Viola Miklós: Fél év múltán pontosabban látom a vírushelyzetet

Doktor úr, ön ez év márciusától, azaz a járvány okozta szükséghelyzet kezdetétől több alkalommal nyilatkozott nekünk. Fél év elmúltával hogyan látja az akkori helyzetet?

Másként, elsősorban már higgadtabban látjuk jelenleg a helyzetet. Az első interjúk idejében nagymértékben még mi, egészségügyisek is arra támaszkodtunk, amit a médiából tudni lehetett. Ennek, ma már be kell látnunk, némi hisztériakeltő hatása volt abban az időben. Ennek egyetlen oka az volt, hogy nem rendelkeztünk közvetlen tapasztalatokkal. Ha jól emlékszem, a megyében, vagy a Komáromi járásban, ahol dolgozom, nem volt egyetlen beteg sem. A tünetekről, illetve a kór lefolyásáról nem volt pontos információnk. Most, a járvány második hullámában már a hatáskörünkben is vannak konkrét fertőzöttek, s ennek alapján láthatjuk, hogy nem olyan drasztikus a Covid-veszély, ami alapján a hisztériakeltés indokolt volt vagy lenne. A fertőzött esetek kilencven százalékában, legalábbis a Komáromi járásban, ugyanis vagy egyáltalán nincs tünet, vagy csak minimális tünetek vannak. Azaz a pozitív törlet eredményén kívül semmi más nem utal rá, hogy az egyén fertőzött lenne.

Jól értem, tíz fertőzött, vírushordozó emberből csak egynél mutatkoznak a betegség jelei?

Tíz fertőzöttből egy szorul további orvosi ellátásra. Továbbra is a Komáromi járásnál maradva, nem volt egyetlen haláleset, illetve bizonyítottan Covid-fertőzés miatt kórházi ellátásra szoruló eset sem. A megyénkben, Nyitrán volt haláleset, az viszont egy úgynevezett polymorbid eset volt, azaz egyszerre több betegség is jelen volt. Összegzésképpen a kezdeti hónapokra visszatekintve el kell ismernem, hogy magam is a külföldi média hatása alatt voltam, és ezek az információk nem mindig voltak a legpontosabbak.

El kellett telnie némi időnek, hogy magunk is elkezdjünk foglalkozni a statisztikai adatok értékelésével, és ekkor láttuk, hogy például az olaszországi adatok sem indokolják azt a hisztériakeltésnek is nevezhető hozzáállást, ahogy erről tájékoztattak.

Tudnunk kell viszont, hogy a lakosságnak egy része hajlamos arra, hogy a félelmet pánikká fokozza. Minden rosszban van valami jó, ez esetben ide azt sorolhatjuk, hogy az emberek nagyon megijedtek, és betartották a rendelkezéseket. Most, a második hullámnál már látjuk, hogy nincs akkora fegyelem.

A lazuló fegyelem nem üthet vissza? Képletesen szólva, a vírus nem most mutatja majd meg a foga fehérjét? A tavaszi interjúkban ön is elmondta, hogy a járványt megállítani nem tudjuk, de lassíthatjuk. A lazább hozzáállás nem lesz a gyorsabb terjedés okozója?

A svéd és a német modell adja meg erre a választ. Tudjuk, hogy ebben a két országban nem állították le a gazdaságot, azaz a középkorosztály számára lehetővé tették, hogy a szokásos módon élje az életét. Az azóta eltelt időszakot összevetve a szlovákiai számokkal láthatjuk, hogy kirívóan nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelte át ez a korosztály ezt az időszakot.  A fő veszélyeztetettek inkább az időskorúak. Nyáron gyengült a járványveszély, ez kedvezett a statisztikáknak, annak ellenére, hogy viszonylag sokan utaztak, találkoztak a nagyszülőkkel. Az iskolakezdés után viszont fokozottan kell figyelni, mivel védekezés nélkül a zárt térben való hosszabb tartózkodás és az őszi nyirkos időszak kedvezőtlenül befolyásolhatják a nyáron stabilizált vírushelyzetet.

Nincs önben borúlátás, ugye?

Ezt kérdezik olykor az ismerőseim, pácienseim is. Úgy pontosítanám, hogy meg kell tanulnunk a koronavírussal együtt élni. Ez azt jelenti, hogy be kell tartanunk a szabályokat, elsősorban a három fő rendelkezést, a távolságtartást, a maszkviselést és a kézmosást. Ez olyan, mint a chicagói autópálya, 16 sávon közlekednek, de amíg mindenki betartja az előírásokat, nincs baleset. A vírussal való együttéléshez továbbá az is szükséges, hogy ne hagyjuk magunkon eluralkodni a stresszt.

