Brüsszel nem fizet, tehát mi fogunk?
A kormány hónapokon át azzal nyugtatta a lakosságot, hogy a háztartások jövő évi energiatámogatását „nem a költségvetésből, hanem Brüsszelből” fedezik majd. Az Európai Bizottság azonban közölte, az uniós pénzek nem használhatók fel közvetlen rezsikompenzációra. Honnan lesz tehát 435 millió euró a magas energiaárak kompenzálására?
A helyzet röviden az, hogy a kormány elfogadta az ún. célzott energiatámogatási rendszert, amely 2026-tól a háztartások mintegy 90 százalékát érintené. A cél nemes, hiszen a korábbi, mindenkinek járó rezsikompenzáció helyett a jövedelem alapján döntenének arról, ki szorul valóban segítségre. A gond az, hogy a program finanszírozását nem tisztázták.
Miután kiderült, hogy a brüsszeli pénz nem jön, a kormány előállt a „B-tervvel”: a szükséges támogatást végül a hazai költségvetésből fizetik ki, de közben megpróbálnak olyan hazai projekteket – például energiahatékonysági beruházásokat – áttenni uniós finanszírozásba, amelyeket eddig állami forrásokból finanszíroztak. Így „felszabadulhat” a költségvetésben annyi mozgástér, hogy az energiatámogatást fedezni tudják. Ez azonban csak egy trükk, nem új pénz: az állam ugyanúgy költi a saját forrásait, csak máshová könyveli el.
Probléma az is, hogy Szlovákia már most is a pénzügyi konszolidáció szakaszában van, azaz csökkenteni kellene a hiányt és az államadósságot. Ebben a helyzetben egy új, majdnem félmilliárdos tétel megjelenése a kiadási oldalon komoly feszültséget okoz. Ha nem sikerül elegendő állami beruházást „áthúzni” uniós kasszába, akkor a hiányt hitelből kell fedezni, azaz a támogatást végső soron a jövő adófizetői fogják megfizetni.
Brüsszel álláspontja nem újdonság. Az uniós források hivatalos célja, hogy a tagállamok gazdaságát hosszú távon fejlesszék és ne egyszeri támogatásokra költsék. Az Európai Unió szabályrendszere ezért tiltja szigorúan, hogy a kohéziós alapokat fogyasztói támogatásokra fordítsák. Míg más országok a zöldenergia-fejlesztésekre, az épületállomány korszerűsítésére vagy a vállalatok energiahatékonyságának növelésére használják a pénzt, a szlovák kormány most a lakossági számlák különbözetének a kiegyenlítésére költené.
A költségvetési felelősségi tanács már tavasszal figyelmeztetett: a brüsszeli forrásokat nem lehet fogyasztásra költeni, csak beruházásra. Másképp fogalmazva: nem a számlákat kell fizetni belőle, hanem azt a házat kell felújítani, amelyben a számlák keletkeznek. A kormányzat ígérete szerint a támogatás nem lesz „ingyenpénz”, hanem célzott segítség. A háztartásoknak nem kell külön kérvényt beadniuk, mert az állam automatikusan meghatározza, ki jogosult a támogatásra a jövedelmi adatok, a családtagok száma és az energiafogyasztás alapján.
A segítség kétféleképpen érkezhet: közvetlenül a számlában, amikor a szolgáltató már a csökkentett árat tünteti fel, és az állam fizeti a különbözetet, illetve utalvány formájában, főleg a távhő esetén, amit postán kap a fogyasztó, és amellyel csökkentheti a fűtésszámláját.
Ha a támogatás végül állami pénzből valósul meg, akkor az adósság nő, a konszolidáció pedig lassul. A pénz, amit most elköltünk a számlák kiegyenlítésére, hiányozni fog az egészségügyből, az infrastruktúrából vagy a gazdaságfejlesztésből. A támogatás rövid távon megkönnyebbülést jelenthet az egyéneknek és családoknak, de hosszú távon nem old meg semmit.
A valódi megoldás nem a kompenzáció, hanem az energiafogyasztás csökkentése lenne. Brüsszel épp erre próbálja ösztönözni a tagállamokat: hőszigetelésre, korszerű fűtési rendszerekre, megújuló energiaforrásokra adna pénzt, amelyek hosszú távon csökkentik a számlát és az energiafüggőséget.
A háztartások többsége valamilyen formában kap majd segítséget, de az összegek várhatóan nem lesznek jelentősek. Ha a teljes támogatási keretet valóban 90 százaléknyi család között osztják szét, az egy háztartásra vetítve évi 230 euró, azaz havonta kevesebb mint 20 euró könnyítést jelent. Ez politikailag kommunikálható, de a családi költségvetés szintjén aligha érzékelhető.
A támogatás adminisztratív módon működik majd, az állam az adatok alapján automatikusan kiszámítja, kinek jár. Aki nem ért egyet a döntéssel, 60 napos fellebbezési lehetőséget kap. Az adatkezelés kérdése viszont érzékeny: az állam egyszerre fér hozzá a jövedelmi, szociális és fogyasztási adatokhoz, ami adatvédelmi vitákat is felvethet.
A szlovák energiatámogatási program ma a költségvetési realitás és az uniós szabályok között lavíroz. Az állam segíteni akar, de az uniós pénzhez kötött elvárások miatt a segítség árát valójában mi magunk fizetjük meg. A jövőben nem az lesz a kérdés, hogy mekkora az árkompenzáció, hanem az, megtanuljuk-e a leckét: nem a számlák kiegyenlítését kell támogatni, hanem azokat az embereket, akik képesek csökkenteni a kiadásokat.
Megjelent a Magyar7 2025/41. számában.
