Pótvizsga válságkezelésből. Helytáll-e a Heger-kormány?
A múlt héten újra mozgalmassá vált a szlovák belpolitika: a kémügy, a fegyverszállítások kérdése, Heger elmaradt kijevi vizitje egyaránt nagy hullámokat vert. Az ukrajnai háború a politikai preferenciákat is átrendezte – a vesztesnek egyelőre Robert Fico látszik.
A politológiában közhelyként emlegetik, hogy a válságok a kormányon lévőket erősítik. Az élet általában igazolja is ezt az állítást, persze kivételekre is tudunk emlékezetes példákat felidézni. Nem is kell messzire mennünk, elég, ha a szinte napra pontosan két éve hatalomra jutott négypárti pozsonyi kabinet látványos népszerűségvesztésére gondolunk a pandémia időszakában.
Innen nézve érdemes kiegészítenünk a közhelyszerű állítást azzal, hogy a válságok valóban a kormányon lévőket erősítik – feltéve, ha határozottan, magabiztosan lépnek fel a kritikus helyzetben. A Matovič-, majd a Heger-kormány cselekvőképességét ezzel szemben folyamatosan erodálták a belső viták, a nyilvánosság előtt zajló konfliktusok.
A jelenség a krízishelyzetek lélektanával magyarázható: az emberek, akik a biztonságukat érzik fenyegetve, a kormányon lévőktől várják a határozott intézkedéseket. A tétovázás, a vitatkozás a legrosszabb lépés, amit egy kormány ilyen helyzetben tehet. A négypárti koalíció a pandémia idején tulajdonképpen végig a saját esélyeit rontotta, ezzel újra helyzetbe hozva a 2020 februárjában morálisan is megbukott baloldali ellenzékét.
Bár a világjárvány még korántsem ért véget, a társadalom válságtudata az idei év elejére már jócskán alábbhagyott – vagyis a ciklus közepétől esély kínálkozott egy „üzemszerű” kormányzásra. A koalíció ezzel lehetőséget kaphatott volna arra, hogy bebizonyítsa, hétköznapi keretek között képes a cselekvő kormányzásra.
A szomszédságunkban kirobbant háború azonban felülírta ezeket a számításokat,
a kabinetnek ismételten tartós válságkezelésre kell(ett) berendezkednie. Vagyis a Heger-kormány, bár ezt legszívesebben mindannyian elkerültük volna, pótvizsgát tehet kríziskezelésből.
Túlzás nélkül kijelenthető, az ukrajnai háború okozta válság első heteiből a koalíciós kabinet megerősödve jött ki. A kormánypártok ezúttal kerülték a belső vitákat, egységesen elítélték Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Ezzel egyidejűleg a háború kitörése látványosan megtörte az utóbbi hónapokban folyamatosan erősödő Smer–SD lendületét, Ficóék szinte teljesen eltűntek a nyilvánosságból.
Újra magabiztosabb előnyre tett szert Peter Pellegrini pártja, valószínűleg a Ficótól elfordulók erősítették a Hlas táborát. Az SaS és az OĽaNO támogatottsága nem erősödött látványosan, de a pozíciójukat kétségkívül megerősítették. A liberálisok visszakapaszkodtak közvetlenül Pellegriniék mögé, az OľaNO pedig ismét közel került a kétszámjegyű tartományhoz.
A válsághelyzetben nagyobb figyelem jutott a kormányzati szereplőknek, ez nyilvánvalóan hozzáadott a kormánypártok támogatottságához, vélhetően leginkább a nyilvánosságban magát pozicionálni képtelen progresszívek hívei közül. Ismételten megmutatkozott a PS legnagyobb gyengéje: a párt továbbra sem rendelkezik a választókat mozgósítani képes, karizmatikus politikussal. Emiatt a progresszívek képtelenek voltak az Ukrajna felé forduló szlovák közvélemény szimpátiájából építkezni, éppen ellenkezőleg – a híveik egy része az ugyancsak határozott euroatlanti irányba álló kormánypártok mögé sorolt be.
Vagyis elmondható, a kormánypártok az ukrajnai háborúra sokkal egységesebben reagáltak, mint a koronavírus-járvány okozta válságra, pedig törésvonalak néhány héttel korábban, az Egyesült Államokkal megkötött védelmi szerződés kapcsán még jócskán mutatkoztak.
