Fórum: haldoklik-e a szlovákiai magyar oktatási rendszer?
Tájékoztató fórumot tartott a szlovákiai magyar iskolák helyzetéről és az iskolahálózat optimalizációjáról a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Galánta-Vágsellye Területi Választmánya.
A galántai Pázmány Péter Alapítvány irodaházában megtartott ülésen szép számban vettek részt a mátyusföldi magyar alapiskolák és középiskolák intézményvezetői, valamint az alapszövetság elnökei és alelnökei, hogy megismerkedjenek az iskolahálózat optimalizációjára felvetett gondolatokkal és építő jellegű szakmai vitákat folytassanak le egy racionális megoldás érdekében.
A jelenlevőket Narancsík Szilvia, a TV elnöke köszöntötte, és számolt be a BGA Zrt., valamint Nagyszombat megye által kiírt pályázatok megvalósításáról. Radványi Adél, a TV alelnöke az előző OV határozatainak ismertetőjét tartotta meg.
A beszámolókat követően Fodor Attilát, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatóját köszöntötték Galántán, aki rögtön ismertette is az intézményvezetőkkel, hogy szeptember elsejétől a pedagógustörvény a 138/2019 szám alatt keresendő a törvénytárban a régi helyett. Fodor Attila szerint égetően szükséges az, hogy a pedagógusok, az igazgatók, a polgármesterek és a közösségek érdemben beszéljenek a felvidéki magyar oktatás fejlesztésének stratégiájáról, hiszen
a szlovák állam felől érkező tudatos leépítés mellett a felvidéki magyarságnak nincs kompakt jövőképe, viszont vészesen fennáll a felvidéki magyar értelmiségi rezignáltság jelensége, és egy erős politikai megosztottság, ami súlyos problémákat okoz az oktatásban is.
Fodor Attila portálunknak úgy nyilatkozott, jelenleg a felvidéki magyar iskolahálózat nincs jó kondícióban, szeretné, ha a mátyusföldi kistérségben is sikerülne elgondolkodtatni az adekvát megoldásokról az érintetteket.
„Hosszabb ideje tétlenül szemléljük, hogy a dolgok ösztönszerűen oldódnak meg.
Világosan látszik azonban az, hogy a szlovákiai magyar iskolahálózatot nem lehet központból megoldani. Annyira különbözőek a régiók, és azok problémái, hogy lehet fentről elméleti ötleteket adni, buzdítani, de minden kistérségnek magának kell kiizzadni, hogy bezár e iskolát, összevon-e iskolát, nyit-e intézményt, vagy létrehoz -e iskolaközpontot” – magyarázta a ma7-nek Fodor Attila, aki azokkal a statisztikai adatokkal ismertette az ülésen jelenlevőket, amelyekből kiolvashatók azok a trendek, hogy honnan merrefele tart a felvidéki magyar oktatás.
Kiemelte például, hogy
2002 óta a tanulók negyede elfogyott, az iskolákból, jelenleg a gyerekek 5,8 százaléka jár magyar oktatási intézménybe Szlovákiában, ahol a 686 magyar iskola teszi ki az összes közoktatási intézmény 10,9 százalékát.
A fő problémát abban vélik felfedezni, hogy a fenntartott épületek aránya közel kétszerese a tanulók arányának, vagyis az oktatási hálózat iskoláinak száma az elmúlt évtizedekben alig változott, miközben a tanulók létszáma nagymértékben csökkent. Közben
a legkritikusabbnak a középiskolák helyzetét tartják, mivel a kimutatások szerint minden harmadik magyar gyermek szlovákul tanulja a szakmát,
így pont az a középréteg szlovákosodik el, akiknek majd a jövőben el kell gondolkodniuk arról, milyen nyelvű oktatási intézménybe írassák gyermekeiket.
Fodor Attila bemutatta azt az oktatási stratégiát, amelyet öt pillérre alapulóan dolgoztak ki. Ezek szerint önkormányzat elvű oktatásirányításra, optimalizált iskolahálózatra, valamint közoktatásfejlesztésre van szükség, de a legfontosabb az, hogy jó pedagógusok tanítsanak az intézményekben, akiknek biztosított a megfelelő színvonalú képzésük és továbbképzésük.
Fodor Attila szerint a kredithajhász rendszer nem hozott sok hasznot az iskolákba.
Kiemelte, az is rendkívül fontos, hogy az intézmények élén a legjobbak álljanak, és tudatosítani kellene végre, hogy az iskola a gyerekekért van. Alapvető lenne az is, hogy az oktatási intézmények pozitív menedzselést kapjanak, hiszen az iskolaválasztó szülőre nincs jó hatással, ha folyamatosan gondokról, nehézségekről, problémákról hall.
A konferencia szakmai vendége volt Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, a kassai ipari egykori igazgatója is, aki a felvidéki magyar oktatási hálózat optimalizálásának lehetőségeiről tartott előadást, kiemelve, nem tartják helyesnek a racionalizáció szót alkalmazni ebben a kérdésben.
– mondta portálunknak a szakember, erőteljesen hangsúlyozta, nem akarnak iskolákat bezáratni, sem pedig erre vezetni az embereket.
