A járvány megváltoztatta pénzügyi szokásainkat is
Növekvő árak, szűkösebb lehetőségek – így jellemezhető a 2022-es év eleje. Az infláció megnyirbálta a jövedelmünket, és még nem tudjuk, mi vár ránk az elkövetkező hónapokban. Mégis hogyan kezeljük pénzügyeinket ebben az időszakban? Erről beszélgettünk Zsupcsan Zoltán pénzügyi tanácsadóval.
Hogyan látja a szlovákiai lakosság anyagi helyzetét a koronavírus két éve után?
Azt gondolom, két külön csoportra oszthatjuk a lakosságot a koronavírus okozta gazdasági hatások tekintetében. Van egy szerencsére nagyobb réteg, amelyet anyagilag különösebben nem érintett az elmúlt két év. Ők azok, akiknek ugyan bizonyos időszakban otthonról kellett dolgozniuk, de jövedelmükre nem volt hatással a járvány.
A másik csoportot főként azoknak a szakmáknak a képviselői alkotják, ilyen a vendéglátás és a szolgáltatói szektor, amelyeket a lezárások nagyban korlátoztak.
Emlékszem, 2020 márciusában rengeteg telefonhívást kaptam az ügyfeleimtől, akik az első korlátozások idején hirtelen nem tudták elképzelni, hogyan és miből fogják fizetni a hiteleiket, mivel egyik napról a másikra elvesztették az addig biztosnak gondolt munkahelyüket. A legtöbb esetben kiderült, hogy legfeljebb 2-3 hónapra elegendő anyagi tartalékkal rendelkeznek. Szerencsére többségük helyzete megoldódott, de ez együtt járt azzal is, hogy munkahelyet, vagy jobban mondva szakmát változtattak, s más területen kezdtek el dolgozni.
Hasonló helyzetben voltak a vállalkozók is, akiket a bizonytalanság ugyancsak döntési kényszer elé állított. Ők nem tudták, hogy miből fizessék ki a dolgozni nem tudó alkalmazottaikat, de mindenki megpróbált az adott lehetőségek közepette megoldást találni, s két év távlatából azt mondhatjuk, a legtöbben új lehetőségeket kerestek maguknak akár a vállalkozói szférában is.
Van ebben a tekintetben különbség a magyarlakta járások lakosai és az ország egésze között?
Egy jelenséggel bizonyosan gyakrabban találkozom a magyarlakta régióban, mint az ország más részein. Ez pedig az, hogy
a mi járásainkban jóval többen vannak minimálbérre bejelentve, miközben a jövedelmük másik részét egyéb módon kapják meg; s éppen az ilyen helyzetekben jön elő az a probléma, hogy betegszabadság esetén nagyon csekély összegre számíthatnak, havi 200–300 euróra.
Hasonló helyzet állt fenn az egyéni vállalkozók esetében, akik a minimális járulékok alapján szintén ilyen összeget kaptak, ha betegállományba kényszerültek. Ez a probléma viszont az ország egészére jellemző, nem csak a magyarlakta vidékekre.
Milyen kérdésekkel fordultak leggyakrabban a pénzügyi tanácsadóhoz az ügyfelek?
A koronakrízis elején nagyon sok olyan kérdés volt, hogy miként tudják meghosszabbítani a meglévő hitelek futamidejét. A törlesztőrészletet akarták ezáltal lecsökkenteni, mert 15-20 évre vették fel a lakáshitelt, mondván így gyorsabban és kevesebbet fizetnek vissza, de nem számoltak a külső hatásokkal. A koronavírus viszont éppen ilyen, előre nem kalkulálható külső hatás volt, s ezért aztán a futamidő meghosszabbítását akarták sokan. Emellett akadtak jópáran olyanok is, akik gyorsan újabb hitelt szerettek volna, így jutni hozzá további forrásokhoz a kilátástalan helyzetben. Tegyük azonban rögtön hozzá, banktól lehetetlen új hitelhez jutni, ha nincs munkánk vagy éppen betegszabadságon vagyunk!
A második esztendőben viszont inkább a befektetési tanácsok iránt nőtt meg az érdeklődés, mert az emberek egyre nagyobb csoportja akart biztos helyet a bankszámláján felhalmozott, de nem kamatozó pénzforrásuknak,
ahol legalább évi pár százalékos gyarapodást érnek el. Az is megfigyelhető, hogy kisebb mértékben, de ugyancsak növekedett az érdeklődés a biztosítások iránt. Főleg a fertőzésen átesetettek egy része úgy érzi, jobb bebiztosítani a jövőt, az egészségügyi kockázatok egyre érezhetőbbek, s nem biztos, hogy egy ilyen időszak után ugyanolyan teljesítménnyel tudnak majd dolgozni, mint korábban.
Látható-e előrelépés abban, hogy az emberek jobban odafigyelnek a tartalékképzésre, hogy legyen mihez nyúlni rosszabb időkben?