Ha azzal kezdjük a napunkat, hogy megnézzük az új fertőzöttek számát, akkor erről jobb, ha leteszünk. 

Van viszont egy réteg, amely éppen ellenkezőleg, magát a vírus létezését is, ilyen vagy olyan magyarázattal, de tagadja. Van ennek orvosi, egészségügyi szempontból akár a legkisebb megalapozottsága?

A vírus és a vírus okozta kór bizonyított tény. Semmilyen okát nem látom annak, hogy ennek a két állításnak a valóságát megkérdőjelezzük. Amiről én beszélek, az a vírushoz és a járványhoz való viszonyulásunk. Pontosabban látjuk, hogy olyan virulencia, azaz romboló hatás a fertőzött népességen belül nincs, mint amire a kezdeti híradások alapján számíthattunk. A kezdeti időszakban én magam is arra számítottam, hogy a lakosság 40-50%-a megfertőződhet, sőt tüneteket is produkálhat, mi több, arról is szó volt, hogy a lakosság egyharmadánál súlyos tünetek lépnek majd fel. Most látjuk, hogy ez nincs így.

Ha újrafogalmazhatnám a tavaszi nyilatkozataimat, nyilván sokkal visszafogottabb lennék.

Nem hiszem, hogy ezt önön, önökön bárki számonkérhetné, hiszen szinte senki nem tudott semmit. Nyilván Kínában már voltak tapasztalatok, de a mi társadalmunk, beleértve az orvostársadalmat is, egy nagy ismeretlennel állt szemben. Ha valaki félreverte a harangot, azzal nem hiszem, hogy nagy hibát követett el. De lapozzunk a témán belül. Ön sebészként hogy látja a megoldást egy olyan helyzetben, amikor nincs mit vágni a szikével?

A megoldást mindenképpen az oltóanyagban látom. Elsősorban az idősebb korosztály részére, amelyik láthatóan a legveszélyeztetettebb. Meggyőződésem, hogy a most megismert Covid-járvány után akár még agresszívebb járványok jöhetnek, ezért mindenképpen pártolom a védőoltás fejlesztését és majdani használatát. Olyan esetekről ugyanis szinte alig tudunk, amelyeknél egy átvészelt fertőzés után ne alakulna ki immunitás.

Az új vakcina is ezen az alapon kell hogy működjön. Egy legyengített kórokozóadag kialakítja a szervezeten belül az ellenálló képességet.

Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy egy védőoltás előállítása még a mostani körülmények mellett is legkevesebb egy évet vesz igénybe a laboratóriumi kísérletektől kezdve az emberre gyakorolt egyéb hatások vizsgálatáig. Ismétlem, hogy ezzel elsősorban az időskorúak védelmét kell biztosítanunk.

Tehát nem az egész lakosságot kellene beoltani?

Azt hiszem, hogy a mostani helyzetben az egész lakosság oltására nem is lenne lehetőség. Attól tartok, hogy ez akár még társadalmi ellenállást is kiváltana, s félő, hogy ezt erősítené annak a vírustagadó rétegnek az ellenállása is, amelyikről az előzőekben szóltunk. Természetesen az időskorúak mellett mindenképpen védőoltásban kellene részesülniük azoknak a szakmáknak, egészségügyiseknek, rendőröknek stb., akiknél fokozottabb a fertőzés lehetősége.

Kit nevezhetünk idősnek?

Természetesen egy hetvenéves fitt embert akár még nem is kellene idősnek neveznünk, ezért én elsősorban nem is csak az életkor alapján húznám meg a határt. A fő mutatónak az életkor mellett azt látom, hogy egy adott illetőnél jelen van-e egy vagy több krónikus betegség is. Ez az, ami veszélyeztetetté teszi az egyént, főként ha társul mindehhez az immunrendszer kimerültsége.

A Magyar7 olvasói között jelentős a középkorosztályhoz tartozóak száma. Nekik vannak lassan idősödő szüleik és vannak gyermekeik is. A gyermekek védelméről mit tudna mondani? Kell-e valamilyen különleges odafigyelés a legfiatalabb korosztálynál, vagy elég, ha tudjuk, hogy talán nekik nagyobb ellenálló képességük van?

