Szövetség: kevés hiányzott a parlamenti küszöbhöz
Szeptember 30-án az előzetes felmérésekhez képest jóval kedvezőbb, az etnikai politizálás létjogosultságát bizonyító eredményt ért el a Szövetség. A pártra leadott több mint 130 ezer szavazat 2010 óta a legnagyobb támogatottság, amelyet magyar etnikai párt elért a szlovákiai parlamenti választásokon.
A 4,38 százalékos eredmény azt mutatja, a Szövetségnek reális esélye volt átlépni a parlamenti küszöböt. A magyar pártra ezúttal csaknem 18 ezerrel több voks érkezett, mint 2020-ban a Magyar Közösségi Összefogásra.
Szögezzük is le rögtön, ez a tény a jövőre nézve komoly esélyt kínál. A múlt szombati választásoknak a felvidéki magyarság még úgy rugaszkodott neki, hogy három magyar érdekeltségű lista közül kellett választania. Bár október 1-ére virradóra egyértelműen tisztult a kép, szeptember 30-án még sok magyar választót visszatarthatott a szavazástól, hogy a helyzet a 2009 utáni magyar–magyar rivalizálást idézte fel.
Múlt szombaton 2020-hoz képest némileg zárult az olló az északi járások és a magyarlakta régiók részvételi hajlandósága között, de az idei választás is abba a már bő évtizedes tendenciába illeszkedett, hogy a déli járásokban rendre alacsonyabb a részvételi arány, mint az országos átlag. Tegyük hozzá, szeptember 30-án még a három és fél évvel ezelőtti, kiugrónak számító részvételt is meghaladta az urnákhoz járulók aránya. A 68,5 százalékos részvételi aránynál magasabbat legutóbb a 2002-es parlamenti választásokon jegyezhettünk fel.
A délnyugati országrészben élő tömbmagyarság preferenciáit illetően árulkodók a megyei adatok. Míg Nagyszombat megyében a magyarság részaránya 20 százalék körül alakul, a Szövetség a megyében a szavazatok 12,69 százalékát szerezte meg. Nyitra megyében a magyarság aránya a 2021-es népszámlálás adatai szerint meghaladja a népesség egyötödét, múlt szombaton a Szövetség a leadott voksok 13,91 százalékát gyűjtötte be.
Ha az adatokat a magyarok alacsonyabb részvételi adataival súlyozzuk, akkor is nyilvánvaló, hogy a magyar szavazók egy része a szlovák pártok irányába tájékozódott. A települési adatok közül ragadjunk ki egy szemléletes példát, mely szlovák pártok „vittek el” nagyobb számban magyar szavazatokat.
Megjegyzést érdemel, hogy Besztercebánya és Kassa megyében a Szövetség eredménye a magyarság népességen belüli arányát jobban megközelítette. Az adatok alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a középső és a keleti országrész járásaiban a magyar választók körében a szlovák pártokra való átszavazási hajlandóság alacsonyabb volt, mint nyugaton.
Ha a múlt szombati választások általános tapasztalatait összegezzük, tekintettel arra, hogy a magyar etnikai pártnak már az ötödik egymást követő választásokon sem sikerült átlépnie a parlamenti küszöböt, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább, van-e létjogosultsága a továbbiakban az etnikai politizálásnak.
Ezáltal vélhetően a jelenleginél több magyar képviselő juthatna be a pozsonyi törvényhozásba, de a felvidéki magyar közösség hosszú időre, jó eséllyel már véglegesen lemondana arról, hogy önmaga határozza meg a politikai érdekképviseletét. Ez tehát, ha a közösségi érdekeket figyelembe vesszük, járhatatlan út. Mit kezdjünk ugyanakkor azokkal az érvekkel, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az etnikai érdekképviselet a 2010 óta tartó sormintát követve egy következő parlamenti választáson szintén a parlamenti küszöb alá szorul?
Alapesetben szögezzük le, hogy a magyar közösségben van annyi tartalék, hogy a múlt szombaton a bejutáshoz hiányzó mintegy húszezer szavazatot egy következő választáson sikerül biztosítania.
Nyilvánvaló tény, hogy a felvidéki magyar közösség értékválasztásában nem homogén, vagyis a tartós ideológiai megosztottsággal is számolva, nagy számban lehetnek olyan választók, akik a korábbi megosztottság miatt most még otthon maradtak, de legközelebb már az egyedüli magyar pártként a porondon maradó Szövetségre szavaznak. Ennek azonban előfeltétele, hogy a Szövetség egységes maradjon, sőt a platformok megszüntetése révén ezt az egységet el is mélyítse.
Tegyük hozzá, a felvidéki magyarság parlamenti képviseletét ideális esetben lényegesen megkönnyítené, ha a küszöböt leszállítanák négy, esetleg három százalékra. Ha a választási szabályok így módosulnának, a múlt szombati eredmény megismétlése elég lenne a parlamenti képviselethez.
Ránézve a szombati választás térképére, amelyen masszívan a Smert jelző vörös szín dominál, nyilvánvaló, hogy a most szűk többséggel győztes pártnak is érdekében állna egy ilyen módosítás. Ehhez persze 90 támogató voksot kellene összegyűjteni a parlamentben, miközben a pártok többsége ellenérdekelt egy ilyen módosítás átvitelében, elfogadásának valószínűsége ennek okán csekély.
A választási törvény módosítása rajtunk kívül álló tényezőkön múlik, de a magyar politikum saját kezdeményezésére is hozhat olyan stratégiai döntéseket, amelyek révén adott esetben a parlamenti küszöb könnyebben megugorható. Azzal együtt, hogy az ilyen felvetések jelen helyzetben nem többek gondolatkísérletnél, talán nem érdektelen a 2023-as választás tapasztalatait összegző gyorselemzést ezekkel zárni.
Egy másik lehetséges felvetés azzal a tapasztalattal számol, hogy az etnikai képviselet az elmúlt évtizedben is sikeres és eredményes volt helyi és megyei szinten, és önállóan indulva, egy alacsonyabb választási részvétel mellett, magabiztosan képes átlépni az ötszázalékos küszöböt az európai parlamenti választásokon. A 2010 utáni választások tapasztalatai azonban azt mutatják, önálló indulás esetén könnyen megismétlődhet, hogy a magyar érdekképviselet a parlamenti küszöb alatt találja magát.
Vagyis, ha kínálkozna partner, a magyar etnikai párt egy választási koalícióban nagyobb eséllyel juthatna parlamenti reprezentációhoz. A felvetésnek két gyenge pontja van. Egyfelől félő, hogy az etnikai párt mellett addig kitartó magyar szavazók egy része elpártolna egy szlovák párttal közös listától. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy a parlamenti pártok körében reálisan nem látszik, ki lehetne a partner egy ilyen politikai házassághoz. Igaz, a következő parlamenti választások időpontja jó eséllyel igen messze van, és addig még sok hó elolvadhat a Tátra alatt, és még több víz lefolyhat a Dunán.
Száz szónak is egy a vége, 2023 október elején a magyar érdekképviseletnek a rövidtávú feladatokat kell kipipálnia. Mindenekelőtt megőriznie a Szövetség egységét, mert ha ez elvész, akkor az etnikai politizálás kerete és reménye szűnik meg.
Megjelent a Magyar7 2023/40. számában.