Mindenképpen. Elmondható, és talán ez az emberi természetből fakad, hogy sokszor fordítva cselekszünk pénzügyeink vonatkozásában, mint ajánlott volna. A koronavírust megelőző egy évtizedben, valójában az utolsó gazdasági válság óta, folyamatos növekedést tapasztalhattunk. Kis túlzással azt is állíthatjuk, minden évben javultak az anyagi lehetőségeink, és aki keresett, az talált is munkát.
A bevételek növekedése és a hitelkamatok csökkenése idején észszerű lett volna növelni a megtakarításokat, hiszen lett volna miből, de nem ezt tette a lakosság nagy része.
Azt figyelhettük meg – s most kicsit általánosítok –, hogy inkább a tücsökre emlékeztető életmód volt a jellemző, vagyis elköltöttük a forrásainkat mind egy szálig, s amikor a járvány Szlovákiában is megjelent, és beköszöntöttek a nehéz idők, elkezdett növekedni a megtakarítási kedv, pedig az anyagi bevételeink csökkentek.
Gazdasági szempontból úgy is tekinthetünk a pénzügyeinket ért sokkhatásra, mint egy szükséges rosszra, amely felrázott bennünket, hogy észbe kapjunk: a folyamatosan növekvő fogyasztás hosszabb távon nem tartható.
Ez a recesszió segít megértetni a fiatalabb generációval is, hogy nem számíthat állandó növekedésre, az élet velejárója a visszaesés is, amely után aztán újabb fellendülés szokott következni. Mindez segít abban is, hogy a szélesebb rétegek is megértsék, 3–6 havi tartalékkal mindenkinek rendelkeznie kell. Ezt a szakemberek egyébként már számtalanszor elmondták.
Ez a néhány hónap valóban segíthet túlélni?
Túlélésre biztosan elegendő, s az elmúlt időszak is megmutatta, ennyi idő elégséges volt a legtöbb ember számára, hogy új lehetőséget találjon, amelyből meg tud élni. A szakmát váltók jelentős része például ma már úgy látja, hogy nem szeretne visszatérni a korábbi munkájához, mert míg mondjuk a gasztroszektor sokkal bizonytala-nabb megélhetést nyújtott számára, egy nagyvállalat gyárában, vagy futárként sokkal kiszámíthatóbb a jövője.
Arról beszélgetünk, hogy az emberek bevételei csökkentek, de mégis egy furcsa jelenséget figyelhetünk meg Szlovákiában, nevezetesen az ingatlanárak meredek emelkedését a járvány alatt. Mivel magyarázható mindez?
Több oka is lehet. Magam is arra számítottam 2020 márciusában, hogy csökkeni fognak az egyébként is magasan lévő ingatlanárak, de éppen az ellenkezője következett be. Beszéltem több értékbecslővel a témában, akik a jelenséget éppen a járványhelyzettel magyarázzák.
Hónapokat töltöttünk bezárva a kis lakásunkban, egyre többen kényszerültek otthoni munkavégzésre, amely azt is jelentette, hogy fontosabbá vált az otthoni környezet minősége.
Így aztán sokan a lakástulajdonosok közül nyaralókat vagy éppen családi házakat szerettek volna vásárolni, mindez pedig felhajtotta a nem nagyvárosi ingatlanok értékét is, miközben a kereslet növekedésével és a kínálat stagnálásával az árak emelkedni kezdtek.
Másrészt, ahogy azt már említettem, a kezdeti ijedtség után azt tapasztalhattuk, a megtakarítási kedv növekedett, s ezzel együtt a befektetési hajlandóság is egyre jelentősebb volt. A szlovákiai lakosság jelentős része nem az értékpapírok felé orientálódik, sokkal kézenfekvőbb számára a befektetés az ingatlanpiacon, így a még mindig szűkös kínálati oldal nem tudott együtt növekedni a kereslettel, ez pedig az árak emelkedésében is megmutatkozott.
Sokan teszik fel a kérdést éppen ezért, hogy megéri-e ilyen magas árak mellett is ingatlant vásárolni? Mit válaszolna azoknak, akik ilyen döntés előtt állnak?
Amennyiben saját célra, lakhatásunk biztosítására szeretnénk ingatlant vásárolni, akkor nincs nagyon értelme várni. Azt látjuk ugyanis, hogy aki az elmúlt tíz évben ilyen céllal az időre bízta a megoldást, az pórul járt, mert az árak emelkedtek és egyre drágábbak lettek a lakások. A másik eset, ha valaki befektetés céljából szeretne ingatlant vásárolni, s mivel ez nem nevezhető spekulatív területnek, itt már nehezebb választ adni.
Az elmúlt öt évben is azt gondoltuk, hogy tovább nem emelkedik majd az árszínvonal, mégis ellenkező helyzettel kellett szembenéznünk.
