Patrióta tengely formálódik Kelet-Közép-Európában

Noha a felek között először került sor hármas csúcstalálkozóra, Magyarországot, Szerbiát és Szlovákiát már hosszú ideje szoros gazdasági és politikai kapcsolat fűzi egymáshoz. A pragmatikus együttműködésnek köszönhetően például 2010 óta a magyar-szlovák gázvezeték összekapcsolása mellett, a magyar-szerb vezetékrendszer csatlakoztatására is sor került, aminek eredményeként a Balkáni Áramlathoz történő csatlakozással mindhárom ország földgázellátottsága biztonságosabbá vált. A Szlovákia felé történő gázszállítást ráadásul nemrég közel egyharmad arányban – 2,63 milliárd m3/évről 3,5 milliárd m3/évre – sikerült növelni a feleknek, ami jelentősen hozzájárul a térség földgázellátás-biztonságát és további diverzifikációját elősegítő Vertikális Folyosó nevű projekt megvalósulásához. Mindemellett, Magyarország és Szlovákia között 18 új határátkelő nyílt 2010 óta, az export adatokat vizsgálva pedig Magyarország nyolcadik legfontosabb gazdasági partnerévé vált az ország.

A több éve folytatott pragmatikus alapokon nyugvó együttműködésnek köszönhetően tehát az országok komoly gazdasági fejlesztéseket tudtak végrehajtani, amik mind az energiaellátottság és energiabiztonság, mind pedig a kereskedelmi mutatók tekintetében jelentős javulást eredményezett.

A gazdasági kapcsolatok erősítésével párhuzamosan, azonban az országok közti politikai kapcsolatok is sokat javultak az elmúlt években. A migráció elleni küzdelem, a hagyományos család védelme, vagy a genderlobby elleni fellépés és a régiós együttműködés elősegítése ugyanis mind Orbán Viktor, mind pedig Aleksandar Vučić és Robert Fico politikájának szerves részét képezi, ezen értékek védelmében pedig már az elmúlt években is rendre támogatták egymást a felek.

A Komáromban megszervezett csúcstalálkozón ennek megfelelően az illegális bevándorlással szembeni közös küzdelem fontosságának hangsúlyozása és a fokozódó migrációs nyomás hatásainak mérséklése szerepeltek a fő témák között. Míg ugyanis az Európai Unióban – és egész Európában – már közel egy évtizede okoz komoly gondot az illegális migráció kezelése, mindeddig nem sikerült egységes választ találni a problémára.

A 2024 májusában elfogadott Migrációs és menekültügyi paktum ugyanis egyáltalán nem biztosít kellő védelmet egy esetleges újabb menekülthullám ellen, annak alternatívájaként így egyre több ország vezetése dönt úgy, hogy tagállami szinten kívánja kezelni a problémát.

Hollandia például már hivatalosan is felmentést kért a 2026-tól bevezetni kívánt paktum alól, de a francia belügyminiszter is a tárgyalások újraindítását javasolta a témában. Mindemellett Portugáliában is sor került nyáron a bevándorlással kapcsolatos szabályok szigorítására, Németországban pedig – a korábban hirdetett Willkommenskultur teljes kudarcaként – az illegális migráció csökkentésének reményében több határátkelőn is visszaállította az ellenőrzést, megkérdőjelezve ezzel a schengeni-egyezmény létjogosultságát.

Úgy tűnik tehát, hogy egyre több ország csatlakozik a magyar kormány és a szomszédos országok által, már hosszú ideje képviselt állásponthoz, ami amellett, hogy elutasítja az illegális bevándorlók szétosztását az Európai Unió tagállamai között, az uniós határok külső védelmét és a menedékkérelmek harmadik országokban történő elbírálását hangsúlyozza. Az ezzel kapcsolatos magyar-szerb-szlovák javaslat szerint – közvetlenül az induló országokban – létrehozni kívánt hotspotok így azáltal, hogy már a folyamat elején megakadályoznák az unió területére történő illegális belépést, jelentősen csökkentenék a tagállamokra nehezedő nyomást és a jelenleg szinte hatástalan, minden ötödik kísérlet kapcsán kudarcba fulladó visszatoloncolási eljárásokat is hatékonyabbá tennék.

Nem véletlen, hogy az Európai Unióban már korábban felvázolt tervet időközben már több ország is vizsgálni kezdte. A migrációra éves szinten több mint 1,7 milliárd eurót költő olasz kormány például egy nemrég megkötött bilaterális megállapodás keretében éppen ezen mintára alapozva hozott létre két migrációs központot Albániában, amik a bevándorlók menedékkérelmeinek elbírálására szolgálnak. Mindezzel az olasz kormány amellett, hogy jelentősen csökkenteni tudja a bevándorlókra fordított költségvetést, az ország déli és keleti részeire helyeződő folyamatos migrációs nyomást is mérsékelni tudja.

A teljesen hatástalannak bizonyult uniós bevándorláspolitika helyett, tehát épp a magyar kormány által, közel egy évtizede felvázolt illegális migráció elleni fellépés szolgálhat alternatívaként, amit ma már egyre többen fogadnak el valódi megoldásként.

Ennek elismerését pedig nagymértékben elősegíti az a több éve formálódó magyar-szerb-szlovák együttműködés, aminek további elmélyítését mind a magyar, mind pedig a szerb és a szlovák vezetés is fontos célként határozta meg Komáromban. Annak megvalósulása esetén pedig a Visegrádi Együttműködés politikai érdekérvényesítő erejének meggyengülésével párhuzamosan, a jövőben akár egy új, patrióta tengely kialakulása sem elképzelhetetlen a három ország részvételével, aminek megerősödése különösen Szerbia uniós csatlakozásával – amivel kapcsolatban mind Orbán Viktor, mind pedig Robert Fico a támogatásáról biztosította Aleksandar Vučić-ot – nyerne valódi jelentőséget.

A jelenlegi regionális együttműködés további megerősödésével ráadásul a „Budapest–Pozsony tengelyt” is egy sokkal szélesebb mozgástérrel bíró, Szerbiával kiegészült „Belgrád-Budapest-Pozsony tengely” válthatja fel, ami amellett, hogy jelentősen megnövelné a három ország mozgásterét, egyfajta gravitációs pontként is szolgálhatna a környező országok számára, megnyitva ezzel az utat egy szélesebb körű, pragmatikus alapokon nyugvó kelet-közép-európai szövetség előtt.

Mindez pedig az Európát fenyegető külső hatások elleni határozottabb fellépésben és az európai hagyományos értékek védelme érdekében folytatott harcban is komoly segítség lehet. Ezeknek a hiányában ugyanis a közös európai projekt hitelessége és jövője is veszélybe kerülhet, ami mind a kontinens belső egységére, mind pedig a globális szerepére nézve következményekkel járhat.