Közös haza, közös munka: a magyar nemzetpolitika eredményei – megjelent a Magyar7 41. száma

Az emberek ráuntak a cirkuszra, főleg, hogy abból már volt elég, a kenyér sorsa meg bizonytalan, írja Kenyér helyett cirkusz című vezércikkében Molnár Judit főszerkesztő. „Szemünk előtt omlik össze a biztosnak vélt világunk, kapaszkodók kellenének, ezért is méltatlan az a kutyakomédia, amit a politika az elmúlt napokban Igor Matovič leváltási kísérletekor művelt. Miközben várható volt, a visszafogottsággal nem vádolható pénzügyérünk megmenekül, és elszabadult hajóágyúként folytathatja őrült futamait, képzeteivel sokkolva mindenkit. Mert energiája sok mindenre van, csak arra nincs, hogy legalább a térdén egy kockáspapíron kiszámolja, hogyan is állunk, hol tartunk a mínuszos tartományban.”

Választási körképünk második részében utánajárunk, magyar szempontból mi a tétje az önkormányzati testületi helyekért és a polgármesteri székekért zajló versenyfutásnak. Összefoglaljuk, milyen esélyekkel fut neki a választási küzdelemnek a Szövetség a dél-szlovákiai régiókban. A szerző Kolek Zsolt.

Német képviselők javasolták, zárják be télre az EP strasbourgi központját. Ha nem kell üzemeltetni a hatalmas épületet, milliókat spórolhatnak meg az európai adófizetőknek, másrészt az olyannyira tolt zöldpolitikának is tennének egy gesztust, hiszen annak az épületnek az üzemeltetése nettó pénzkidobás. Van ugyanis kényelmes épületük Brüsszelben, semmivel sem indokolható tehát, hogy milliókért költözzenek kéthetente Brüsszelből Strasbourgba, majd négy nap elteltével Strasbourgból Brüsszelbe, írja külpolitikai jegyzetében Haják Szabó Mária. 

Közös haza, közös munka a címe annak az interjúnak, amit Pomichal Krisztián készített Potápi Árpád Jánossal, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárával. Melyek a magyar nemzetpolitika legfontosabb eredményei az elmúlt tizenkét évben? Tud-e a folyamatokat koordináló államtitkár kedvencet választani közülük? Miben más és miben hasonlít egymásra a tardoskeddi és a zetelakai, vagy a temeríni és a beregszászi magyar? És hol főzik a legjobb pálinkát? Ez is kiderül az interjúból.

Az elmúlt héten kiderült, azt már tudjuk, hogy miből, de azt nem, hogyan kezelné a szlovák kormány az energiaválságot. Uniós szinten is sok kérdés maradt, az egyik legfontosabb, hogy továbbra sem tudni, milyen úton indul el Európa kifelé az energiaválságból. Abból a válságból, amelynek mélységét a saját maga által hozott szankciók határozzák meg. Eközben azt is láthatjuk, a világ nagyhatalmainak politikai csatái közepette a közös európai elképzelések teljesen működésképtelenek. Piac rovatunkban olvashatják Rajkovics Péter írását.

Október elején szerkesztőségünkben járt a Szlovákiai Húsfeldolgozók Szövetségének ügyvezető igazgatója. A losonci származású Forrai Éva 2006-tól dolgozik a szakmában, így szakmai tapasztalata garancia arra, hogy első kézből és megbízható információkat kapjunk a húsról, mint alapvető élelmiszerről, annak feldolgozásáról, továbbá a húsárak alakulásáról, valamint fogyasztási szokásaink mennyiségi változásáról. Somogyi Szilárd: Rágódás a húson.

A szeptember végén orosz kézi vezérléssel lezajlott „önrendelkező” népszavazások után ismét közszájon forog a kérdés, mikor és hogyan csatlakozhatna Ukrajna a NATO-hoz. Pomichal Krisztián azt járja körbe, a közeljövőben van-e bármi realitása annak, hogy Ukrajna, harmincegyedikként, az észak-atlanti védelmi szövetség tagja legyen. Elemzésének címe: A bezárt ajtók politikája

Migránsok és a közelítő tél címmel olvashatják lapunk főmunkatársa, Kövesdi Károly írását egy minap felröppent, de gyorsan el is tűnő hír kapcsán. „Csak egy napig volt érdekes, hogy rengeteg migráns kezdett el gyülekezni egy, az Európai Unió külső határa közelében fekvő török városban, miután egy közösségi oldalon felhívás jelent meg, amely az unióba való belépésre toborozta őket. A szervezők szerint akár százezer ember is megjelenhet a találkozóhelyen, hogy közös erővel, együtt próbáljanak meg áttörni a határon.”

Akik figyelemmel követik Tóth László évről évre gazdagodó életművének alakulását, felfigyelhettek egy egyre hangsúlyosabbá váló rekontextualizáló alkotói magatartásra. A szerző, amellett, hogy új lírai és értekező prózai – legutóbb, A világ közepe című kötetében pedig szépprózai – szövegekkel jelentkezik, rendre dolgozik korábbi szövegeivel is. Kocur László: Szerkesztés mint újraírás.

Fülöp Antal azt írja Gazember, filantróp álcájában című jegyzetében, hogy „a szicíliai villámról, ha jól emlékszem, Mario Puzo A keresztapa című regényében olvastam, de csak jóval később, már komolyabb irodalmi művek hatására, Tomasi di Lampedusa Párduc című művét olvasva döbbentem rá és értettem meg, hogy a szerelemnek ez az emésztő vágyakozása (példaképek gyújtó hatására) akár szellemi képesség, művészi talentum vagy éppen irigylésre méltó személyi varázs birtoklása után is fellobbanhat az emberben“. Szokásához híven a szerző természetesen eljut napjaink politikai eseményeihez.