Az, ami ebben komoly szerepet játszhat, az a lakáshitelek kamatlába, amely, ha a jelenlegi 0,5–0,8 százalékról elmozdul 1,5–1,8 százalékra, akkor az árnövekedés vélhetően lelassul, mert számos szereplő felülértékeli majd a döntését, s a befektetőknek is kevésbé éri meg bizonyos ingatlanokat fenntartani, másrészt többen kisebb ingatlanba költöznek majd, mert rájönnek, hogy a takarójukon túl nyújtózkodtak.
A másik jelenség, hogy az infláció nagyon felgyorsult az elmúlt hónapokban. A pénzünket tehát nem ideális bankszámlán vagy a párna alatt tartani, mert rendkívüli tempóban értéktelenedik el. Mégis mit javasolna, milyen megtakarítási formát érdemes választani most?
Fontos eldönteni, hogy milyen időtávban gondolkodunk, egy-két évig tudjuk nélkülözni az adott összeget vagy akár 10-20 évben is gondolkodhatunk. A lakosság körében nagyon népszerűek az ingatlanalapok, amelyek helyettünk fektetik be a pénzünket különböző ingatlanokba. Nem kell több százezer euróért lakást vennünk, hanem kisebb összeggel sok kis befektető pénzéből tudnak ingatlanokat vásárolni, miközben a polgárok számára stabil 3-4 százalékos hozamot képesek hozni évente.
A másik terület a részvénypiac, ahol elszálltak az árak, tehát rövid távon nem könnyű ide befektetni, de hosszabb időszakban gondolkodva erre érdemes figyelmet fordítani,
mert az elmúlt kilencven év tapasztalata azt mutatja, hogy itt évi 7-8 százalékos hozamot tudunk elérni hosszú távon.
A nyugdíj-takarékosság szintjén is érezhető változás Szlovákiában?
Szerencsére egyre nagyobb figyelmet kap a médiában is a nyugdíj-takarékosság kérdése, s így növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik a konzervatívabb alapokból a magasabb hozamú részvényalapokba helyezik át megtakarításukat.
Rendszerszintű változásra volna azonban szükség, mert, például tavaly 1,5 milliárd eurótól estek el azok, akik garantált alapokban tartják forrásaikat a második pillérben.
Ebből is egyértelműen látszik, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha központi megoldás születne ebben a kérdésben, és a fiatalok a részvényalapokba kerülnének. Ha megnézzük az elmúlt 10 évet, a részvényalapok hozama 200 százalék volt, a kötvényalapok ugyanebben az időszakban csak 10 százalékot növekedtek. Az óriási különbség is rámutat arra, hogy az aktív éveinkben a részvények hozzák a nagyobb hozamot, s a nagyobb kockázat az évtizedek alatt kiegyenlítődik, a kötvényekre pedig akkor kellene gondolnunk, amikor már nyugdíjas éveink közelednek. Tegyük hozzá, a váltás az alapok között minden esetben ingyenes, tehát érdemes meglépni.
Napjainkban mindenki az inflációt említi a legfőbb nehézségként, s tapasztaljuk akkor is, amikor üzletbe megyünk. Mit gondol, milyen változást hozhat ez a lakosság pénzügyi viselkedésében?
Nagyon bízom benne, hogy időszakos jelenségről van csak szó. Ha nem, akkor sajnos a bankok viselkedésében is megmutatkozhat ez a hitelkamatlábak növekedésében. Ez pedig reakciót vált ki a fogyasztói oldalon: mivel élelmiszert továbbra is vásárolnunk kell, a számlákat is be kell fizetnünk, így ott fogunk spórolni, ahol az legkevésbé fáj, vagyis a szolgáltatások területén. Nem megyünk majd étterembe ebédelni, kevesebbszer sörözünk vagy kávézunk a barátainkkal, elmarad a kirándulás, vagyis ennek következményeit ismét az a szektor érezheti meg, amelyet a koronavírus a leginkább sújtott.
Mit „üzenne” az olvasóknak, mire figyeljenek az elkövetkező időszakban, ha szeretnék a pénzügyeiket, pénzüket biztonságban tudni?
A legfontosabb a megfelelő információk beszerzése! Én is érzem, hogy óriási mennyiségben ömlenek ránk, s nehezen tudjuk kiválasztani, mi a hasznos és mi nem. Az viszont mindig igaz, hogy a legjobb döntés, ha a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Tehát 3–6 havi tartalékot építsük ki, ha néhány évbe kerül is, de biztonságot jelent minden időben, ha baj történne. Amennyiben a családban egy kereső van, akkor egy minőségi biztosítás választása kulcsfontosságú, hogy esetleges ideiglenes vagy tartós egészségi nehézségek esetén ne kelljen a saját tartalékot felélni.
A végére pedig azok, akik lakáshitelt vesznek fel, legalább 5 éves fixációt válasszanak, de érdemes a 10 éves lekötést is meggondolni.
Ha pedig már ingatlanhitelt fizetünk, kérdezzünk rá a bankunknál, van-e ilyen változtatási lehetőség, mert hosszabb távon biztosan jobban járunk, s a refixáció igénylése minimális költséggel jár.
Megjelent a Magyar7 2022/8.számában.
