Oltani? Oltani!

Nem kérdés, hogy ez a járvány felforgatta az életünket. Közeli hozzátartozóinkat veszíthettük el, tehetetlennek érezhettük magunkat, az intézkedések miatt nem jutottunk megfelelő ellátáshoz, nem szólva a gazdasági veszteségekről. Mindezek miatt fokozott az érdeklődésünk e vírusjárvány mibenléte iránt. A média pedig kiváló terepe az érdeklődésnek, az emberiség általános ébersége így lényegesen megnőtt a légúti fertőzésekkel szemben. Az influenzajárványokra már legyintettünk, pedig a világ országaiban a halál második–negyedik leggyakoribb oka évtizedek óta az alsó légúti fertőzés.

Sokan kérdezik, létezik-e egyáltalán ez az új vírus, mások a veszélyességét firtatják, megint mások mindentől és mindenkitől óvakodnak. Az összeesküvés-elméletek buktatóira, téves állításaira nincs elegendő tér most reagálni. Annyi biztos, hogy ez a vírus létezik, atípusos náthajárványt okoz, előszeretettel célozza a tüdő alsóbb légutait, sokan tünetmentesen vészelik át a fertőzést, ám ők maguk is fertőznek. Némelyeknél, főleg akiknek már eleve volt tüdőbetegségük, súlyos tüdőgyulladást okozhat.

A legriasztóbb, hogy a vér oxigéntelítettségének markáns csökkenése miatt a gépi lélegeztetésre kötött betegek nagy arányban életüket veszítik.

Ebből rögtön láthatunk egy ellentmondást: az intenzív osztályon dolgozók hatalmas terhelésnek kitéve alig tudnak életet menteni, az „utca embere” pedig tünetmentesen átvészelve a járványt nem is érti, mitől félnek egyesek. A kapkodó, bizonytalan politikusok még rátesznek egy lapáttal. És ehhez jön még a védőoltások ügye.

Az egész járványkezelés egyik nagy veszélyének tartom, hogy a rossz kommunikáció miatt csökkenhet a védőoltásokba vetett bizalom.

Az új típusú koronavírus elleni védőoltások egy része hasonló módon készül, mint az évek óta használt, minden szezonban frissített influenzaellenes védőoltások egyik típusa. Legyengített kórokozóra épül. Az ilyen védőoltások előnye, hogy az esetleges sokfajta vírusmutáns kialakulása esetén is hatékonyabb, biztosabb védelmet nyújthat. Hátránya, hogy némelyeknél megbetegedést alakíthat ki, amely ugyan gyengébb lefolyású, de mégiscsak betegség. Mindenesetre még ekkor sem kell nagyobb veszéllyel számolni, mintha a kórokozó támadna meg bennünket. Hátrányuk még, hogy a kórokozó izolálása után viszonylag lassan állíthatók elő. A jelenlegi kételyek nem is ezekkel a típusú védőoltásokkal kapcsolatban merülhetnek fel sokakban. Részben a már bevált módszer miatt, részben azért is, mert nálunk még nincsenek ilyenek a koronavírus ellen forgalomban. A sokszor hallott kínai cégek védőoltásai ilyenek, velük kapcsolatban meg az okozhat bizonytalanságot, hogy nem volt átlátható a klinikai tesztelésük. Ezeket a vakcinákat Kínán kívül főleg az afrikai és ázsiai országok kezdték el használni. Franciaországban is elindult ilyen, legyengített kórokozóra épülő védőoltás fejlesztése, és várhatóan több országban is beindulnak hasonló fejlesztések.

Kérdések inkább a többi, új módszerrel előállított védőoltással kapcsolatban merülnek fel. A karácsony óta többé-kevésbé elérhető Pfizer/BioNTech által gyártott vakcina az egyik, a másik a napokban engedélyezett, Moderna által készített vakcina úttörő előállítással készült.

Ezek lényege, hogy az azonosított kórokozó valamely fehérjét kódoló genetikai kódot juttatnak a sejtjeinkbe, hogy a mi sejtjeink készítsék el azt a fehérjét. Ezt az új, szokatlan fehérjét az immunrendszerünk felismeri, mint fertőzés esetén is tenné, és kialakul ellene a védettség.

A kórokozó szervezetbe jutása esetén ennek segítségével a szervezetünk gyorsan felismeri az idegen anyagot, és hatékony immunválasszal elpusztítja. E két cég módszere esetében a genetikai kódot lipidburokba csomagolják, ami leegyszerűsítve hasonló a sejtjeink burkához. Mivel csak egy darabka fehérje kódját viszik be, vírust nem, a módszer előnye, hogy betegséget nem okozhat, a vírus nem aktiválódhat, mert nincs is ott. A gyártása is egyszerűbb, mint a többi vakcináé. Duzzanat, zsibbadás az injekció helyén a gyakoribb mellékhatás. Elméletileg feltételezhető, hogy a bevitt genetikai kód megzavarhatja a sejtjeinket.

