Meggyőződésből kell a reformokat bevezetni, nem azért, mert van hatmilliárd eurónk Brüsszelből
Ha Ivan Mikloš, a legendás pénzügyminiszter, a szlovák gazdasági reformok atyja megszólal, akkor arra érdemes odafigyelni. A Trend hetilap készített vele interjút a Modern és Sikeres Szlovákiáért reformprogramról, amely alapján a kormány merítene a nagy EU-s gazdaságmentő csomagból.
Mikloš, rögtön a beszélgetés kezdetekor a pénzügyminisztérium által közzétett reformcsomagot az előző Smer kormányok elleni súlyos vádiratának minősítette, mivel 2015 óta Szlovákia az egyetlen posztkommunista EU-tagország, amelyik nem tud közelíteni az EU átlaghoz. Nemhogy közelíteni nem tudunk, hanem lemaradunk az átlagtól.
Mikloš szerint ennek megfordításához alapvető reformok kellenek, és még ambiciózusabb célokat kellene kitűzni, mint amit a jelenlegi koalíció kitűzött.
A volt pénzügyminiszter nem kívánt döntőbíró lenni a Matovič kormányfő és Sulík gazdasági miniszter közötti vitában, azaz mi a súlyosabb, az egészségügy vagy a gazdaság összeomlása. Mikloš szerint Sulíknak igaza van abban, hogy a döntéseket az adatok alapján kellene meghozni, a másik oldalon viszont Matovičnak van igaza, hogy a helyzetet nem szabadna alábecsülnünk.
Miklošt leginkább a kommunikáció bántja, mindkét oldalon. A koalíción belüli ellentéteket a zárt ajtók között kellene megtárgyalni, nem pedig a Facebookon.
Nincs baj a különböző véleményekkel, de meg kell találni a közös megoldásokat, és azokat érvényesíteni. Egy ilyen kiélezett helyzetben nincs értelme terhelni az éles vitákkal a nyilvánosságot.
Mikloš szerint gazdaságmentés elmaradása miatt bezárhatnak a kis üzemegységek, amiket nagyon nehéz lesz újraindítani. Ezért akkor, amikor van hozzá elegendő EU-s forrás, növelni kell az állami segítségnyújtást.
A volt pénzügyminiszter azt is mérlegelte, hogy
egy új kormány nyakába szakadt az egész korona-válság, amelynek nem volt meg a tapasztalata a válságkezeléshez, és emellett a Smer rossz gazdálkodása miatt elegendő pénzeszközök sem álltak rendelkezésre a válság kezdetén.
A németek a gazdasági növekedés újraindítása érdekében csökkentették a fogyasztási adót. Mikloš szerint, már
megvan a tapasztalatunk, hogy az ÁFA csökkentése érdemben nem csökkenti a fogyasztói árakat, és nem vezet a belső fogyasztás felpörgéséhez. Tehát ez a megoldás nálunk nem növelné a fogyasztást.
Viszont egyes érintett ágazatokban az ÁFA-csökkentés segítene a vállalatok bevételeinek növelésénél, tehát ez lehetne egy formája az állami támogatásnak is. Mikloš ezt is elmondta, hogy nem híve egyes szektorok ilyen formájú támogatásának, mert az adórendszer deformálódik. Azzal ért egyet, hogy a korlátozásokat elviselő vállalkozóknak az állam kompenzálja a veszteségeiket.
Mikloš továbbra is kitart az egykulcsos adó mellett. Ez a múltban a reformok egyik szimbóluma volt, az adó- és járulékrendszer egyszerűsítését jelentette. Bevezetése az embereket a munkára a vállalkozásra ösztönözte.
A volt pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy rövid időn belül más alapvető változásokat is meg kellene hozni.
Miklošnak a pénzügyminiszter reformcsomagjából hiányoznak azok az intézkedések, amelyek biztosítanák a magas és fenntartható gazdasági fejlődést. A dokumentum szerinte jól felméri milyen bajokkal küzd a szlovák gazdaság, és még a javaslatokkal sincs gond, de nagyon technikai szemlélete van a programnak, miközben a reformok inkább politikai kihívásokat jelentenek. Miklošnak hiányzik pár prioritás meghatározása, amely megfordítaná a gazdaságban elindult negatív folyamatokat, köztük a versenyképességünk romlását.
Nem elég azt kitűzni, hogy 2030-ra elérjük az EU átlagot. Egyes paraméterekben, mint például a versenyképesség jóval az átlag fölé kell emelkednünk. Ezért öngyilkosság például hagyni az oktatás szinvonalát hagyni tovább csökkenni.
