Ideológiai zsákutca teheti tönkre az autóipart
A hónap elején egy asztalhoz ültek a hazai autógyártók, a beszállítók, a Szlovák Autóipari Szövetség és a kormány képviselői, hogy kimondják azt, amit Európa-szerte egyre többen gondolnak: tarthatatlan a belső égésű motorok 2035 utáni időszakra vonatkozó EU-s tilalma.
A szlovák gazdaság szinte teljesen az autóiparra épül. Ez az ágazat adja az ország bruttó hazai termékének 10, az export 44 százalékát, közvetlenül 125 ezer embernek ad munkát, és további 220 ezer ember megélhetését biztosítja a beszállítói láncon keresztül. Egyetlen stratégiai tévedés, amely megbillentené az autógyártás struktúráját, nem pusztán az iparág, hanem a gazdaság egészét érintené.
Robert Fico kormányfő szerint bármilyen negatív fordulat a szektorban „gazdasági katasztrófát” jelentene Szlovákia számára. Éppen ezért a kormány hivatalosan is kezdeményezni fogja az uniós célkitűzés felülvizsgálatát, és ebben a visegrádi országok támogatására számít.
A miniszterelnök Orbán Viktor magyar kormányfővel, valamint a cseh és lengyel vezetőkkel közösen egységes közép-európai álláspontot kíván kialakítani. Ennek jelentősége túlmutat a régión: ha a kontinens autóipari gerincét adó közép-európai országok egy hangon szólalnak meg, Brüsszelnek nem lesz könnyű figyelmen kívül hagynia. A cél nem a tiltás elutasítása, hanem a rugalmasabb, észszerűbb megközelítés, amely figyelembe veszi az egyes országok gazdasági kapacitását, energiapiaci adottságait és a munkaerőpiac valós helyzetét.
Szlovákiában jelenleg négy autógyár működik, a Volkswagen, a Kia, a Stellantis és a Jaguar Land Rover. A Volvo pedig éppen egy új, elektromos modellekre szakosodott üzemet épít Kassán. A belső égésű motorok gyártása és karbantartása köré kiépült vállalati ökoszisztéma nem helyettesíthető egyetlen tollvonással akkumulátor-gyártással. Az elektromos autókra való átállás nem jelenti azt, hogy a több tízezer beszállító és alvállalkozó képes lesz túlélni a teljes technológiai fordulatot.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a szlovák kormány – a gazdasági konszolidáció miatt – nem rendelkezik forrásokkal az elektromobilitás támogatására. Denisa Saková gazdasági miniszter egyértelműen kijelentette, az állam jelenleg nem tud ösztönző programot indítani az elektromos autók vásárlására, sőt az Európai Bizottság elutasította, hogy uniós forrásokból lehessen ilyen célra pénzt lehívni.
Az uniós döntéshozók az elektromobilitást zöld forradalomként hirdették meg, de a valóság mára kijózanító. Miközben Brüsszel tiltásokat és határidőket gyárt, Kína csendben piacvezetővé vált az elektromos autók gyártásában, technológiájában és nyersanyag-ellátásában.
Európa közben saját ipari alapját gyengíti – ideológiai célokért cserébe exportpiacokat, munkahelyeket ad fel és közben elveszíti technológiai önállóságát.
Az autóiparban nincsenek dogmák, a gyártók döntései nem politikai jelszavakon alapulnak, itt milliárdos beruházásokban, húszéves távlatokban gondolkodnak. Ha a szabályozás kiszámíthatatlan, a befektető előbb-utóbb máshol épít gyárat – és ma a „máshol” Kínát vagy az Amerikai Egyesült Államokat jelenti.
A szlovák kormányfő szerint az iparági szereplők körében „abszolút többségben” vannak azok, akik szerint a belső égésű motorok kivezetésének 2035-ös céldátumát felül kell vizsgálni. A lehetséges irányok között szerepel a határidő 2040-re vagy 2045-re való kitolása, illetve új, rugalmas feltételek bevezetése. Ilyen lehetne például a hibrid technológiák szélesebb körű engedélyezése. Ez nem visszalépés, hanem a valósághoz való igazodás. Az elektromobilitás nem egyenlő magával a villanyautóval, hanem olyan komplex technológiai átállás, amelyet csak fokozatosan lehet véghezvinni, vélik egyre többen a politikai színtéren is.
Európa hibát követne el a belső égésű motorok teljes tiltásával, mert azzal a kontinens versenyképességét szüntetné meg.
A belső égésű motorok tiltása mellett érvelők környezetvédelmi célokat emlegetnek. A szlovákiai gyárak és beszállítók nem képesek egyik napról a másikra átállni akkumulátoros modellekre, miközben kicsi a kereslet az elektromos autók iránt. A nagyon drága elektromos autó továbbra is a városi középosztály státuszszimbóluma, nem pedig tömegtermék. Az pedig hosszabb távon nem megoldás, ha a benzines vagy éppen dízeles társaikat hozzájuk drágítják. Az elmúlt években ennek vagyunk ugyanis a szemtanúi.
A vásárlóerő hiánya, az infrastruktúra gyengesége és az energiahálózat terheltsége miatt az átállás nemcsak technológiai, hanem szociális és energetikai kockázat is. Ha az EU nem módosítja a 2035-ös célt, az nem a klímavédelmet, hanem az ipari leépülést gyorsítja fel, miközben már napjainkban is látjuk, az átállás legnagyobb nyertesei a kínai gyártók, és ők lesznek a jövőben, így az európai ipar ékköve, az autógyártás a múlt homályába vész.
Könnyen megismétlődhet az, ami a mobiltelefonok piacán zajlott a szemünk előtt, hogy néhány év alatt az európai gyártás teljesen megszűnt, s helyébe ázsiai szereplők és amerikai gigász került az élvonalba.
A pozsonyi egyeztetés üzenete világos: Szlovákia nem akar a zöld átmenet gátja lenni, inkább partnere, de csak akkor, ha az reális alapokon áll. A közép-európai autóipar nem kér „külön utat”, csak életképes menetrendet. Ha Brüsszel hallgat a józan észre, akkor a következő évtizedben nem a károsanyag-kibocsátás, hanem a munkanélküliség lesz a legnagyobb probléma Európában. „Az autóipar Európa gerince. Ha nem vesszük észre, hová jutott Kína az elektromobilitásban, és továbbra is azt hisszük, mi vagyunk a legokosabbak, hatalmas hibát követünk el” – fogalmazott Robert Fico.
Talán nem is lehet ennél pontosabban összefoglalni az Európai Unió mostani dilemmáját, mint ahogy a kormányfő tette: „akarunk-e élni a realitásban, vagy tovább álmodunk egy zöld utópiát, miközben mások gyártanak helyettünk?”.
Az Európai Bizottság egyébként már érzi a tagállamok nyomását: a korábban 2026-ra tervezett revíziót most 2025 végére hozták előre. Ez önmagában is beismerése annak, hogy a 2035-ös céldátum nem tartható. Európa egyszerre beszél zöld átállásról és iparvédelemről, az egyik kezével szabályoz, a másikkal támogat, de a kettő együtt nem alkot stratégiát. Az uniós döntéshozatal mára sokkal inkább politikai, mint gazdasági folyamat, és a következményeket először a közép-európai országok érzik meg.
A helyzet tehát nem bonyolult, csak világosan ki kell mondani: Európa nem a zöld jövő ellen, hanem a saját valósága ellen küzd. Az elektromobilitás fontos cél, de csak akkor lehet sikeres, ha gazdaságilag is fenntartható.
Megjelent a Magyar7 2025/42. számában.