Bár múlt héten hozta nyilvánosságra a Statisztikai Hivatal, hogy februárban ismételten évizedes rekordokat ostromolt az évközi infláció Szlovákiában, a nyilvánosságban ezúttal nagyobb figyelmet váltottak ki az orosz kémekre lecsapó szlovák hatóságok, az Ukrajnának szánt szlovák SZ-300-as légvédelmi rakéták és Eduard Heger elmaradt kijevi látogatása. Az orosz hírszerzés szlovákiai aktivitása aligha okoz meglepetést, a közvélemény ezt már előre beárazta, a kémügy valószínűleg emiatt – a háborús pszichózis fokozásán túl – nem befolyásolja érdemben a politikai erőviszonyokat.
A Kotleba-pártból osztódással szaporodó oroszbarát szélsőséges mozgalmak betiltása azonban – amit az SaS a múlt héten fel is vetett – kétélű fegyvernek bizonyulhat.
Ha be is bizonyosodik Mazurekék vagy Kotlebáék érintettsége, a szavazóik előtt az adminisztratív eszközökkel betiltott pártok ismertebb politikusai könnyen mártírokká válhatnak. Ráadásul közéleti tevékenységük gyakorlati megakadályozásához magukat a politikusokat kellene megfosztani jogaik – így a választhatóság – gyakorlásától, a nyilvánosság előtt zajló, vélhetően nem kis vitát kiváltó perekben.
Heger elmaradt kijevi vizitjének utólag nyilván nagyobb lesz a füstje, mint a lángja, de a kormány részéről ez volt az első eset az ukrajnai háború kitörése óta, amikor hosszasan magyarázkodásra kényszerültek.
Azzal, hogy a kormányfő nem kísérte el az ukrán fővárosba cseh, szlovén és lengyel kollégáját, nem kis támadási felületet adott a szlovák nyilvánosság euroatlani elkötelezettségű, de a kormánnyal szemben kritikus részének, hogy össztűz alá vegye a miniszterelnököt.
Az már csak hab a tortán, ahogy a kormányfő a felelősséget igyekezett átruházni Jaroslav Naď védelmi miniszterre, aki biztonsági okokból javasolta neki, hogy ne utazzon az ukrán fővárosba. Nem lenne kerek a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy Hegernek pártbéli főnöke, Igor Matovič is adott egy taslit azzal a nyilatkozatával, hogy ő bizony, veszély ide vagy oda, elment volna Kijevbe.
A múlt héten is már napirendre került, s minden bizonnyal a követekző időszak kulcskérdése lesz, hogyan viszonyulnak a politikai erők az Ukrajnának szánt fegyverszállítások kérdéséhez. Láthatóan a kormány is felmérte, hogy ebben a kérdésben a szlovákiai közvélemény már jóval inkább megosztott, mint az orosz agresszió megítélésében. Főleg azt követően, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter több ízben is nehezen félreérthetően arra célzott, hogy nem hagyja válaszlépések nélkül az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat.
A szovjet gyártmányú, mára már korszerűtlennek számító SZ-300-as légvédelmi rendszer átadása kapcsán valóságos tojástáncba bocsátkozott a kormány.
Előbb kikötötték, hogy csakis abban az esetben adják át a meglévő eszközöket Kijevnek, ha korszerű légvédelmi rendszer érkezik Nyugatról. Amikor pedig múlt hétvégén váratlanul gyorsan megérkeztek az első Patriot rakéták az országba, következett az újabb kétértelmű nyilatkozat. Jaroslav Naď úgy fogalmazott, a Patriot rakéták nem helyettesítik, hanem kiegészítik a szlovák légvédelmi képességeket – vagyis továbbra sem tudni biztosan, mi lesz az SZ-300-as rakéták sorsa.
Ha ez az ellentmondás tartósan fennmarad, könnyen belátható, hogy újabb népszerűségvesztéssel kell számolnia a kormánypártoknak, főleg, ha ezzel ismételten teret adnak a lendületét átmenetileg elvesztett ellenzéknek.
Megjelent a Magyar7 2022/12. számában.
