2023. október 6., 08:34

Szövetség: kevés hiányzott a parlamenti küszöbhöz

Szeptember 30-án az előzetes felmérésekhez képest jóval kedvezőbb, az etnikai politizálás létjogosultságát bizonyító eredményt ért el a Szövetség. A pártra leadott több mint 130 ezer szavazat 2010 óta a legnagyobb támogatottság, amelyet magyar etnikai párt elért a szlovákiai parlamenti választásokon.

szövetség
Fotó: Katona Tamás

A 4,38 százalékos eredmény azt mutatja, a Szövetségnek reális esélye volt átlépni a parlamenti küszöböt. A magyar pártra ezúttal csaknem 18 ezerrel több voks érkezett, mint 2020-ban a Magyar Közösségi Összefogásra.

Felvidéki magyar egypártrendszer
Szeptember 30-án tényszerűen kiderült, a Szövetség magyar riválisai, a Modríval együtt induló Most–Híd 2023 és a több kispárttal közösen megméretkező Magyar Fórum súlytalanok. A két formáció együtt is kevesebb mint tízezer voksot kapott. Vagyis a megosztottság közel másfél évtizede után a múlt hétvégi választások eredményeként a választók által igazoltan is létrejött a magyar egypártrendszer a Felvidéken.

Szögezzük is le rögtön, ez a tény a jövőre nézve komoly esélyt kínál. A múlt szombati választásoknak a felvidéki magyarság még úgy rugaszkodott neki, hogy három magyar érdekeltségű lista közül kellett választania. Bár október 1-ére virradóra egyértelműen tisztult a kép, szeptember 30-án még sok magyar választót visszatarthatott a szavazástól, hogy a helyzet a 2009 utáni magyar–magyar rivalizálást idézte fel.

Ezúttal is kevesebben szavaztak délen

Múlt szombaton 2020-hoz képest némileg zárult az olló az északi járások és a magyarlakta régiók részvételi hajlandósága között, de az idei választás is abba a már bő évtizedes tendenciába illeszkedett, hogy a déli járásokban rendre alacsonyabb a részvételi arány, mint az országos átlag. Tegyük hozzá, szeptember 30-án még a három és fél évvel ezelőtti, kiugrónak számító részvételt is meghaladta az urnákhoz járulók aránya. A 68,5 százalékos részvételi aránynál magasabbat legutóbb a 2002-es parlamenti választásokon jegyezhettünk fel.

Abban, hogy a Szövetség a parlamenti küszöb alatt maradt elsődleges tényező, hogy a magyar választók választási hajlandósága ezúttal is elmaradt az országos átlagtól. Legalább ennyire fontos tényező, amit már 2020-ban is tapasztalhattunk, amikor az utólagos elemzések szerint minden harmadik magyar választó, aki az urnákhoz járult, szlovák pártokra szavazott. Az idei voksolás kapcsán a regionális eredmények ugyancsak arról árulkodnak, hogy legalább ennyien, ha nem többen, ezúttal is szlovák pártokat tüntettek ki a bizalmukkal.
A szlovák pártok a Szövetség riválisai

A délnyugati országrészben élő tömbmagyarság preferenciáit illetően árulkodók a megyei adatok. Míg Nagyszombat megyében a magyarság részaránya 20 százalék körül alakul, a Szövetség a megyében a szavazatok 12,69 százalékát szerezte meg. Nyitra megyében a magyarság aránya a 2021-es népszámlálás adatai szerint meghaladja a népesség egyötödét, múlt szombaton a Szövetség a leadott voksok 13,91 százalékát gyűjtötte be.

Ha az adatokat a magyarok alacsonyabb részvételi adataival súlyozzuk, akkor is nyilvánvaló, hogy a magyar szavazók egy része a szlovák pártok irányába tájékozódott. A települési adatok közül ragadjunk ki egy szemléletes példát, mely szlovák pártok „vittek el” nagyobb számban magyar szavazatokat.

A felvidéki magyarság egyik fellegvárában, Komáromban, ahol a legutóbbi cenzus szerint a magyarság részaránya hivatalosan 53 százalék körüli (a tapasztalatok szerint a magyarul beszélők aránya ennél néhány százalékponttal magasabb), a Szövetség a leadott szavazatok 37,11 százalékát gyűjtötte be. Eközben a Smer-SD 16,06, a PS 16,05, a Hlas-SD 9,49, az OĽaNO pedig 6,88 százalékos támogatottságra számíthatott a komáromiak körében.

Megjegyzést érdemel, hogy Besztercebánya és Kassa megyében a Szövetség eredménye a magyarság népességen belüli arányát jobban megközelítette. Az adatok alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a középső és a keleti országrész járásaiban a magyar választók körében a szlovák pártokra való átszavazási hajlandóság alacsonyabb volt, mint nyugaton.

Az etnikai politizálásnak nincs reális alternatívája

Ha a múlt szombati választások általános tapasztalatait összegezzük, tekintettel arra, hogy a magyar etnikai pártnak már az ötödik egymást követő választásokon sem sikerült átlépnie a parlamenti küszöböt, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább, van-e létjogosultsága a továbbiakban az etnikai politizálásnak.

E sorok írójának ebben a kérdésben határozott véleménye van, az etnikai politizálásnak nincs reális alternatívája. Az idei választásokon nyilvánvalóvá vált, hogy a vegyespárti projekt véglegesen megbukott. Ahogy az is világos, ha kilépünk az etnikai keretből, akkor szükségképpen az ideológiai sorminták mentén egy-egy szlovák pártba tagozódna be a magyar politikum.

