Lednice – a V4 egységének próbája
A múlt héten Csehországban, a romantikus lednicei kastélyban találkoztak a visegrádi négyek miniszterelnökei. A találkozónak – azon kívül, hogy megveregették egymás vállát, milyen jól sikeredett a járvány első hullámának leküzdése – rendkívüli fontosságot adott, hogy az elkövetkező napokban dűlőre kellene jutni Európában a többéves költségkeretről, a gazdaságmentő csomagról.
Márpedig a csomagba beleépítettek egy időzített bombát a V4-ek számára, hiszen azt a szlovákok és a lengyelek üdvözölték, míg a magyarok és a csehek megrövidítve érzik magukat.
A 2020–2027 közötti időszak európai költségvetéséről a koronavírus beütéséig nem született megegyezés, a koronavírus okozta válság pedig felülírta a szükségleteket és a lehetőségeket. A válság előtt a hét évre mintegy 1100 milliárd eurót terveztek, de abban sem volt egyezség. Fel kellett volna emelni a tagországok befizetéseit bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 1,2%-ára, de hagyományosan nagy vita volt az elosztások körül is.
Ebbe szabadult bele a gazdasági leállás következtében kialakult válság. Szinte mindenki azzal számolt, hogy a leállás nem lesz annyira hosszú, majd azt követi a gazdaság teljesítményének gyors visszapattanása. Ehhez viszont tekintélyes mennyiségű pénzt kellene beleönteni a gazdaságba. Hogy mi módon, arról már többféle vita folyt, a helikopterpénztől a kedvezményes hitelekig, amellyel esetleg még ösztönözni is lehetne a modernizálásra irányuló beruházásokat.
Az Európai Bizottság is beszállt a gazdaságmentésbe, amikor javasolta, hogy valóban komoly pénzösszeggel, 750 milliárd euróval emeljék az EU költségvetését. Ha ehhez még hozzávesszük a hétéves költségvetési időszak költségvetésének ezerszáz milliárdját, azzal már brutális mennyiségről, 1850 milliárdról van szó. Az EU 750 milliárdot a piacokon venne fel, alacsonyabb kamatokkal, mint az egyes gyengélkedő tagállamai.
A 750 milliárdból 500 milliárdot támogatásként osztanának szét, 250 milliárdot pedig kedvezményes hitelként vehetnének fel a tagországok, amit 2028-tól harminc éven keresztül törlesztenének.
Szükség is van rá, hiszen az európai gazdaság 15 százalékos visszaesését prognosztizálják a második negyedévre. Igaz, nem minden országban lesz ekkora a visszaesés, de ebben Szlovákiának nem jók a kilátásai.
Ezért a 750 milliárdos csomagot lebontották az egyes tagállamokra, a gazdaságuk nagysága, illetve a rászorultságuk alapján. A keretből 173 milliárd eurót kapna Olaszország (a csomag 23%-a), amelyből 82 milliárd euró lenne a támogatás, és 91 milliárd euró lenne a hitel. A spanyolok 140 milliárd eurót kapnának (18,6%), amiből 77 milliárd a támogatás és 63 milliárd a hitel.
Magyarország és Szlovákia 15 – 15 milliárdot kapna, ebből 8 milliárd körüli összeget „támogatásként” kapnának, a maradékot pedig kölcsön formájában vehetnék fel. Csehország 11,3 milliárdot kapna, Lengyelország pedig 64,5 milliárdot.
Felemelték ugyanakkor a befizetéseket a GNI 2%-ára, így Szlovákiának 5,1, Magyarországnak 7,7, Csehországnak 11,9, Lengyelországnak pedig 28,5 milliárddal kellene többet befizetnie a közös költségvetésbe hét éven keresztül. A számokból látni, hogy a javaslattal mintha a viszályt dobták volna be a V4-ek közé. Elégedettség a szlovákoknál és a lengyeleknél, ám a magyarok alig nyernének valamit, csak kedvezményes kölcsönhöz jutnának.
A csehek is elégedetlenek, hiszen ezzel nekik mintegy 600 millió euróval többet kellene elvezetniük, mint amennyit a csomagból felhasználhatnának.