Mikloš összehasonlította a kormánykoalíción belüli megoldásokat, Sulíkék adóbónuszos megoldását, illetve a Sme Rodina 6 százalékpontos járulék- és 1 százalékpontos adócsökkentését. Szerinte, pénzügyi szempontból rendszerszintű inkább Sulíkék megoldása.
Jó javaslat lehet az adó-és járulékcsökkentés is, viszont akkor ki kell mondani azt is, mivel pótoljuk a kiesett bevételeket. Ehhez a környezetvédelmi és vagyonadók kevesek lesznek.
Az is el kell mondani az embereknek, hol spórolhatnánk. Mikloš szerint ezeket régóta tudjuk. Sokat költünk a közszférára, például jóval több rendőrt alkalmazunk, mint a környező országokban, és emellett nálunk alacsonyabb a bizalom a rendőrség irányában. A legnagyobb hatása viszont annak van, ha hatékonyan költjük el a rendelkezésre álló forrásokat.
Mikloš szerint,
az oktatási rendszer megváltoztatása nélkül nem lesznek pozitív változások. Több pénzt kell, kapjanak a valóban jó egyetemek, és a finanszírozást a teljesítményhez kell kötni. A gyengén teljesítő főiskoláknak meg kell szűnniük, és a jól teljesítőknek pedig több forrás kell, hogy akár külföldről hozzanak oktatókat.
Megemlítette az agyelszívást, hogy a legjobb diákjaink a cseh egyetemeken tanulnak, ami még nem volna baj, de jelentős részük nem tér haza.
Kitért arra is, hogy az egyetemen nyújtott tudás nem mindig felel meg a hazai cégek igényeinek. Problémának tartja azt is, hogy nem csak az állam, de a vállalatok is keveset fordítanak a tudományra és a kutatásra. Egyedüli kivétel talán az autóipar, és a gazdasági fejődéshez fontos volna az egyetemek és a vállalatok együttműködése.
A kutatásra és fejlesztésre alapozó gazdasági fejlődéshez szükség van a képzett munkaerőre. Ettől függ, hogy további modellek, akár az új generációs autók gyártását ide hozzák-e. Itt is, nem a forrás hiánya a legnagyobb baj, hanem a gyenge eredmények.
Mikloš szerint, ha a gazdaság nő, sikeres vállalatok vannak, akik beruházni szeretnének. A tehetségeket viszont a saját rendszerünkből nevelhetünk ki. Ilyen kis országnak, mint Szlovákia, törekednie kell arra, hogy mindkét kommoditást külföldről is becsábítsa, és ez ma nem igazán sikerül.
Mikloš kitért arra is, hogy
a reformok nálunk nem tudnak hosszabb távon érvényesülni, mert a következő kormány általában változtatni akar.
Ezt is az ország visszaesésének egyik okaként említi. Példaként hozza fel Észtországot, ahol a reformok, és azok továbbvitelében konszenzust alakítottak ki a pártok között. Ezt, szerinte segíthetné egy össztársadalmi párbeszéd, és talán teljes egység nem fog kialakulni a pártok között, de az oktatásügy színvonalának emelésében kialakulhatna a konszenzus. Persze az sem jó, hogy magában a kormánykoalícióban sincs meg az egység.
Mikloš elmondta azt is, hogy
bármely reform átültetése soha nem volt és nem is lesz egyszerű feladat.
Egy megszokott állapotot kell megváltoztatni, és a választók nem mindig szeretik a változásokat.
A változásokkal mindig szemben áll egyfajta tehetetlenségi erő, amit Mikloš a status quo zsarnokságaként jellemez.
Macronnak is hiába az erős politikai felhatalmazás, a reformok átültetésében komoly társadalmi ellenállásba ütközött. Minden reform a támogatottság elvesztésének politikai kockázatával jár.
Ezért a politikusnak magának kell meggyőződve lenni a reformok szükségéről, és nem azért csinálnia, mert van hatmilliárd eurónk Brüsszelből, amit valahogy el kell költenünk.
Mikloš szerint nehéz jósolni - főleg ami a jövőt illeti, így nem tudja megmondani, hogy a jelenlegi koalíciónak sikerül-e átültetnie a reformokat. Csak bízni tud benne. Minden koalíció gondja, hogy a partnerek egyben versenyeznek ugyanazokért a választókért. Sulík nehezen fogja megszólítani Fico vagy Kotleba választóit, csak Matovič választóira hajthat, és viszont. Ezért egy koalícióban a reformok átültetése sok önmérsékletet és áldozatot igényel. Mikloš visszaemlékszik Mikuláš Dzurinda mondataira -
„először az ország érdeke, azután a párt érdeke, majd az egyén érdeke”. Ehhez kellene Sulíknak és Matovičnak is igazodniuk.