Kik lehettek volna az első akadémikusok? Ha Révai Miklóson, a magyar nyelvtudomány egyik úttörőjén múlik, bizony méltatlanok is. A történetről Leporolt históriák rovatunkban ír Lacza Tihamér.

A magyar haza nem magyar népei a nagy háború utolsó szakaszában különbözőképpen viselkedtek. Az Északkeleti-Kárpátok alatt lakó rutének azonban most sem adták hűtlenségük jelét, mint ahogy a történelem folyamán mindig hűségesek voltak az őket befogadó magyar államhoz. Ezt a népcsoportot már Rákóczi is a gens fidelissima, a leghűségesebb népfaj néven emlegette. Hogy milyen is volt a magyarországi rutének útja 1918/1919-ben, arról Múltunk rovatunkban Popély Gyula írása olvasható.

Tájaink első cikkét Nagy-Miskó Ildikó írta Hetvenkedés a nosztalgia hullámhosszán címmel a hetvenedik születésnapját ünneplő Komáromi Jókai Színház ünnepségei kapcsán. A szerző két alapító taggal is beszélgetett.

Csodálatos termek tárulnak a látogató elé a felújított alsószeli gőzmalomban. A százéves műmalom innentől fogva új életet él, a Galántai Honismereti Múzeum depozitraktára lesz, és egy állandó kiállítás kapott helyet benne. A Nagyszombat megye támogatásával felújított műremekből érződik, hogy szeretettel újították fel, és nagy álmok, tervek megvalósulásának helyszíne lesz, írja Szomolai Andrea.

Megújult a girálti kőoroszlán, olvashatjuk Fábián Gergely beszámolójában. A girálti kőoroszlán az ország egyik legkorábbi első világháborús emlékműve. Faragó Félix alkotását 1918. augusztus 25-én avatták fel. A homokkőből faragott, mancsai között magyar zászlót tartó oroszlánszobor talapzatán olvasható felirat szerint: „A világháborúban a hazáért vérüket ontott hős fiainak az ellenséges hadak kiűzése felett érzett hála jeléül emelte a Girálti járás közönsége”.

„Izvenyite, agyin klop…” A címben idézett orosz mondat anekdotává vált a Flórián családban, persze, bizonyára csak később, amikor a fabarakkokban átélt szörnyűségekre már lehetett némi iróniával visszaemlékezni. Sok minden más mellett erről is olvashatunk abban a könyvben, amely nemrégiben jelent meg ugyanezzel a címmel, s amelynek összeállítója a Gulagot megjárt ügyvéd fia, ifjabb Flórián László. A könyvbemutatóról Dunajszky Éva számolt be.

Családja, barátai, munkatársai és tisztelői emlékeztek a tavaly decemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Benedek László fotóművészre, a Gömöri Fotóklub elnökére, a Magyar Kultúra Lovagjára, aki október 6-án lett volna 70 éves. A Rimaszombatban tartott csaknem egész napos rendezvénysorozaton Virsinszky Tamás is ott volt. 

Furik Csaba, Kisgéres polgármestere és Kassa megye képviselője felkérésének tett eleget dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja, amikor meglátogatta a magyar kormányzati támogatással felújított bodrogközi magyar óvodákat. A körútról Molnár Gabriella számolt be.

A losonci Phoenix Lutetia polgári társulás egy évtizede szervez városnéző sétákat, túrákat és tanulmányi kirándulásokat. Ez alkalommal Alsósztregovára a Madách-kastélyba, Szklabonyára a Mikszáth Kálmán Emlékházba és Gácsra látogattak el, ahol Csontváry nyomába eredtek. A kirándulókhoz csatlakoztak a losonci Kármán József Alapiskola és a pápai Munkácsy Mihály Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola tanulói is. A tanulmányi kirándulás tapasztalatait Agócs Szvorák Emese jegyezte le.

Testvériskolai kapcsolat létesítését kezdeményezte az isztambuli Sait Cordan Ortaokulu iskola a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolával. A felvidékiek nyáron látogattak Isztambulba, a török iskola küldöttsége pedig októberben viszonozta a látogatást, amelyről Reczai Lilla is beszámol lapunkban.

Jubilált a lévai Garam Menti Néptáncegyüttes, írja Kaszmán Zoltán. A Felvidék egyik legrégebbi, s lényegében folyamatosan működő néptánccsoportjáról van szó, amely 1952-ben alakult.

Bokor Klára Berkenyóciában járt, ahol előbb berkenyeteával kínálták, majd meghallgatta a legfinomabb immunerősítő történetét.

Folytatjuk a középiskolások irodalmi vetélkedőjét, illetve a logopédus vázolja a beszédhibák élettani hétterét. hazajáró rovatunkban ezúttal az Erdélyi Hegyalja egykori magyarságának nyomába eredünk, majd Íz-lelő rovatunkat találják finom őszi receptekkel: nizzai salátát és málnás roládot készített Vass Laura. Autós rovatunkban a Škoda Superb Combi 2.0 TDI Ambition-t tesztelte Vas Gyula.

Szurkoló rovatunkban az EB sorsolás eredményéről és a Szuperliga esélyeiről írt Rajkovics György. Hajman Gábor Majoross Gergelyt, az újvári hokisok edzőjét kérdezte.

Lapunkban megtalálják a Kassai figyelő legfrissebb számának ajánlóját, a részletes műsort és a keresztrejtvényt. A hátlapon Szenczi Molnár Albert Szencen állított szobra látható.