Ötgyermekes apa vagyok, így a saját gyakorlati tanácsom, hogy senkinek sem árt, ha vírushelyzetben napi 100 milligramm C-vitaminnal egészíti ki a táplálékát. Közeleg az esős, nyirkos idő, ezt nem csak a Covid esetében, hanem általában véve a betegségek ellen csak javasolni tudom.

Felnőttnél a napi 500 milligrammot javaslom. A C-vitamin egyértelműen egy általános immunitáserősítő szer. Ha többet vinnénk be a szükségesnél a szervezetünkbe, a fölösleges mennyiség a vizelettel távozik. A C-vitamin mellett meg kell említenem a Béres-cseppet is, a nyomelemtartalma miatt. A sok stressz ugyanis felemészti a szervezet egyes nyomelemkészleteit, s így a stressz hatására gyengül az immunrendszer. Ezért szükséges ezek pótlása.

Ha jól értem, akkor a C-vitamin és a Béres-csepp nem a Covid elleni szer, hanem ezek a szervezetünket erősítik, amire a vírus elleni küzdelemben szükség lehet?

Pontosan. Olyan ez, mint amikor a sportoló felkészíti a szervezetét a küzdelemre. Úgy nyerhetünk harcot, ha mi is fel vagyunk készülve. A szervezetünket úgy tudjuk felkészíteni, ha megerősítjük az immunitásunkat.

Ön fél attól, hogy megkapja a vírusfertőzést?

Nem, nem félek. De megteszek mindent azért, hogy ne kapjam el. Ha az előbb egy kicsit könnyebben beszéltem a vírusról, az nem azt jelenti, hogy ne tartanám be a megelőzésre vonatkozó előírásokat.

Elsősorban a szintén említett legfontosabb hármat, a távolságtartást, a maszkviselést és a kézmosást. Ezek egyike sem véd meg 100%-osan, de minimalizálják a fertőzés esélyét.

Otthon, családi környezetben használnak valami egyéb megelőzést is? Gyakrabban mosnak-e fel például Domestosszal?

A választ talán nehéz lesz pontosan meghatározni. Ha egy háztartásban rendszeresen van tisztítás-takarítás, akkor nem látom a klóros tisztítószerek nagyobb mennyiségű használatának az indokoltságát. Nyilván mindig fokozottabb gyakorisággal mosunk kezet, ha kintről bejövünk. A probléma talán az, hogy a saját háztartását mindenki tisztának véli, ezért nehéz meghatározni, hogy mikor kell több tisztítás.

Elég kinyitni a Facebookot és elolvashatjuk, hogy milyen sokan vallják, a szájmaszk miatt ismét belélegezzük azt a levegőt, amelyet egyszer már kifújtunk, és így több a szén-dioxid-tartalma, amellyel mérgezzük a szervezetünket.

Ha csak egy egyszerű szájmaszkot veszünk szemügyre, azt látjuk, hogy mindkét oldalán, illetve minimum az orr-résznél is szellőzik. Oxigénhiányt nem tudok elképzelni, és meg vagyok győződve arról, hogy nincs semmilyen káros hatásuk. Azt el tudom képzelni, hogy egyes maszkoknál, például az FFP3-as maszknál asztmás, vagy egyes tüdőbetegségekben szenvedőknél nehezebb lehet maga a levegővétel, mivel számukra normál körülmények között is megerőltetőbb a lélegzés.

A következő vészhír, hogy a törletvétel során átszakítják a koponyaüreget védő hártyát, és így megnyílik az út az agyba való behatoláshoz. Ennek a lehetőségéről mi a véleménye?

Az orrüreg kapcsolatban van az arcüreggel és a homloküreggel. Ez a kapcsolat vékony, milliméternyi széles alagutakon keresztül történik. Ezeken keresztül történik az üregek szellőzése. A fültisztító pálcikákhoz hasonló törletvevővel nincs lehetőség ezekbe a járatokba bekerülni. Ráadásul ez még csak a homloküreg, ami mögött külön helyezkedik el az agyüreg. Ennek semmilyen megalapozottságát nem látom.

Ha most, 2020 szeptemberében egy évre becsuknánk a szemünket, és csak jövő ilyenkor nyitnánk ki, ön szerint milyen világot látnánk magunk körül?