Albert Sándor felvázolta, hogy az elmúlt 14 évben csaknem ötven magyar iskola szűnt meg Szlovákiában, köztük a 2018-ban bezárt két gimnázium,
a nagymegyeri magyar és a tornaljai vegyes gimnázium. A zselízi magyar gimnázium pedig a helyi szlovák gimnáziummal való egyesülés után vegyes iskolává vált. Kitért arra is, hogy nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor a gyermeke már óvodába, vagy iskolába készül, már akkor meg kell fogni őket, amikor szülővé válnak. Ezt a célt szolgálják a Ringató foglalkozások és a baba-mama klubok.
A szakember rámutatott, a problémát elsősorban az intézmények magas száma és a gyerekhiány jelenti.
Az alacsony tanulói létszámok miatt a fenntartók kevés állami támogatásban részesülnek, miközben az esetek döntő többségében a fenntartó ugyancsak kis lélekszámú, szűkös forrásokkal rendelkező település. Emiatt szinte állandó oktatás- és szakmapolitikai kérdéssé vált kis létszámú iskoláink sorsa és jövője: megtartani a kistelepülések kisiskoláit, vagy központosítani, körzetesíteni, iskolaközpontokat létrehozni.
Az Oktatási Minisztérium már meglebegtette a közoktatás lehetséges központosítását. Ez azt jelentené, hogy saját hatáskörük alá vonnák az alap- és középiskolákat is. Ilyen körülmények között az iskolák hálózatának racionalizálása, akár iskolák bezárása is kivitelezhető lenne az érintett iskolák és önkormányzatok megkérdezése nélkül. Albert Sándor szerint ezért kell a felvidéki magyarságnak lépnie, és nem kivárnia, míg Damoklész kardja lecsap.
Albert Sándor érintette azokat a kényes kérdéseket is, amelyeket a sajátos nevelési igényű, vagy szociálisan halmozott hátrányos helyzetű diákok helyzete vet fel az iskolákban. Elmondta,
a számok azt mutatják, a városi iskolák jobban teljesítenek az országos teszteléseken, de nekik ritkábban kell megküzdeniük a problémás helyzetekkel.
Elmondta az OECD-vel és a Szlovák Oktatásügyi Minisztériummal összhangban a nyolcéves gimnáziumok fokozatos visszaszorítását javasolják, mert többségük már elvesztette elit jellegét, másrészt pedig elszívják az alapiskolák legjobb, és újabban már a közepesen teljesítő tanulóit is.
Albert Sándor elmondta a jelenlevőknek,
előadásaikban nem megoldást hoztak el Galántára, kizárólag javaslatokat és a céljuk a vitaindítás lenne.
Stratégiai prioritásként négy hosszútávú célt fogalmaztak meg, az óvodai hálózat bővítését, az alsó tagozatos kisiskolák megtartását, a teljes szervezettségű alapiskolák hálózatának optimalizálását, valamint a középiskolák hálózatának optimalizálását.
A szakmai gyűlés harmadik előadójaként Pék László, Nagyszombat megyei képviselő, a Tehetségsegítő Tanács elnöke beszélt a galántai és a mátyusföldi magyar középiskolák helyzetéről, és kiemelte a Ringató és a Cseperedő program sikerességét is. Előadásának zárógondolataként ismertette a duális képzés lényegét, és azt is, hogy ez a fajta képzés Szlovákiában még nagyon gyerekcipőben jár.
A szakmai vita során az intézményvezetők ismertették iskoláik és jogi lehetőségeik reális helyzetét. Nyíltan kimondták, hogy
az iskolába való beíratásnál a szülő kezében van a döntés, és hiába kínálnak minőségi és jó oktatást, kiváló pedagógusokat a községi kisiskolák, ha a szülő akkor is a városi mamutintézményt vagy a jobb érvényesülés címszava alatt szlovák iskolát választ a gyermekének.
Hangsúlyozták, a születési ráták sem mutatnak sok pozitívumot, nem tudják meg nem született gyermekekkel megtölteni az intézményeket, miközben az önkormányzatokkal és az állami rendeletekkel is vívják mindennapi harcaikat. A mátyusföldi kisiskolák intézményvezetői lassan akut megoldást kívánónak látják a szociálisan hátrányos helyzetű, roma diáksereggel való külön foglalkozást, így az integráció kérdését is.
Marsall János, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója kiemelte, a normatív finanszírozási rendszer bevezetése óta gazdaságilag és most már társadalmilag is többet veszítenek a nyolcosztályos gimnáziummal, mint nyernek, hiszen a szívóerő miatt nemkívánt konfliktusba és feszültségbe keverednek az alapiskolákkal. Az igazgató felhívta a figyelmet arra is, nem tudni, milyen jogrend várható a jövő évi parlamenti választások után, amelynek eredményei szintén alapjában forgathatnak fel mindent. Kiemelte azonban, évtizedek óta tapasztalja, hogy a felvidéki magyar kisebbség még mindig ellent tud állni az asszimilációs nyomásoknak és az ellene irányuló kulturális expanziónak.
Narancsík Szilvia, a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola igazgatójaként arra hívta fel a figyelmet, az alapiskolás osztályokból érezhetően hiányoznak azok a húzóerővel rendelkező, eredményes diákok, akiket a nyolcéves gimnázium elszív. Hozzátette, a végső döntés mindig a szülő kezében van minden kérdésben.