Ezáltal vélhetően a jelenleginél több magyar képviselő juthatna be a pozsonyi törvényhozásba, de a felvidéki magyar közösség hosszú időre, jó eséllyel már véglegesen lemondana arról, hogy önmaga határozza meg a politikai érdekképviseletét. Ez tehát, ha a közösségi érdekeket figyelembe vesszük, járhatatlan út. Mit kezdjünk ugyanakkor azokkal az érvekkel, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az etnikai érdekképviselet a 2010 óta tartó sormintát követve egy következő parlamenti választáson szintén a parlamenti küszöb alá szorul?

szövetség
Meg kell őrizni a Szövetség egységét, mert ha ez elvész, akkor az etnikai politizálás kerete és reménye szűnik meg
Fotó:  Katona Tamás
A magyar közösségben van tartalék

Alapesetben szögezzük le, hogy a magyar közösségben van annyi tartalék, hogy a múlt szombaton a bejutáshoz hiányzó mintegy húszezer szavazatot egy következő választáson sikerül biztosítania.

Nyilvánvaló tény, hogy a felvidéki magyar közösség értékválasztásában nem homogén, vagyis a tartós ideológiai megosztottsággal is számolva, nagy számban lehetnek olyan választók, akik a korábbi megosztottság miatt most még otthon maradtak, de legközelebb már az egyedüli magyar pártként a porondon maradó Szövetségre szavaznak. Ennek azonban előfeltétele, hogy a Szövetség egységes maradjon, sőt a platformok megszüntetése révén ezt az egységet el is mélyítse.

Alacsonyabb küszöb? Egyéni választókerületek?

Tegyük hozzá, a felvidéki magyarság parlamenti képviseletét ideális esetben lényegesen megkönnyítené, ha a küszöböt leszállítanák négy, esetleg három százalékra. Ha a választási szabályok így módosulnának, a múlt szombati eredmény megismétlése elég lenne a parlamenti képviselethez.

A felvidéki magyar közösség számára a választási szabályok módosítása kapcsán a legjárhatóbb útnak az tűnik, hogy a jelenlegi tisztán listás választási rendszert alakítsák át a törvényhozók, és a Magyarországon megszokott módon egyéni választókerületekben is képviselőket választhassunk.

Ránézve a szombati választás térképére, amelyen masszívan a Smert jelző vörös szín dominál, nyilvánvaló, hogy a most szűk többséggel győztes pártnak is érdekében állna egy ilyen módosítás. Ehhez persze 90 támogató voksot kellene összegyűjteni a parlamentben, miközben a pártok többsége ellenérdekelt egy ilyen módosítás átvitelében, elfogadásának valószínűsége ennek okán csekély.

Regionális párt? Választási koalíció?

A választási törvény módosítása rajtunk kívül álló tényezőkön múlik, de a magyar politikum saját kezdeményezésére is hozhat olyan stratégiai döntéseket, amelyek révén adott esetben a parlamenti küszöb könnyebben megugorható. Azzal együtt, hogy az ilyen felvetések jelen helyzetben nem többek gondolatkísérletnél, talán nem érdektelen a 2023-as választás tapasztalatait összegző gyorselemzést ezekkel zárni.

Bár a Szövetség kampányában dominánsan jelent meg a regionalizmus gondolata, egy hangsúlyosan regionális párt potenciálisan sokkal inkább képes lenne megszólítani a déli és keleti régiókban élő nem magyar választókat. Egy ilyen kezdeményezés gyenge pontja abban van, hogy a tapasztalatok szerint magyar etnikai pártra nem szavaznak tömegesen más nemzetiségű szavazók. A fő kérdés az, mennyit kellene engedni a dominánsan magyar párt etnikai jellegéből ahhoz, hogy a szlovák választók tömegei sorakozzanak fel egy ilyen formáció mögé.

Egy másik lehetséges felvetés azzal a tapasztalattal számol, hogy az etnikai képviselet az elmúlt évtizedben is sikeres és eredményes volt helyi és megyei szinten, és önállóan indulva, egy alacsonyabb választási részvétel mellett, magabiztosan képes átlépni az ötszázalékos küszöböt az európai parlamenti választásokon. A 2010 utáni választások tapasztalatai azonban azt mutatják, önálló indulás esetén könnyen megismétlődhet, hogy a magyar érdekképviselet a parlamenti küszöb alatt találja magát.

Vagyis, ha kínálkozna partner, a magyar etnikai párt egy választási koalícióban nagyobb eséllyel juthatna parlamenti reprezentációhoz. A felvetésnek két gyenge pontja van. Egyfelől félő, hogy az etnikai párt mellett addig kitartó magyar szavazók egy része elpártolna egy szlovák párttal közös listától. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy a parlamenti pártok körében reálisan nem látszik, ki lehetne a partner egy ilyen politikai házassághoz. Igaz, a következő parlamenti választások időpontja jó eséllyel igen messze van, és addig még sok hó elolvadhat a Tátra alatt, és még több víz lefolyhat a Dunán.

Végül, ami igazán fontos

Száz szónak is egy a vége, 2023 október elején a magyar érdekképviseletnek a rövidtávú feladatokat kell kipipálnia. Mindenekelőtt megőriznie a Szövetség egységét, mert ha ez elvész, akkor az etnikai politizálás kerete és reménye szűnik meg.

Megjelent a Magyar7 2023/40. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.