Egyéves távlatban már biztosan megjelenik a vakcina, azaz jövő őszre már lesz egy olyan fegyver a kezünkben, amivel tudunk védekezni a vírus ellen.

Sokkal kevesebb lesz azoknak a száma, akik pánikszerűen félnek ettől a betegségtől, bízom ugyanis abban, hogy ez a kóros-pszichés pánik egyeseknél még megfordítható lesz!

Közelebb leszünk továbbá ahhoz, hogy a vírussal együtt éljünk, s olyan természetességgel fogjuk fel, mint ahogy például most az influenzához viszonyulunk.

Maszkot még fogunk hordani?

A maszk még meglesz, de jóval szűkebb körű lesz a használata. Tehát nem lesz elfelejtve, de előjöhetnek olyan gócok, ahol a használata indokolt lesz. Ezeket várom az egyéves jövőtől.

Ön optimista jövőképet írt le. Vannak homlokegyenest ellentétes prognózisok, amelyek a határok tartós lezárásáról, a kormányok erőskezű fellépéséről beszélnek. Nem tart ilyenektől?

Az én ideális jövőképem azzal számol, amit most tudunk. Ha a vírus egy további mutációja sokkal nagyobb fertőzési és megbetegedési arányt hozna magával, akkor természetesen ismét felmerülne a radikálisabb intézkedések lehetősége.

A higiéniai előírásokat betartva meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal, illetve nem szabad, hogy úrrá legyen rajtunk a pánik.

Fotó:  Somogyi Szilárd

Az adminisztratív korlátozó intézkedésekről már most is megoszlik a társadalom véleménye. A központi krízisstáb egyes döntéseit sokan kimondott baklövésnek tartják. Osztja ezeket a véleményeket? Vagy ami talán ennél is fontosabb, miben látja a megoldását annak, hogy ezek az intézkedések egyre kevesebb vitát váltsanak ki?

Szögezzük le, hogy a központi krízisstábnak van az országban a legnagyobb felelőssége, és nem hinném, hogy a részükről bármiféle rosszindulatú részrehajlást lehetne feltételezni. A problémamentesebb működés felé vezető utat abban látom, hogy az országot már nem lehet egy nagy egységként kezelni. Ami most az egyik régiónak túlzó, az egy másiknak, egy magasabb fertőzöttségűnek még elfogadható.

A régiókra osztással csökkenteni lehetne a társadalomban levő feszültséget, ami félő, hogy ellenkező esetben akár egyes intézkedések elutasításához is vezethetne.

Ön a Nyitra Megyei Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának az elnöke. Ebből a pozíciójából van közvetlen kapcsolata vagy esetleg befolyása a központi krízisstáb döntéseire?

A bizottságunk ülésein mindig részt vesz Nyitra megye tisztiorvosa, aki résztvevője a központi stáb egyes üléseinek is, így közvetve, de kapcsolatban tudunk lenni a központi stábbal. Befolyásról itt fölösleges beszélni, a véleményünket el tudjuk juttatni, és így részesei lehetünk egy tágabb megoldásnak.

Különbséget lehet tenni a megye déli és északi járásai között? A magyarlakta vidék inkább a fegyelmezettebb vagy a kevésbé fegyelmezett területekhez tartozik?

Különösebb különbséget nem lehet észlelni a járások között, határt inkább a megye nagyvárosai és a falvak között húznék. Egyértelmű, hogy a nagyobb városok veszélyeztetettebbek, míg a falusi környezet szinte a rizikóhatár szélén van csak. Sajnos, el kell mondanom, hogy fokozottan az a lakókörnyezet a veszélyes, ahol alacsonyabb a higiéniai szint. Ez általában társul az alacsonyabb szociális szinttel is.

Ezért aztán például olyan ajánlásokat kellett megfogalmaznunk, hogy például az idősebb korosztály ne használja a taxiszolgáltatást, mert ez egy potenciálisan fertőzőbb hellyé válhat. Ezt követik aztán a főképp nagyvárosi tömegközlekedési eszközök.

Ön most nagyon sok kérdésre választ adott. Van-e mégis olyan gondolat, amelyet fontosnak tartana, de nem hangzott el?

Azt hiszem, minden lényegeset elmondtunk. Azt kiemelném, hogy a higiéniai előírásokat betartva meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal, illetve nem szabad, hogy úrrá legyen rajtunk a pánik. Élni kell az életünket néhány újabb feladat betartásával.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/39-es számában.