Drágább búza, stagnáló ipar, és visszatérő építőipari lendület
Miközben a mezőgazdasági termelők májusban örülhettek a 10%-os éves áremelkedésnek, az ipari szektor csak néhány tizedszázalékot kapart össze, exportfronton is alig volt mozgás. Eközben az építőipar, amely hónapokig egy helyben toporgott, most újra életjeleket mutat. Ha úgy tetszik, a földből kinőtt termékek gyorsabban drágultak, mint a csarnokokból kigördülők.
A mezőgazdasági termelők helyzete kettős: egyrészt a 9,6%-os éves áremelkedés a keresleti oldal biztató jele – főként a növényi termékek (+10,6%) és az állati eredetű áruk (+9,1%) drágultak. Másrészt azonban ez a növekedés nem mindig jelent profitot, hiszen a költségoldalon is zajlik az infláció, különösen a munkaerő és inputanyagok terén.
Ami igazán feltűnő: az olyan kategóriák, mint a tojás (+41,4%) vagy a tej (+13,4%) árrobbanása, miközben a jatós baromfi és sertés ára csökkent. A zöldségárak zuhanása (-4,8%) pedig arra utal, hogy egyes szegmensekben túlkínálat vagy importnyomás érvényesülhet. Az agrárszektorban tehát nem egységes az áremelkedés – sokkal inkább átrendeződés zajlik.
Az ipari termelői árak belföldi piaca gyakorlatilag stagnált májusban: a 0,2%-os éves emelkedés statisztikai érdekesség, nem gazdasági áttörés. Bár a feldolgozóipar több területén (pl. gumi és műanyag, vízszolgáltatás, élelmiszergyártás) 3% körüli növekedést mértek, az energia- és olajszektor továbbra is lefelé húzza az összképet.
A kőolaj- és koksztermékek ára például majdnem 20%-kal csökkent – ez nemcsak az energiapiaci átrendeződés következménye, de annak is, hogy a kereslet sem tért vissza igazán.
A külpiac sem hozott áttörést: a termelői árak az exportpiacokon éves szinten 0,6%-kal nőttek, havi szinten viszont csökkentek. A gyenge külkereslet vagy a visszafogott áremelési lehetőségek mind arra utalnak, hogy a szlovák ipar csak kullog a német vagy lengyel versenytársak mögött.
Ahol viszont tényleg történik valami, az az építőipar. A májusi 6,6%-os éves áremelkedés – ami december óta a legmagasabb – egyértelműen a beruházási kedv erősödésére utal.
A háttérben több tényező állhat: beindultak az elhalasztott fejlesztések, elindult néhány nagyobb állami projekt, vagy egyszerűen csak visszatért a bizalom a szektorba. Az év első öt hónapjában mért 5,7%-os kumulált növekedés megerősíti, hogy nem egyszeri kilengésről van szó.
Ami talán ennél is fontosabb: az építőanyagok ára is nőtt (+2% éves szinten), de messze nem olyan mértékben, mint 2022–2023-ban. Ez kedvező jel lehet azoknak, akik építkezésben gondolkodnak, de eddig a nyersanyagárak miatt kivártak.
Az, hogy a szlovák mezőgazdaság újra emelkedő pályára állt, nem újdonság – de az, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés egyszerre húzza felfelé az átlagárakat, már érdekesebb. Eközben az ipar gyakorlatilag stagnál, miközben a külpiacok sem adnak új lendületet.
És itt jön a csavar: az építőiparban éppen most kezdünk valamit visszakapni abból a lendületből, ami a pandémia után elmaradt. A kérdés csak az, hogy ez tartós lesz-e, vagy csupán egy korrekció a tavalyi gyenge év után.
A gazdasági döntéshozók számára ez egy vegyes csomag: az agrárárak emelkedése nem baj, ha nem szakad le tőle a fogyasztó, az ipar stagnálása viszont intő jel – különösen exportfronton.
