Petőfi körtefája Szepsiben – KÉPEKKEL

Elültették Szepsiben, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont udvarán Petőfi körtefáját, amely annak a székelykeresztúri körtefának a génállományát őrzi, amely alatt a hagyomány szerint Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.

+4 kép a galériában

Petőfi körtefájának elültetése

Fotó: Fábián Gergely

A hagyomány úgy tartja, hogy a segesvári csata előestéjén, 1849. július 30-án Petőfi Sándor a székelykeresztúri Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt töltötte utolsó estéjét, és innen indult a csatába. A körtefát megőrizték, gondozták, amíg lehetett. Annak a bizonyos estének Kányádi Sándor az 1950-es években írt versében is emléket állított:

Haldoklik az öreg tanú / Petőfi vén körtefája / Azt beszélik, ő látta volt / verset írni utoljára”.

Az öreg körtefa az 1960-as években kipusztult, de korábban a városi főkertész oltóvesszőt vett róla, így sikerült megmenteni az eredeti génállományt, s a fa leszaporított oltványai ma is élnek. A Petőfi-emlékév, a költő születésének bicentenáriuma alkalmából a Magyar Kultúrá-ért Alapítvány felhívást tett közzé, hogy állítsanak emléket a költő természethez fűződő viszonyának azzal, hogy az idén szerte a Kárpát-medencében elültetik Petőfi körtefáját.

A kezdeményezésre a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont is felfigyelt, sőt, Gábor Bertalan esperesnek köszönhetően egy kicsit tovább is gondolták a kezdeményezést.

Dobos Zoltán és Zachariaš István segítségével közvetlenül Székelykeresztúrról érkezett az oltvány Szepsibe, amelyet Budapesten Erdő Péter bíboros ünnepélyesen megáldott. Ilyen előzményeket követően ültették el a körtefát Szepsiben, az iskolaközpont udvarán.

Az ünnepségen Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója úgy fogalmazott, az elsők között szeretnének jó példával járni minden magyar előtt, azt üzenve Szepsiből, hogy összetartozunk, bárhol is éljünk a világon, és Petőfi 200 év elteltével is fontos számunkra. Hazaszeretete, hite és embersége mindannyiunk számára követendő példa.

Reméljük, ez a körtefa a jövőben nem csupán földi, de lelki gyümölcsöket is terem majd. Kedves diákok, tisztelt felnövekvő nemzedék! Nekünk, magyaroknak fontos küldetésünk van a világban. Az, hogy Petőfi ne csupán a körtefában, de versein keresztül a lelketekben is tovább éljen, immár a ti feladatok. Szeretném, ha tudatosítanánk, hogy hitünk és anyanyelvünk megtartása közös felelősségünk"

– fogalmazott Nagy István, az iskolaközpont igazgatója.

Az iskola diákjainak ünnepi műsorát követően Gábor Bertalan esperesplébános Isten áldását kérte a facsemetére és mindazokra, akik az iskolaközpontban tevékenykednek. Mint mondta, együtt, egymással és egymásért kell tevékenykednünk, hisz népünknek, szülőföldünknek, egyházunknak itt és most ránk van szüksége.

Segítsd mindnyájukat, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben, hogy amikor majd a ma még kételkedők rádöbbennek az evangéliumi értékek fontosságára, legyen még haza, legyen egyház, legyen nép, nemzet, az ősi tájakon, határon innen és határon túl"

– fogalmazott.

Az ünnepséget követően Nagy István lapunknak kifejtette, sok ember energiája és lelkesedése benne van abban, hogy ez a fácska Szepsibe kerülhetett. Bízik abban, hogy a körtefa az elkövetkező kétszáz évre meghatározza majd az itt élők lelkületét, úgy, ahogy Petőfi üzenete kétszáz év elteltével is megőrizte fontosságát a magyarság számára.

Petőfi a versein keresztül bennünk él, az életútja mindannyiunk számára példaértékű, az ő hazafisága, hazaszeretete követendő példa. És hogy mit jelent ez a fa Szepsi számára? Azt jelenti, hogy összetartozunk. Hogy bárhol is éljenek magyarok a világban, mi egy nyelvet beszélünk, egy nép vagyunk. Úgy gondolom, komoly küldetése van a magyar nemzetnek az egész világon. A körtefán keresztül és Petőfi versein keresztül ezt is szeretnénk továbbadni az utánunk jövő nemzedéknek"

– mondta Nagy István igazgató.

Kányádi Sándor:

Haldoklik az öreg tanú

Haldoklik az öreg tanú,

Petőfi vén körtefája.

Azt beszélik, ő látta volt

verset írni utoljára.

Alatta ült, onnan indult

éjfélkor a csatatérre…

Be rég is volt az a csata!

Van annak már jó száz éve.

Több is már, mint jó száz éve.