Pék László: A lex Beneš nemcsak a múltról szól, nagyon is köze van az európai és a világpolitika jelenlegi káoszához
A szlovák parlament decemberben elfogadta a szájzártörvényként elhíresült lex Benešt, amely kriminalizálja a felvidéki magyarságot kollektív bűnösséggel sújtó elnöki dekrétumokkal szembeni kritikus megnyilvánulásokat. Hogyan látja a kialakult helyzetet? Milyen választ adhat a magyar közösség? Pék László tanárt, az SZMPSZ korábbi országos elnökét kérdeztük.
“Ha Beneš neve felmerül, számomra ez történelmi ismereteim és a felmenőimtől hallott történetek alapján azt jelenti, egy ügyeskedő, "dörzsölt" politikus avatkozott a sorsunkba. A személyisége alapján nehéz elfogadni, hogy amit létrehozott, kiállja az igazságosság próbáját, és arra valaki értékként tud tekinteni. Aki így tesz, minden negatívumát elfelejti. Utóbb persze a sikert elért politikusnak a győztesek és a történelem mindent megbocsát, a vesztesnek meg marad a kuss.
- hangsúlyozta Pék László.
“Annyira átláthatatlan a politikai helyzet, hogy ez az embereket óvatosságra készteti, ez mutatkozik meg a magyar közösség reakcióiban is. A jogfosztó intézkedések, a deportálások, a kitelepítések, a megalázottság, a kifosztottság érzése felbomlasztották a közösségeinket, a veszteségeink pedig azóta évről évre halmozódnak.
- emlékeztetett Pék László, aki szerint ugyanakkor voltak és vannak olyan elhivatott emberek, akik nem a többségi nemzethez való idomulást, hanem a kiállást választják.
Pék László megjegyezte, “1998 és 2006 között, egységesen fellépve, legalább ideiglenesen sikerült beleszólnunk az ország dolgainak alakításába. A kollektív bűnösségünket kimondó Beneš-dekrétumok ügyében azonban még így sem sikerült eljutni szlovák részről a bocsánatkérésig sem”.
“Manapság is érzékelhető, hogy az emberek bizalmatlanok a politikával, a politikusokkal szemben.
- hangsúlyozta Pék László, hozzátéve, "azt kellene elérnünk, hogy megerősödjenek, hálózatokba rendeződjenek a közösségeink, javítani tudjunk az intézményeink állapotán. Tudatosabb építkezésre, közös cselekvésre lenne szükség. A szlovák-magyar viszonyban pedig legyünk tisztelettel egymás iránt, de nem önfeladó módon - nehogy többet veszítsünk a réven, mint amit nyerünk a vámon.
