határozzák meg. Eközben azt is láthatjuk, a világ nagyhatalmainak politikai csatái közepette a közös európai elképzelések teljesen működésképtelenek.
Az említettek után nem meglepő, ha ilyen híreket olvashattunk a héten: „Az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői felszólították az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb dolgozzon ki tervet az energiaárak csökkentésére”. Ezt Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök mondta az európai államok vezetőinek prágai informális csúcstalálkozója után pénteken. Rögtön tegyük hozzá, hogy a csúcstalálkozón többen bírálták azt a német tervet, amely szerint az állam 200 milliárd eurós csomaggal segítené az energia drágulása miatt nehéz helyzetbe jutott vállalatait. Ez ugyanis jócskán befolyásolná az európai piaci helyzetet, a német vállalatok ugyanis előnyhöz jutnának, amely végső soron más országokban okozna feszültséget.
Egymásnak feszülő, egymással szembe menő érdekek jellemzik ma Európát. Hiába támogatta a politikusok többsége a földgáz maximális árának meghatározását, konkrét megoldás ebben sem született.
A progresszívek pedig meglepődnek azon, hogy az embereknek elegük van az egy helyben topogásból, és Európa-szerte nő az igény a tekintélyt sugárzó vezetők iránt.
Szlovákiában nem jellemző az erős vezető. Robert Fico csúcskorában sem láthattuk ezt, s hiába nullázta le 2010-ben Vladimír Mečiar politikai jövőjét, nyilvánvaló volt, népszerűségben soha nem érte utol. Azért ne gondolja az olvasó, hogy a kilencvenes évek Szlovákiáját sírom vissza, csak megjegyzem, akkor még a személyközpontú politika uralkodott nálunk is, napjainkra viszont csak marketingarcok maradtak.
Akad a parlamentben súlyos személyiségzavarral küzdő áldozat, családbarát multiapuka, szociálisan érzékeny keményfiú és a saját magát egyáltalán nem vállaló szépfiú.
Hárman közülük már kormányfők is voltak, a negyedik talán soha nem lesz az, mert felelősséggel is jár a miniszterelnökség, azt pedig az érintett nem szereti. Ebben a felállásban nem csoda, hogy túlzottan nagy kiállást, érdekérvényesítést nem várhatunk, miközben a jelenlegi helyzetben éppen erre, illetve politikai előrelátásra lenne szükség.
Van nekünk viszont Igor Matovičunk, aki saját leváltásának jogtalanságáról ugyan órákig beszélt, de a szavazásra nem ment el.
A szakértők erre mondhatják, sokkal fontosabb dolga akadt, hiszen mint közléséből kiderült, az Európai Bizottság elkötelezte magát, hogy az energiaválság leküzdésére lehetővé teszi Szlovákia számára a 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós alapból fel nem használt milliárdok elköltését. A pénzügyminiszter szerint ez a segítség lehetővé teszi, hogy a szlovákiai háztartások és vállalatok átvészeljék az energiakrízist, erős állami segítséggel.
A mikéntekről még kevés az információ, pedig csak azok alapján tudjuk majd eldönteni, mekkora segítséget nyújt az állam valójában. Szlovákia ugyanakkor a helyreállítási alapból is 366,9 millió eurót kap az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére és a megújuló energiaforrások támogatására.
A gazdasági miniszterünk és államfőnk találkozóján is csak arról hallhattunk, hogy vannak megoldási javaslatok, de azok az európai javaslattól is függenek. A nagy semmi közepén állunk tehát, miközben a bizonytalanság egyre nagyobb, s ebben a szlovákiai politika tökéletes mása az európainak. Vannak javaslatok, de szavazni róluk csak hetek múlva fognak.
Mire is? Az egységes európai megoldásra. Miközben az ember azt látja, egyre több uniós tagállamban fogadnak el országra szabott terveket, hogy segítsenek a lakosságon és a vállalati szektoron. Abban ugyan igaza van a szlovák félnek, hogy idén még megvédik a lakosságot a szabályozott árak, de egy sor vállalatot, önkormányzatot már elérte az egekbe szökő energiaárak jelentette probléma. Az egyre növekvő bizonytalanság pedig társadalmi robbanással fenyeget, ahogy ezt látjuk Európa különböző tájain.
Okos, saját érdekeket képviselő megoldásokra és uniós kiállásra lenne szükség, különben hiába ígér a kormány magasabb fizetést az orvosoknak, a nővéreknek és a tanároknak, ha nem lesz hol dolgozniuk.
Arról pedig inkább ne is beszéljünk, milyen lesz a jövő évi költségvetés. Pedig ilyenkor, az év utolsó harmadában már éppen erről kellene beszélni. A felelősségteljes kormányok így szokták.
Megjelent a Magyar7 2022/41. számában.
