Eszmei harcok helyett szabályozott árakat
Úgy tűnt, a koronavírus megroppantja a fejlett Nyugat gazdaságát, vagy legalábbis az európait, de hatása nem volt olyan súlyos, mint azt sokan gondoltuk. Aztán kitört az orosz–ukrán háború, és az általa előidézett politikai játszmák végérvényesen megtörhetik Európát.
Nem kell ahhoz világpolitikai szakértőnek lenni, hogy lássuk, az öreg kontinens az Európai Unió folyamatos bővítése ellenére folyamatos lemaradásban van. Ahogy a főáramú popzenében egyre kevesebb helyet kapnak a valódi hangszerek, úgy az EU-ban is elfeledkeztek arról, mi jelentette a földrész erősségét: az eredetisége, a kreativitása, a valós problémákra adott valós válaszok.
Ennek eredményeit hosszan lehetne ecsetelni, de az elmúlt hónapok eseményei minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az, amit a magyar kormány bő egy évtized óta Brüsszellel szemben képvisel, nemcsak rebellis viselkedés, hanem valódi figyelmeztetés, hogy lehet másként is.
Az EU vezetői ugyanis a háborúra adott meggondolatlan politikai és gazdasági válaszaikkal elérték, hogy a kontinens lakossága korábban nem látott energiaválságba rohan, amelynek gazdasági következményei egyelőre beláthatatlanok. Akármennyire is szeretnék néhányan ideológiai megfontolásokkal, vagy az orosz agresszióra adott válaszként magyarázni a szankciókat, nagyon is megtanultuk, hogy a politika nem ilyen egyszerűen működik, s csaknem kivétel nélkül önérdek által vezérelt. Látjuk ezt akkor, amikor a legnagyobb ázsiai hatalmakkal üzletelő Nyugatot a legkevésbé sem érdekli, hogy milyen körülmények között történik a gyártás, s annak milyen áldozatai vannak.
Most viszont – a puszta ideológiai furcsaságok mellett – olyan szintű elszegényedés fenyeget az energiaválsággal együtt járó magas infláció közepette, amilyenről utoljára a második világháború környékén beszélhettünk. Ennek ellenére a politikai manipuláció gépezete tovább működik, ezzel kívánva elterelni a polgárok figyelmét.
Szlovákia polgárai szeptember elején a kormánykrízis újabb epizódjának szégyenletes mélységeit követik figyelemmel, s az sem biztos, hogy lapzártánk után nem történik olyan fordulat a válságban, amely alapvetően átírná a forgatókönyvet. Azt viszont mihaszna kormányunk is látta már hónapokkal ezelőtt, s a lapunkban is jeleztük, komoly gondok lehetnek nálunk, ha a gáz vagy az elektromos áram árát nem terelik elfogadható mederbe. Amikor a cikkünk készül, már lezajlott a pénteki, szeptember 2-ai kormányülés, amelyen nagyon súlyos problémákra derült fény. Arra például, hogy akár a duplájára is nőhet a lakossági villanyáram ára. Ekkor azonban bekapcsol az ember agyában a vészcsengő, hiszen tudja, ennek a kormánynak a képviselői folyamatosan egymás ellen beszélnek, így aztán semmi sem biztos, ami nyilvánosan elhangzik.
Tény azonban, hogy még mindig nem tudjuk, milyenek is lesznek a lakossági gáz és villanyáram esetében a szabályozott árak, illetve azt sem, hogy kikre fog vonatkozni.
Annyi viszont már most is látszik, hogy az energiaárak emelkedése a húsáru további drágulásában jelentkezik. Szakértők szerint annyira kevés a sertés Európában, hogy a mostani, 20 százalékos drágulás nem lesz az utolsó. További ok a dráguló energia mellett a takarmány hiánya. Napjaink valósága, hogy a Szlovákiában készülő 10 rántott karajból 7 nem hazai disznóból készül.
A külföldi hús mennyisége folyamatosan nőtt a hazai élelmiszerboltokban, s hiába növekedett az elmúlt évben kis mértékben a hazai termelés, a fogyasztáshoz képest azonban elenyésző.
A szlovák gazdaság nagy problémája az egyoldalúsága. Az iparban felülreprezentált az autógyártás, más ágazatok pedig visszafejlődtek. Ilyen a mezőgazdaság, azon belül is az állattenyésztés.
Tegyük hozzá, a húsáru szintjén jelentkező hiányt egy további nyugati divatirányzat is súlyosbítja, amely az egészséges életmód jegyében kevesebb hús fogyasztására ösztönöz. Ennek ugyan lehetnek előnyei, amelyeket mindenki elismer, de az alapvető gondolat, a húsfogyasztás általános csökkentése mellett jó volna, ha növekedne a mezőgazdaság támogatása.
Ellenkező esetben csak egy jól propagálható nagyvárosi gondolat marad, amely köszönőviszonyban sincs azzal a deklarált céllal, hogy támogatni kell a vidék megtartó erejét.
Régi igazság, hogy minden rosszban van valami jó, így az erőteljes infláció a sok rossz mellett esélyt is kínál. Viccesen megjegyezhetjük, hogy Szlovákiában elsősorban az ellenzéknek az érdeke, hogy a működésképtelen kormányt a vártnál is hamarabb buktassa meg. A mikrogazdaság szintjén viszont az egyéneknek és vállalkozóknak is esélyt jelent, hogy a költségek növekedése miatt kialakuló átrendeződést a saját hasznukra fordítsák.
A jó ötlettel érkező háztáji termelőknek jelenthet esélyt az átrendeződés, ami magával hozza a prioritások átalakulását is. Igaz, előbb talpon kell maradniuk.
Arról pedig nem szabad elfeledkeznünk, hogy mindez akár a felvidéki magyar régiók tekintetében is nem várt lehetőség, mert a kisebb gazdaságok vagy éppen a helyi termelés számára kitörési pont is lehet. Ennek előfeltétele, hogy a következő év változásai alapjaiban ne törjék meg a szlovák gazdaságot, de a kormányzatot elnézve ennek esélye egyre kisebb.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/36. számában.