Ezek után valóban érdekes volt a múlt heti lednicei V4-es találkozó, hiszen sikerült közös álláspontot kialakítani. Bár, hogy pontosan mivel is állnak majd az Európa Tanács elé, azt legfeljebb sejteni lehet. Azt, hogy az egyetértés mennyire fontos a V4 számára, bizonyítja, hogy Orbán Viktor nyilatkozatában már Portugáliával példálózott, amely a magyar gazdasághoz képest másfélszer akkora gazdasággal bír, mégis 31 milliárdot meríthet a csomagból – pedig akár példálózhatott volna Szlovákiával is.
Andrej Babiš kijelentette, hogy egy erős EU-ban érdekeltek, de a csehek részéről nehezményezte, hogy a csomag szétosztásánál nagy szerepet kapott a munkanélküliség, amiben Csehország volt a legjobb az EU-ban, illetve hogy a nemzeti terméket veszik figyelembe, nem pedig a nemzeti jövedelmet. Márpedig az előzőben benne van az a jövedelem is, amit a nyugati tőke kivisz az országból. Abban mindannyian megegyeztek, hogy valóban több jövedelem áramlik ilyen formában a V4 országaiból a gazdag nyugati országokba, mint amennyi támogatás érkezik az EU-ból. Andrej Babiš és Mateusz Morawiecky is hangsúlyozta, hogy a csomag felhasználásánál szabadabb kezet kellene adni a tagországoknak, illetve a cseh kormányfő a négyéves merítési időt kitolná a megszokott 7 évre.
A találkozó előtt a kiszivárgott magyar álláspont eléggé elutasító volt az európai helyreállítási tervvel szemben, mivel ez, a lényegét tekintve a déli tagállamok igényeire szabott elképzelés, és ki nem mondott célja a hosszú idő óta pénzügyi és strukturális problémákkal küzdő országok gazdasági összeomlásának a megakadályozása. De nehezményezték a közös hitelfelvételt is, hiszen ezzel a rosszul gazdálkodó országok kezesévé válnának.
Ezzel szemben Orbán Viktor Lednicén elismerte a csomag és a beleépített szolidaritás szükségét, de méltányos elbírálást követelt a V4 országai számára.
Érdekes – valószínű jövőbeni vitát kiváltó – javaslata volt, hogy az egyes tagországok befizetéseinek korrekciós mechanizmusát megszüntessék. Ezt a korrekciót még évekkel ezelőtt vezették be a legnagyobb befizetőknek, akik nehezményezték, hogy a britek megkapták azt, a bennmaradásuk érdekében. A britek kiválásával viszont indokolatlan fenntartani a korrekciókat, amelyek megszüntetése egyben segítene az EU költségvetésének bevételi oldalán.
Igor Matovič álláspontja azért volt érdekes, mert a látható szlovák előnyök ellenére, megértve a csehek és a magyarok álláspontját, a közös V4-es álláspont mellett foglalt állást. Magyarán: a rövid távú előnyöket feláldozta a hosszú távú együttműködésért.
Abban mindenki egyetért, hogy a gazdaságmentő csomagnak egyrészt nagynak, másrészt gyorsnak kell lennie. Bár itt is vannak kétségek, hogy az EU-s mentőcsomag gyors elfogadása esetén is megfelelő tempóban tudjuk-e lehívni a támogatásokat. Szlovákia számára nem marad más, mint felkötni az alsóneműt, és valahogy behozni a gazdaságba a forrásokat, hiszen egyelőre az EU-n belül nálunk az egyik legnagyobb a gazdasági visszaesés. Ennek oka, hogy túlságosan az autóiparra építettünk, márpedig áprilisban nálunk ez az ágazat majdnem 80% teljesítménycsökkenést szenvedett el, és nem az autó az a termék, amit a válságból való kilábaláskor a polgár vásárolni fog. Tehát egyszerre kellene más iparágakat is felépíteni, modernizálni, átállni magasabb hozzáadott értéket képző termelésre, és egyben orvosolni egyes régiók leszakadását.
Nehéz feladatuk lesz a szlovák gazdaságpolitikai döntéshozóknak, főleg ha ehhez még hozzávesszük, hogy az eurózóna tagjaként sokkal kisebb a mozgásterünk, mint a szomszédainknak, akik megtartották nemzeti valutájukat, és saját maguk alakíthatják monetáris politikájukat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/25. számában.
