Szlovák pofonok, magyar stabilitás
A múlt héten mellberúgással érkezett meg a kampányhajrába Igor Matovič. A kiérdemesült kormányfő összeakaszkodása Robert Kaliňák korábbi Smeres belügyminiszterrel magyar szemmel leginkább arról árulkodik, hogy a szlovák politikusok, miközben magyar szavazatokra hajtanak, az egymásnak kiosztott pofonok közben megfeledkeznek a déli régiók gondjairól.
Az elmúlt napokban a legnagyobb figyelmet kétségkívül az első számú egyszerű ember médiahackje érdemelte ki. Igor Matovič bekamerázva ment házhoz a pofonért, széttrolkodva a Smer sajtótájékoztatóját, amelyen a felméréseket vezető ellenzéki párt a migrációs nyomás megfékezésére a szlovák–magyar határ lezárására szólította fel a kormányt.
Amely tény persze nem zárja ki, hogy a Robert Kaliňákon megülő matoviči cipőtalp ne lenne elég nyomaték arra, hogy a parlamenti belépőért küzdő OĽaNO és Barátai nevű képződmény ne bújjon át a koalícióknak rendelt hét százalékos tű fokán. Ebben az esetben azzal az elgondolkodtató hírrel szolgálhatunk ennek a Tátrától a Dunáig összezárt országnak, hogy a cipőtalp gazdája még egy ideig a porondon marad.
Egy kis levezetett tesztoszteron szeptember 30-hoz közeledve persze a Smernek sem jött rosszul. Igor Matovič megruházása a bűnüldöző szervek kitartó érdeklődése miatt megtépázott idegzetű Robert Kaliňáknak is hozhatott szimpátiapontokat a szociáldemokrácia szlovák változatának hívei körében. Ezenközben – és erre is tessék figyelni – Robert Fico ezúttal kimaradt a balhéból, államférfiú pózt magára véve fordítva hátat a politikai homokozónak.
A matoviči cipőtalptól térjünk vissza a Smer-sajtó eredeti témájához. Ficóék a fokozódó migrációs nyomás megfékezésére a későn ébredő hatóságokat a szlovák–magyar határ lezárására szólították fel. Ha az ember azon gondolkodik, mi a közös a mellberúgós médiahackben és a Smer mellbevágó javaslatában, megoldásul kínálkozik a posztmodern politika eszköztárában közkedkedvelt látványkonyha fogalma.
Bár a rendőrséget és a hivatalnoki teendőket nyögő Ódor-kabinet eddigi tehetetlenségét nem menti, de abban jó eséllyel igazuk van, hogy a félezer kilométernél is hosszabb szlovák–magyar határ hermetikus lezárása a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Nem is beszélve arról, ha az intézkedést mégis keresztülvinnék, az milyen hatással lenne a határ mentén élőkre, jelesül a felvidéki magyar közösségre.
Forró hozzátette, a migrációs válság kezelése csakis az uniós tagállamok összefogásával lehetséges. A migránskvóták erőltetése helyett az Unió külső határainak védelméhez a tagállamok mindegyikének hozzá kell járulnia, vagyis szolidárisnak kell lenniük – húzta alá a Szövetség elnöke.
Igor Matovič és Robert Kaliňák botrányos jelenete kapcsán Forró Krisztián megjegyezte, a szlovák pártok láthatóan egymással vannak elfoglalva, az egyre alacsonyabb színvonalú politizálásuk közben nem jut idejük arra, hogy a déli és a keleti régiók gondjaira figyeljenek. Forró aláhúzta, csakis a Szövetség parlamentbe jutása hozhat változást, és jelenthet megoldást a térségben élők számára.
A Forró Krisztián által elmondottak is jól szemléltetik, a kampányhajrában a figyelem középpontjába leginkább a biztonság és a stabilitás témája került. Előbbi a migrációs nyomás fokozódásával értékelődött fel, utóbbi pedig válasz a szlovákiai politikát jellemző állandósuló kaotikus viszonyokra a hátunk mögött hagyott parlamenti ciklusban.
A felvidéki magyarok, akik közül 2020. február 29-én sokan a nagy előnnyel győztes Igor Matovič mozgalmára voksoltak, azzal szembesülhettek, hogy az egymással civakodó szlovák pártok megfeledkeznek a magyarok által lakott régiókról. Ráadásul ennek tetejébe nem egyszer még a magyar kártyát is előhúzták, Szlovákiára leselkedő biztonsági kockázatként beállítva Magyarországot és a felvidéki magyar közösséget.
Az ígéretekből semmi nem valósult meg – hiába került bele még a kormányprogramba is, nem született meg a jogainkat rendszerbe foglaló kisebbségi kerettörvény. Hiába ígérték, nem lett hivatalos nyelv a magyar Nyitra és Nagyszombat megyében. Ahogy az állampolgársági törvény méltó rendezésére is hiába vártunk – a jogszabályhoz ugyan hozzányúltak, de az eredmény még rosszabb lett, és most már valóban csak a felvidéki magyarokat sújtja.
A mérleg nyilvánvaló, a szlovák pártoktól üres ígéreteket kaptunk, semmi mást. A következtetés is egyértelmű, saját jó felfogott érdekünkben csakis magunkra számíthatunk.
Ha azt akarjuk, hogy végre kellő figyelem jusson a közösségünk által lakott régiókra és az őshonos nemzeti közösségnek kijáró jogokat kiharcoljuk, erős magyar érdekképviseletet kell bejuttatnunk a pozsonyi parlamentbe.
Ráadásul a parlamenti matematika könnyen alakulhat úgy, hogy a Szövetség mandátumai a mérleg nyelvét jelentik majd a kormányalakítás során. Egy ilyen helyzet nagy esélyt kínál arra, hogy a közösségünk számára fontos ügyek, amelyekről a szlovák politikai osztály eddig hallani sem akart, végre terítékre kerüljenek. Szeptember 30-án éljünk a lehetőséggel, tegyünk magunkért!
Megjelent a Magyar7 2023/38. számában.