Diplomával a munkapiacra lépni
A szlovákiai munkaerőpiacra 2025 nyarán ismét friss diplomások tízezrei lépnek be. Közülük sokan magabiztos elvárásokkal, mások óvatosabb reményekkel, de mindannyian közös kihívással szembesülnek: hogyan váltható át az oktatási rendszerben megszerzett tudás tényleges munkaerőpiaci értékké? A válasz nem csupán a végzettség típusában, hanem a gazdasági struktúrák átalakulásában, az automatizáció terjedésében, valamint az állami intézményrendszer támogató, vagy épp passzív szerepvállalásában keresendő.
A Profesia.sk munkaerőpiaci portál legfrissebb adatai alapján világosan kirajzolódik a szakterületek közötti különbség: a legmagasabb fizetési elvárásai továbbra is az informatikai képzések végzőseinek vannak, ők átlagosan 1581 eurós havi bruttó bérre számítanak. Őket szorosan követik a gépészmérnökök, majd a műszaki területekről kikerülő további pályakezdők, akik átlagosan 20 euróval kevesebb pénzbeli elvárást fogalmaznak meg. A kereslet azonban nem tükrözi egyértelműen az elvárások hierarchiáját: az informatika évekig egyeduralkodó volt, mára viszont már „csak” a harmadik legkeresettebb terület. A legnagyobb kereslet jelenleg a gépész- és építőmérnökök iránt mutatkozik – utóbbi szektorban komoly hiány tapasztalható, különösen az infrastruktúra-fejlesztési projektek bővülésének vonatkozásában.
A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem végzősei mutatják a legmagasabb jövedelmi várakozást: 1627 euróval állnak az élen, őket követik a komáromi Selye János Egyetem hallgatói (1571 euró), majd a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem végzettjei (1537 euró). Ebből is látszik, a magyar egyetem végzősei nem érik be alacsony fizetéssel, de várakozásaik azért is nagyobbak, mert legtöbben az ország nyugati részén élnek. A tendencia világos: a technológiai és alkalmazott tudományokhoz kapcsolódó intézmények végzősei jobban tudják érvényesíteni bérigényeiket a szlovákiai piacon. Tegyük hozzá, az is erősen befolyásolja az igényeket, hogy a végzős egy kerületi városban vagy éppen odahaza, egy kisebb városban próbál munkát találni.
A munkaerőpiaci keresletet ugyanakkor jelentősen befolyásolja a kínálati oldal telítettsége is. Az informatika például továbbra is jól „fizet”, ám az ottani pozíciókra jelentkezők száma az elmúlt két évben megháromszorozódott: míg 2021-ben egy IT-állásra átlagosan öt jelentkező volt, addig 2023-ban már tizenöt. Ez azt jelzi, hogy a túljelentkezés jelentősen csökkentheti az elhelyezkedési esélyeket, még akkor is, ha a szektor továbbra is stabil keresletet mutat.
A Profesia.sk adatai alapján 2023-ban összesen 8800 olyan állásajánlat jelent meg, amely kifejezetten felsőfokú végzettségű pályakezdők számára volt elérhető. Ezek legnagyobb arányban a gyógyszeripar, egészségügy, IT, gazdaság és energetika területéről érkeztek. Az oktatási intézmények vonatkozásában is egyértelmű trendek láthatók: az STU pozsonyi Anyagtechnológiai Kara vezeti az intézményi rangsort, míg a Villamosmérnöki és Informatikai Kar tartja stabilan a második helyét. A legnagyobb előrelépést az STU Építészeti és Dizájn Kara produkálta, amely a 69. helyről a 36. helyre ugrott.
Mindezek mellett fontos kiemelni az állami szerepvállalást is a pályakezdők támogatásában. A munka-, szociális és családügyi hivatalok, amelyeket munkahivatalokként ismerünk, több szinten is segítséget nyújtanak a fiatalok elhelyezkedéséhez. A Pénzügyi ösztönzők a foglalkoztatásért elnevezésű nemzeti projekt keretében a 30 év alatti, középfokú végzettséggel rendelkező, nem továbbtanuló fiatalok gyakornoki támogatásban részesülhetnek, amely a létminimum összegének megfelelő havi támogatást jelent, akár 6 hónapig. A program lehetőséget kínál a zöld, digitális és szociális gazdaság prioritásainak megfelelő gyakorlati tapasztalatszerzésre. Ezt egészíti ki a mentorált betanítás lehetősége, amelynél a munkáltatók akár 9 hónapon át bérköltség-támogatást, valamint 3 hónapos mentorálási hozzájárulást kaphatnak.
Egy másik, a Készségek a munkaerőpiacra projekt lehetőséget ad a végzetteknek arra, hogy az állam teljes mértékben átvállalja a választott továbbképzések költségét – ez különösen fontos lehet azok számára, akik piacképes tudásukat fejleszteni vagy módosítani kívánják. Ilyen egyetemi végzettségűből pedig akad bőven. A rendszer érzékenyen kezeli a társadalmi egyenlőtlenségeket is: a hátrányos helyzetű jelentkezők számára az állam külön tanóránkénti támogatást is nyújt.
A pályakezdők esélyeit tovább árnyalja a régiós különbségek kérdése is. Miközben Pozsony és környéke továbbra is a legnagyobb felszívóerővel bíró térség, a keleti és déli régiókban – különösen Kassa, Nagyszombat vagy épp Komárom térségében – a fiatal diplomásoknak sokszor szűkebb mozgástere van. Amennyiben pedig csak a magyarlakta vidéket nézzük meg, a különbségek még Galánta és Komárom, vagy éppen Érsekújvár között is jelentősek. A helyi munkaerőpiac gyakran nem kínál megfelelő volumenű és minőségű álláslehetőséget, ezért a mobilitás – legyen szó akár földrajzi, akár ágazati átjárhatóságról – kulcsfontosságú.
A 2025-ös pályakezdő generáció tehát nemcsak a versenyszféra elvárásaival néz szembe, hanem egy dinamikusan változó munkapiaci környezettel is, ahol a rugalmasság, a kompetenciaalapú gondolkodás és a gyors alkalmazkodás képessége válik a legfontosabb tőkévé. Az állami és piaci szereplők számára most az a kérdés, képesek-e ennek a generációnak valódi esélyeket kínálni, vagy csupán újabb elvárásokat fogalmaznak meg – visszacsatolás nélkül.
