Törlődő emlékek a magyarság részvételéről
November 17-e, a bársonyos forradalom évfordulója kapcsán egy új jelenségre lehetünk figyelmesek immár néhány éve. A forradalomban, a rendszerváltoztatásban való magyar részvétel mintha kezdene feledésbe merülni. A hivatalos megemlékezések egyre inkább már csak a két „államalapító” nemzet rendszerváltó erőit tartja fontosnak az utókor emlékezetében megőrizni.
Legutóbb Lampl Zsuzsanna szociológus számolt be erről a jelenségről, aki azt a, talán költői kérdést tette fel, hogy a 2020-ban újraállított Európa szíve emlékmű felirata miért csak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) és a Polgár Fórum (Občianske fórum – OF), elsősorban szlovák, illetve cseh forradalmi mozgalmakat nevezi meg, mint amelyek együttesen döntötték meg a totalitárius kommunista rezsimet Csehszlovákiában?
A szociológus által feltett kérdést, hogy vajon miért nincs az emlékmű tábláján feltüntetve a szintén rendszerváltó Független Magyar Kezdeményezés (FMK), mi is feltettük az emlékművet a Duna-parton elhelyező pozsonyi városvezetésnek. Választ a kérdésünkre ezidáig nem kaptunk.
Tőlük,–több lépésben–az egykori kulturális miniszterhez, Ladislav Snopkohoz jutottunk, aki a tábla szövegét fogalmazta. Az egykori, szintén rendszerváltó kulturális miniszter lapunk kérdésére meglepetésének adott hangot, elismerve, hogy a magyar mozgalom említése eszébe sem jutott. Ezt azzal tudja csak magyarázni, folytatta, hogy beidegződött az a formula, amely szerint Szlovákiában a VPN, Csehországban pedig az OF volt a forradalmi társadalmi erő. Azt már mi tesszük hozzá, hogy most is bebizonyosodott az az elv, amelyet a Magyar7 által a bársonyos forradalom 30. évfordulóján tartott beszélgetésen Hunčík Péter fogalmazott meg röviden:
A többség közönyös, a többség önző.
Ugyanilyen tapasztalatáról számolt be a Magyar7 által a bársonyos forradalom 30. évfordulóján tartott beszélgetésen Szigeti László is, aki a rendszerváltáskor az FMK delegáltjaként helyet kapott a VPN csúcsvezetésének köreiben is. Szigeti a jubileumi ünnepségek során lett figyelmes a magyarság kihagyására, s ezzel kapcsolatos gondolatait tágabb kontextusban így fejezte ki:
Ez egy újszerű, mondhatni, tüneményes dolog volt a szlovákok és a csehek számára is, aminek lehet, hogy a mai napig várjuk az eredményét és a visszajelzéseket, de azok spontánul és törvényszerűen elmaradnak.
Amikor néztem a 30 éves ünnepségeket, akkor a számtalan rendezvény közül talán öt százalék említette meg a szlovákiai magyarokat. Megint ez az egoista nemzeti öntudat, hogy ezt mi csináltuk, és ha segített is valaki, az az idő múlásával marginálissá válik. Ez egy kollektív tudat, amely sajnálatosan így működik. A két állami rendezvényen nem jelent meg semmi. Sem Čaputová estjén, amit jóbarátunk Ladislav Snopko rendezett, és mélységesen felháborított, hogy ott volt a VPN logója és a diákmozgalom logója, egy VPN-es, és a diákok nevében Zuza Mistríková. De nem jelent meg az FMK logója és valaki az FMK-tól, hogy megköszönje a magyaroknak, hogy kimentek akkor az utcára, mert ez nem húsz ember kezdeményezése volt. Nagyon intenzív támogatás jött Dél-Szlovákiából, ezt el kell mondani, ez rendkívül fontos.”
Vajon mi lehet ennek az oka? Egy magyar véleményt már olvashattunk, de hogy látják ezt a rendszerváltás főszereplői? Megkérdeztük Fedor Gál és Peter Zajac véleményét, akik a VPN legmagasabb vezetői posztjain voltak, s bár tudjuk, hogy a mostani, több mint három évtizeddel későbbi eseményekért már semmilyen felelősséggel nem tartoznak, aktuális közéleti szerepük továbbra is feljogosítja őket, hogy a szlovákok magatartásának hátteréről mérvadó véleményük legyen.
A Magyar7 kérdésére, hogy miben látják a '89-es rendszerváltást közvetlenül kikényszerítő magyar szereplők „kifakulását” a szlovák megemlékezésekből, Fedor Gál a következőket válaszolta: „Általában véve dühítő, hogy a magyar polgártársaink nemcsak a közösségi emlékezetben, hanem az egész társadalomban nem azt a szerepet töltik be, amely őket megilletné. Személy szerint úgy érzem, hogy a kisebbségi kérdés témája az egész életemet végig kíséri, így Hunčík Péter figyelmeztetése után meglepődve tudatosítottam, hogy egy interjúkötetben megfeledkeztem az FMK említéséről. Ezt egy következő esszében igyekeztem is helyretenni. Később ismertem csak fel, hogy sok magyar barátom a kisebbségi sorsot a megbélyegzés érzésével éli meg. Én egy olyan társadalmat látnék magam előtt, amelyben megszűnnek a nemzeti, faji, vallási előítéletek, ahol mindegy, hogy ki ez vagy az. Nos, nem mindegy. Ezért elnézést kérek, mea culpa! Konkrét kérdésükre a válaszom, hogy
Peter Zajac, akit a forradalom idejében a VPN egyik agyának, törvényelőkészítő vezetőjének tartottak, szintén egyértelműen fogalmaz: „Hibának tartom az FMK, vagy akár a diákmozgalom 1989 novemberében betöltött szerepének kihagyását a megemlékezésből. Egy szó szerinti zárlatos, korlátolt gondolkodás eredményének, amelyet más helyzetekből is ismerhetünk. Ez viszont nem lehet sem mentség, de még csak magyarázat sem.”
Az okokról persze hosszan lehetne vitázni. Az nyilván kizárható, hogy egyszerűen „csak” megfeledkeznének a magyarokról, ezt nem hiszi Lampl Zsuzsnna sem, akinek az Új Szó napilapban megjelent cikke hívta fel ismételten a figyelmet erre a jelenségre. Találkozott már azzal is, hogy a magyarság szerepét, fontosságát a novemberi eseményekben gyengíteni, súlytalanná szeretnék tenni, mondván, a rendszerváltás lejátszódott volna a magyarok nélkül is.
Az elismerés politikájának teljes hiánya ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a magyarok ott voltak a legelső napoktól kezdve, sőt, azt megelőzően is.
Jelenleg ez még megingathatatlan tény. Hogy mit hoz a holnap? Az majd visszaköszön az új szlovák történelemkönyvekből. S az a generáció, amelyik már nem emlékszik a rendszerváltás eseményeire, lehet, hogy már úgy tanulja, ahogy az a nagy, szeretetet jelképező szív feliratán szerepel: A totalitárius rendszert Csehszlovákiában a VPN és cseh partnere, az OF döntötte meg. Senki más. Ők ketten.
Megjelent a Magyar7 2021/46. számában.
