Fejlesztések helyett fennmaradó megkülönböztetés
A Szövetség kampányának egyik fő témája a déli és keleti régiók gazdasági elmaradottságának a felszámolására kidolgozott javaslatcsomag, amely elsősorban az egészségügy és az infrastruktúra területén nyilvánul meg. Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere és a Pro Civis elnöke szerint azonban más szinteken is érvényesül a hátrányos megkülönböztetés.
A jelenlegi adóelosztási rendszer az alkalmazottak és magánvállalkozók személyi jövedelemadójának újraelosztásán alapul, amit az 564/2004. számú törvény szabályoz és a 668/2004. számú kormányrendelet határozza meg a pontos végrehajtást. A személyi jövedelemadóból származó bevétel teljes összege az önkormányzatok között kerül szétosztásra, 70%-át az községi, 30%-át a megyei önkormányzatok kapják.
Az elosztás során több, különböző súlyú szempontot vesznek figyelembe, ez határozza meg pontosan, hány eurót kap egy-egy község. Melyekről van szó?
Az idevágó kormányrendelet négy különböző szempontot határoz meg. Az első, talán a legérdekesebb szempont a lakosság száma és a tengerszint feletti magassági szorzó, melyet az abszurd helyzet bemutatására két különálló adatként is kezelhetünk. Így tehát öt szempontot különböztetünk meg, amelyek különböző súllyal bírnak a képletben.
A második, 32%-kal a nagyságrendi szorzó alapján meghatározott összeg, a harmadik a magassági szorzóval kiszámolt részesedés, ami a teljes összeg 13%-a, ezt követi a lakossági arány 10%-kal és végül a legkisebb súlya a 62 év feletti lakosság arányának van, ami mindössze az összeg 5%-át teszi ki.
Mit is takar ez a magassági szorzó?
Valójában ennek a szempontnak az alapja is a községek lakosságának aránya az országos lakossághoz képest, de ezt még egy 0,75-től 2-ig terjedő magassági szorzóval kell a számítás során módosítani. Mivel szorzóról van szó, amennyiben az értéke nagyobb, mint 1, akkor növeli az adott község részesedését a kiszámított alaphoz képest, ha kisebb, mint 1, csökkenti azt. A kritikus tengerszint feletti magasság, amelynél a szorzó csökkentőből növelőbe fordul, 300 méter. És itt jön a lényeg. Az 512 magyarlakta község közül mindössze 18 rendelkezik növelő magassági szorzóval. Közülük tizenöt a legmagasabban fekvő magyarlakta járásban, a Rozsnyói járásban található, további kettő a Rimaszombati, egy pedig a Lévai járásban.
Miért jött létre ez a furcsa szorzó?
Elfogadásakor azzal magyarázták, hogy a magasabban fekvő településeken többet kell fűteni. Ezek viszont nem objektív tényezők, hiszen nem veszik figyelembe az adott településen milyen létesítmények, épületek vannak, s tegyük hozzá, a jelenlegi éghajlati körülmények között délen nyáron hűtenünk kell, öntöznünk kell, amely ugyancsak jelentős kiadással jár. Ennek kapcsán már korábban az Európai Parlamenthez fordultam beadványommal a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, azt pedig be is fogadták, de egyelőre még nem jutottunk előbbre.
A helyi önkormányzatok számára újraelosztott rész megítélése jelentős mértékben megkülönböztető. Ez főként két tényezőnek tudható be, az első, a már említett tengerszint feletti magasság alapján történő újraelosztás, nevezetesen, hogy a 300 m tengerszint felett lényegesen nagyobb részesedést kapnak a települések az alacsonyabban fekvők rovására. A második megkülönböztető szabály az, hogy az újraelosztott pénzek aránytalanul nagyobb részét biztosítja a nagyobb (50 ezer lakos feletti) településeknek a kisebbek rovására. Ez azt is jelenti, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben nincs egyenjogúság a rendszerben.
A kampány során is szóba került a téma. Csakhogy támadás érte azt a weboldalt, amely az aránytalanságokkal foglalkozott.
Ami pedig a szabályozást illeti, 2006-ban vezették be ezt a pénzügyminisztériumi rendeletet, akkor próbajelleggel, s látjuk, lassan két évtizede okoz nehézséget az önkormányzatoknak, amit négy éve a Pro Civisben végzett kutatás révén számszerűsítettünk is. A Szövetség parlamentbe jutása esetén minél gyorsabban szeretnénk korrigálni a helyzetet.
Mi lehetne a megoldás?
Ahogy azt több szakember is megjegyezte, ez a rendszer nem hatékony és nem is segíti elő az önkormányzatok fejlődését.
Ezzel elérhetnénk, hogy például olyan időszakban, amikor a forgalmi adók bevétele jelentősen növekszik, mint most az energiaárak emelkedésénél, akkor abból ne csak az államkassza, hanem az önkormányzatok is részesüljenek. Emellett fontosnak tartanám a helyi adók és illetékek rendszerének teljes liberalizációját is, amellyel helyben nagyobb lehetőségeink lennének a fejlődés elősegítésére. Emiatt is fontos lenne tehát, hogy ne csak regionális szinten legyünk erősek, hanem a törvényhozásban is legyen magyar képviselet.
Megjelent a Magyar7 2023/39. számában.
