A járvány utáni gazdasági átrendeződés lehetőség és esély régiónk számára
Tekintsünk a koronavírus-járvány mögé, legalábbis időben. Mire kell majd ügyelnünk és milyen lehetőségeket tartogat számunkra, régióink, a déli térség számára a jövőben ez a mai áldatlan helyzet. Mi változhat meg, mire kell felkészülnünk a társadalmi és gazdasági folyamatok tekintetében?
Köztudott, hogy 2020-ban alaposan lecsökken a hazai össztermék (GDP), csökken a foglalkoztatottság, megszűnik a vállalatok és vállalkozások egy része, megnő a munkanélküliség. Remélhetőleg csak átmenetileg. Mindezek mélysége, szélessége a kérdés. Nagyon ködös jóslatok is napvilágot láttak, ám azok szórása szerteágazó, emiatt hitelességük megkérdőjelezhető. Alapvetően a járványra meghozott szigorú intézkedések időbeni elhúzódásától függ.
Ezen belül az agrárágazat alapvetően a belső piacot látta el terményeivel, kiszolgálva az élelmiszeripart. Ám aránya a GDP szerkezetében feltűnően alacsony, noha Szlovákia hangsúlyosan vidéki, rurális ország. Az ipar alapvetően, döntő többségben a külpiacokra termelt, a szolgáltatások bevételeit többségében a hazai fogyasztók biztosították.
Amellett, hogy a hazai össztermék egésze is lecsökken, nyilván alapos szerkezeti elmozdulásokat is megtapasztalhatunk a jövőben.
Az ipar részesedése további csökkenést produkálhat, miközben tudjuk, hogy az 1990-es években bőven meghaladta a 70 százalékot. A szolgáltatások részaránya állandósulhat, miközben
kívánatos a mezőgazdaság részarányának alapos növekedése. Ez utóbbira bizalommal tekinthetünk, hiszen régióink, szülőföldünk, az ország déli járásai számára nyújthat újabb lehetőséget, újabb esélyt.
Hiszen önellátottságunk élelmiszerekből a tavalyi évben lecsökkent 38 százalékra, amely az EU 27-es országcsoportjában mélyen a legalacsonyabb mutató. Van hova fejlődni tehát. Azért is, mert - újra az 1990-es éveket idézve -, akkor jóval 90 százalék feletti értéket mutattott.
Másik, még hangsúlyosabb körülmény az Európai Unió belső országhatárainak jövője.
2007-ben a Schengeni Egyezmény hatályba lépését követően az Európai Unió belső országhatárai (kevés kivételtől eltekinte) légiesedtek. Magasabb szintre emelve az EU alapvető célkitűzéseinek megvalósítását: a polgárok, a termékek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Igen ám, de a légiesedett országhatárok nem tudtak gátat szabni a koronavírus okozta fertősések begyűrűzésének akkor, amikor azt tapasztaltuk, hogy a fertőzöttség megjelenése országonként rendkívül eltérő. S mit hoz e tekintetben a jövő?
Minden jövőbeni intézkedés, amely szigorítaná a megszokott, légiesített országhatárokat a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar érdekeit szolgálná.
Arányaiban megnőhet önellátásunk élelmiszerekből és a mezőgazdaság GDP-arányos befolyása. Alaposan. Gondoljunk csak a gazdákra, a szőlészekre, a haszonállatokkal gazdálkodókra és más agráripari szereplőkre, akiket az országhatárok szabad átjárhatósága a tönk szélére sodort vagy tönkretett. Érdekükben szólalunk fel, a dél-szlovákiai mezőgazdaság jövőbeni fejlődését, felvirágoztatását szem előtt tartva.
A mai áldatlan, könyörtelen állapot következménye lehet a gazdaság szerkezetének alapos átrajzolása, újraértelmezése. S ebből, legalábbis az agrárium jövőbeni pozícióit, megbecsülését illetően szülőföldünk, a déli régiók nem jöhetnek ki rosszul.
Hiszen étkezni, táplálkozni mindenki fog a jövőben is, akármilyen jövő fog hónapokon belül ránk köszönni. Sőt, mi több, a legtöbben egészségesen, korszerű módon kívánnak majd táplálkozni. Felértékelődik a vidéki, családi zázas életmód, a családi, háztáji gazdálkodásnak, kertészkedésnek újra óriási szerepe lesz. Ez fogja meghatározni a fejlődés útját.
A szerző az MKP Ügyvivő Elnökségének tagja