A jelenlegi tudásunk alapján azonban ettől nem kell félni: a genetikai kód nem épülhet be a mi kromoszómáinkba.

Ellenkezőleg: sokkal inkább az volt a probléma a fejlesztése során, hogyan biztosítsák, hogy ne bomoljon le szinte azonnal, és tudjon a sejt annyi fehérjét gyártani róla, hogy az elegendő legyen az immunizáláshoz. Persze az új kód megzavarhatja rövid ideig a sejt működését, ám korántsem akkora mértékben, mint a teljes kórokozó vírus érkezése okozná.

Az Oxfrodi Egyetem és az AstraZeneca együttműködésében készült, illetve az oroszországi vakcina ez előbbiektől annyiban különbözik, hogy nem lipidburokba, hanem egy másik, erőteljesen átalakított vírusba csomagolták a genetikai kódot (most talán mellékes, hogy a genetikai kódoló anyag is más típusú ezeknél). Mindegyik új módszernél, de különösen az angliai és az oroszországi típusnál lényeges kérdés, amire még nem tudjuk a választ, hogy a „csomagolóanyag” ellen milyen immunválaszt fejt ki a szervezetünk. Elképzelhető, hogy egyeseknél, akik most megkapják az oltást, a jövőben más kórokozók ellen készült, de ugyanilyen módon becsomagolt vakcinát már nem lehet hatásosan használni, mert az immunrendszer azonnal eltünteti azt, mielőtt a specifikus védettség kialakulhatna. Szintén ellenjavallatokra is okot adhat e csomagolás: emulgeálóanyagok, például PEG (polietilénglikol) elleni túlérzékenységgel élők számára jelenleg nem javasolt a lipidburokba csomagolt vakcina.

Szintén óvatosság indokolt a gyermeket várók, illetve gyermeket a közeljövőben tervezők esetében. A fejlődő élet sebezhetősége okán indokolt ez az aggodalom, ám valószínűsíthetően a további klinikai tesztelések be fogják bizonyítani, hogy az ő körükben is használhatóak az újfajta módszerrel előállított vakcinák.

Tanúi lehetünk egy hatalmas módszertani áttörésnek, amivel sikerült működő, hatásos vakcinákat előállítani egy aktuális járvány ellen. Az áttörés jelentősége messze túlnő ezen a járványon. A jövőben más kórokozók ellen hasonló módon gyárthatják a védőoltásokat, és megnyílik a kapu egyéb, nem fertőző betegségek genetikai kezelésére is, várhatóan egyre megbízhatóbban, mint az eddigi számos próbálkozással. Hasonló beavatkozás a Zolgensma nevű gyógyszer (jelenleg a világ legdrágábbika), amivel az örökletes és halálos gerincvelői eredetű izomsorvadásban szenvedő gyermekeken tudnak segíteni. Az ebben lévő genetikai kód azonban, szemben a koronavírus elleni védőoltásokkal, hosszú távon beépül az ember génkészletébe, és biztosítja a funkcióképes fehérje termelését. Ilyenre a védőoltásoknál nincs szükség.

Általában véve a fertőző betegségek elleni védekezés leghatékonyabb pillére a védőoltás.

Az aktuális járványban is igaz ez, én azonban hozzátennék további pilléreket. Amint a vakcinák gyártási folyamata, módszere során, a mesterséges lélegeztetés javallataiban is szükség lenne paradigmaváltásra. Egyes jelentések hangsúlyozzák, hogy a hagyományos gépi lélegeztetés helyett egyszerűbb, kevésbé megterhelő módszert alkalmazva bizonyos esetekben érdemben javítható a túlélés. Továbbá jó lenne kialakítani például olyan szabályrendszert, hogy a jövőben a beteg gyermeket a szülő minél egyszerűbben, munkahelyi, iskolai retorzióktól mentesen felügyelni tudja az otthonában. Fontos az is, hogy a kihívásokat higgadtan kezeljük.

A modern média világában sokan azt várják a tudománytól, hogy azonnali válaszokat adjon. Az óránként frissülő – és nem egyszer megbízhatatlan – halálozási adatokkal szembesülve különösen azok, akik korábban nem figyeltek ilyesmire, azonnal végletes következtetéseket szeretnének levonni. Ezek értékelésére jóval több idő és munka szükséges. Ezen is érdemes talán elgondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy higgadt fejjel könnyebben megtaláljuk a kiutat ebből a helyzetből is.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/2. számában.