November 17-e: Egy többre hivatott nap krónikája
1989. november 17-én e sorok írója alig múlt 14 hónapos. Bár a családi legendárium úgy tartja, ott voltam a legtöbb dunaszerdahelyi tüntetésen, kulcsok helyett csörgőt rázva, sok emlékem nincs erről az időszakról. Hogy is lehetne?! Azt ugyanakkor látom, hány meg hány problémánk gyökerezik azokban a hónapokban.
Ez az írás azonban nem az elszalasztott lehetőségekről szól. Nem a nagy (és kicsi) politikusok hibáiról, jóhiszemű tévedéseiről, vagy szándékos ártani akarásáról. Nem is november 17-e szellemiségéről, arról Kolek Zsolt kollégám néhány éve márt írt egy kiváló cikket, pusztán egyetlen nap krónikája kíván lenne. Letudva a kötelező köröket, hiszen ahogy Kolek Zsolt írja az imént emlegetett cikkében:
Sovénebb érzelmű szlovákok gyakran felróják a föderációnak, hogy Szlovákia mindig mostohagyermeknek számított. Ezt mutatja az is, mennyire elfeledkezett a közvélemény november 16-ról. Nem csak a normalizáció utáni első csehszlovákiai tüntetés zajlott Pozsonyban (1988 márciusában, a "gyertyásként" emlegetett), de tulajdonképpen a bársonyos forradalom első komolyabb felvonulása is. November 16-án ugyanis a pozsonyi diákság tömegével vonult az utcára, s bár a karhatalom is megjelent, gumibotozásra készen, a diákok teljesen békésen vonultak végig a belvároson. A séta végét az oktatási minisztérium Dobrovičová (akkor Suvorova) utcai épülete jelentette. A diákság képviselőinek a SZKP főideológusával, Gejza Šlapkával is sikerült beszélnie, majd a végén szépen mindenki hazament. Érdekes adalék, hogy a november 16-ai felvonulás Szlovákiában sincs igazán megbecsülve, alig találni róla részletesebb leírást.
Közmegegyezés szerint ezt a napot tartják a bársonyos forradalom kezdetének. A nemzetközi diáknapra meghirdetett megemlékezést eredetileg a kommunista diákszövetség kezdeményezte, számításaikba azonban hiba csúszott. Az ünnepi beszédek után a tömeg egyszerűen elfelejtett hazamenni, elindultak a belváros felé. A prágai nemzeti színház mögött aztán a belügyminisztérium különleges egységei állták útjukat, az összecsapás gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Brutálisan összeverték a diákokat, sokakat letartóztattak, kis híja volt, hogy nem történt haláleset. Sokáig tartotta magát a legenda, hogy az egyik diákot, Martin Šmídet halálra verték a rendőrök. A hírt a Szabad Európa rádióban is beolvasták és a Reuters hírügynökség is lehozta. Többek között ennek tudható be, hogy a nemzetközi közvélemény olyan hamar a tüntető diákok mellé állt. S ami még fontosabb, a diákok ennek köszönhetően csak még határozottabbak lettek, a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba. Néhány napon belül százezrek vonultak az utcára úgy Szlovákiában, mint Csehországban. "Kitört" a bársonyos forradalom!
Ha a felvidéki magyarság '89-ben játszott szerepéről szeretne többet megtudni, jó szívvel ajánljuk figyelmébe a bársonyos forradalom 30. évfordulójára készült beszélgetésünket:
