További szigorításokat és végletekig elhibázott kríziskommunikációt kapunk a kormánytól a fa alá
Szerdán mindenki tűkön ülve várta, milyen korlátozó intézkedéseket jelent be a kormány a karácsonyi időszakra. Kijárási tilalom? Teljes boltzár? Éjféli mise pizsamában, otthon? Egérellés lett a hegyek vajúdásából, alig-alig történt szigorítás. Két napig úgy tűnt, megússzuk...
Aztán mint a gyülekező fellegek a nyári égbolton, befutottak az első nyilatkozatok. "Csak szigorúbb lezárás kéne", "romlik a helyzet, nem lesz ez így jó", "lezárás nélkül nem állítjuk meg a vírust" és hasonlók. Pénteken a járványügyi bizottság, amely tulajdonképpen a kormány tanácsadójaként funkcionál, bejelentette, üdvösnek tartaná a húsvétihoz hasonló korlátozások bevezetését. Akkor, ahogy olvasóink is bizonyára emlékeznek, a járáshatárokon ellenőrzött a rendőrség.
Vasárnap aztán, alig néhány órával ezelőtt az egészségügyi miniszter egy tévéműsorban jelentette ki, az elképzelés bírja a miniszterelnök támogatását.
A kijárási tilalmat persze először a kormánynak is jóvá kell hagynia, de a miniszter szerint ez legfeljebb néhány nap kérdése. Eredetileg szerdára tervezték a kormányülést, hát most előrehozzák majd. A járványbizottság pénteki közleményében egyébként az szerepelt, hogy a magukat önkéntesen tesztelők nagyobb szabadságot kapnának. Meglátjuk!
Richard Sulík, az ország gazdasági minisztere egy másik műsorban már arról beszélt, csak akkor támogatná a keményebb lezárást, ha az a tényleg veszélyben lévő járásokat érintené. Könnyen lehet tehát, hogy újabb Sulík-Matovič csörtére és az ezzel járó egyszerre kínos és szórakoztató Facebook-posztokra számíthatunk a hét második felében.
Szinte tálcán kínálja magát az egymillió dolláros kérdés, ezeket a szigorításokat miért nem lehetett a most magunk mögött hagyott héten meglépni. Alig volt olyan szakértő vagy kutató, aki ne szólalt volna fel (lásd például ezt az interjút) a kormány szerintük elhibázott, túlságosan enyhe intézkedései miatt, hogy aztán néhány nappal később már arról beszéljünk, újabb szigorítások jöhetnek. Pont mint egy héttel ezelőtt. Szinte szó szerint ugyanezeket a nyilatkozatokat hallottuk akkor is. Külön sajtótájékoztatót hívtak össze kedden, hogy bejelentsék, szerdán bejelentik, mi várható.
Ehhez képest eltelt egy hét, s ugyanott tartunk. Krajčí elmondja, hogy jövő héten kedden vagy szerdán majd kiderül, hogyan szigorítanak.
Ez a fajta kapkodás tulajdonképpen még szórakoztató is lehetne, ha nem az életünkről lenne szó. Mikor tavasz óta mindenki azt szajkózza, mennyire ártalmas a kormány kaotikus kommunikációja (még maga a kormányfő is elismeri, máshogy kéne), akkor mit kapunk? Egy hét leforgása alatt bejelentik, hogy új intézkedések jönnek, majd bejelentik a konkrét, új intézkedéseket, majd azt, hogy megint új intézkedések jönnek, majd (vélhetően) jövő hét szerdán befutnak a még újabbak, s a kör be is zárult. A kígyóval együtt egy egész ország harap saját magába.
A legdühítőbb, hogy nem tudni, minek kellett ez! Félreértés ne essék a, járványügyi mutatóink pocsékak, nem állunk jól, nagy a baj. Ezt senki épeszű nem vitatja.
De könyörgöm, egy héttel ezelőtt is pocsék volt a helyzet! Érdemi intézkedés nem volt a héten, mitől várták hát, hogy javul a helyzet? Ha kedden, szerdán bejelentik az újabb korlátozásokat, akkor egy-másfél hetet gyakorlatilag kidobtunk a kukába. A járványhelyzet tetőpontján(?) ez megengedhetetlen felelőtlenség, sőt, súlyos mulasztás.
A legjobb az egészben, hogy pénteken még maga Krajčí jelentette ki,
Arról nem szivárgott ki semmi, már a hét elején tervben volt-e egy komolyabb szigorítás, s esetleg csak egy-egy kormánytagon bukott meg az ötlet. Azt hiszem olvasóink és e sorok írója is ugyanarra a valakire gondol, de ahogy az előbb írtuk, Sulík kijelentette, ő támogatná a regionális szigorításokat. Ez szombaton meg is történt.
Belegondolni is rémisztő, hogy ehhez hasonló kommunikációs halálugrásokkal vágunk neki az előttünk álló oltási kampánynak. Márpedig a fejtágításra óriási szükség van, azt nem végezhetik el újságírók (pedig nagyon igyekszünk), ahhoz az államapparátus anyagi lehetőségei kellenek.
Mivel jelenlegi ismereteink szerint a vírus megállításának nincs hatékonyabb módja a tömeges beoltásnál, óriási felelősség terheli a kormányzat (egyre inkább keskenynek) tűnő vállát.
Krajčí például azt mondja, reálisan a lakosság kétharmadát, nagyjából 3 millió embert kellene beoltani, ahhoz, hogy értelme is legyen. Aha, ahogy azt nyuszika elképzeli... A legtöbb kutatás szerint nagyjából 35-40 százalék (például ezen felmérés alapján) körül lehet a hajlandóság, ráadásul komoly logisztikai gondokkal is küzdünk (lásd ezt az írásunkat). Kétségtelen, hogy az oltásra jobb ösztönző nincs annál, ha körülöttünk hullani kezdenek az emberek, de talán nem kellene mindezt megvárni. El tudjuk fogadni, hogy soha szlovák kormány nem volt ehhez hasonló nehéz helyzetben, de azt nem, hogy Matovičék hónapok óta képtelenek normális stratégia mentén kommunikálni.
Ezen a pályán haladva képtelenség lesz meggyőzni az embereket arról, menjenek el beoltatni magukat, ha ez elmarad, akkor viszont megette a fene az egészet. Nem tudunk majd gátat vetni a vírusnak, hiszen gyakorlatilag mindent kipróbáltunk már. S még annak az ellenkezőjét is...
