Népfogyatkozás és néptölte
Az ember ép ésszel nem bírja felfogni, miért erőltetik Nyugat-Európában a politikusok (brüsszeli segédlettel, hovatovább irányítással) nyakló nélkül a migrációt. Azt már mindenki tudja, hogyan alakult például Németországban, Svédországban vagy Franciaországban a bűnözés, a terrorcselekményekből is bőséges az utóbbi évek kínálata. A jólét reményével kecsegtető nyugat-európai meghívó hatására akkora tömeg szabadult rá az Európai Unióra, amely számszerűen kiadná a huszonnyolcadik tagországát.

Persze tudjuk, milyen sötét erők dolgoznak a háttérben azért, hogy megvalósuljon az emberiség végső álma, amelynek célja, hogy kevert népesség alakuljon ki Európában, s a kezdeti felhígulás után vegyes etnikumú és kultúrájú birodalomban oldódjanak fel a nemzetállamok. Hogy létrejöjjön a csodálatos nyílt társadalom. Ezért a „kivitelezőknek” semmi sem drága, és a Karl Popper által kiötlött és a Soros György alapítványai segítségével végrehajtott grandiózus kísérlet még öntudatlanabbá, még manipulálhatóbbá tegye a már amúgy is fogyasztói szintre züllesztett társadalmat.
De ha az emberi boldogság és az élet értelmének kiteljesedését jelentő hagymázas tervek sosem valósulnak meg (mert az emberiség sokkal bonyolultabb annál, hogy szellemi kalodába zárják), a nagyon okos társadalomtervezők miért nem ismerik be tévedésüket? Miért gondolják például azt, hogy a túlszaporodó harmadik világ – az egykori gyarmatok – népességének itt a helye a kicsiny Európában?
A válasz részben a kérdésben rejlik: a világ fejletlenebb része túlságosan szapora, a másik, az eltunyult, a jólétben az életösztönét is elveszített Európa népessége pedig lassan, de biztosan fogyatkozik.
Ezzel arányosan fogy a munkaerő, egyre többet kell dolgozni a nyugdíjasokra. A szociális ellátórendszerek fölött Damoklesz kardja lebeg. Sokan ezzel magyarázzák a nagy bevándorlás erőltetését, hiszen egymás után jelennek meg a riasztó statisztikák az öreg kontinens népfogyatkozásáról. Lássunk néhány példát.
A születések száma 2022-höz képest 2023-ban 6,2 százalékkal csökkent. A helyzet különösen rossz Kelet-Németországban, ahol a születések 86 227-ről 78 300-ra csúsztak vissza éves szinten. 2023-ban a harmadik gyermekszülések aránya 18,7 százalék volt, azonban leginkább a „külföldi” anyáknak született harmadik gyermekük (26,4 százalék). A német útlevéllel rendelkező anyák esetében ez az arány csak 15,8 százalék volt. Az alacsony születési arány mellett van egy másik probléma is: Németországban egyre kevesebben akarnak házasodni.
Az esküvők száma 1950 óta most a legalacsonyabb. 361 ezer pár mondta ki az igent 2023-ban – 7,6 százalékkal kevesebb, mint 2022-ben.
A házasságok többsége (351 800) férfi és nő között köttetett. 9200 házasság azonos neműek között. 2022-ben 15,3 millió olyan ember élt az országban, aki bevándorlóként érkezett az 1950-ben kezdődött időszakban. Ez a 83 milliós lakosság közel húsz százaléka. A bevándorlók első és második nemzedéke (a bevándorlók és a Németországban született gyermekeik) ugyanakkor már a lakosság negyedét teszik ki.
Olaszországba is beköszöntött a demográfiai tél. A legtöbb európai országhoz hasonlóan Olaszország termékenységi rátája is folyamatosan csökkent az 1960-as évek óta.
Olaszországban jelenleg a termékenységi ráta 1,24, ami gyakorlatilag az egyik legalacsonyabb a világon. A szakértők szerint ez „beláthatatlan távolságra van” a népességfenntartáshoz szükséges 2,1-es szinttől.
Valami csoda folytán a belga lakosság tavaly közel 0,6 százalékkal növekedett. Ez azonban kizárólag a bevándorlásnak köszönhető, mert a születésszám három százalékkal elmaradt az előző évitől – közölte a belga szövetségi statisztikai hivatal. Belgiumnak január 1-jén 11 763 650 lakosa volt, 66 093-mal több, mint egy évvel korábban, ami 0,57 százalékos növekedést jelent egy év alatt.
A statisztikai hivatal azonban hangsúlyozta, hogy a növekedés teljes mértékben a bevándorlásnak köszönhető, a természetes elhalálozás és a születések közti különbség ugyanis a lakosságszám csökkenéséhez vezetne.
Tavaly volt a születések száma a legalacsonyabb 1942 óta.
A csökkenő tendencia minden régióban megfigyelhető: Flandriában, az ország északi, flamand nyelvű régiójában 2,4 százalék, Vallóniában, a francia nyelvű déli régióban 5,7 százalék, Brüsszel-főváros régióban pedig 11,4 százalékos a születések számának visszaesése.
Ausztriában is csökkent a születési szám, az ország népessége mégis növekedett. Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint a népességnövekedés oka kizárólag a bevándorlás volt, az országba 67 ezerrel többen érkeztek tavaly, mint amennyien elhagyták az államot. A 2024. január elsejei mérések alapján 9 158 750 ember élt Ausztriában, csaknem 54 ezerrel, vagyis 0,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban, miközben 6,1 százalékkal kevesebb gyermek született, mint 2022-ben.
Összeurópai viszonylatban beszédes adat, hogy 2013 és 2023 között, tehát tíz év alatt mintegy nyolcmillió beadott menedékkérelmet regisztráltak (s ebben nincs benne azok száma, akik nincsenek nyilvántartásba véve, csak lézengenek valahol). Szakértők szerint ez a folyamat demográfiai értelemben egyenértékű egy új tagállam felvételével, amely teljes egészében migránsokból állna, és a lakosságszámot tekintve a tizenötödik legnagyobb ország lenne az EU-ban.
A munkaerő-toborzó törekvések mögül azonban rendre hiányoznak a legizgalmasabb elemzések, vajon hogyan fogja ez a nagyrészt képzetlen, tanulatlan tömeg életben tartani a német, francia, svéd ipart és technológiát?
Mesés modell: a termelés külföldön, a sok képzetlen „munkaerő” pedig az ország nyakán. Erre varrjon valaki gombot.
Ukrajna
Ukrajna ugyan sosem volt és egyhamar nem is lesz a bevándorlók célországa, azért riasztó példaként álljon itt az is, mi várható ebben a nagy európai országban, amely a szemünk láttára fog elnéptelenedni. Becslések szerint havonta 100-150 ezerrel nő azoknak a száma, akik soha nem térnek vissza Ukrajnába. Keleti szomszédunknál döbbenetes a demográfiai helyzet, és a fronton elesettek száma összehasonlíthatatlan azokéval, akik külföldre távoztak. Ukrajna 1990-hez képest 33 százalékos veszteséget könyvelhet el, igaz, csak akkor, ha a 2023-ra becsült 35 milliós lakossági adat valós. Az igazság azonban ennél jóval lesujtóbb. Jelenleg mintegy 6 millió ukrán tartózkodik Európában menekültként, további 1-2 milliónyian Oroszországban. A demográfusok szerint a háború befejezése után a legrosszabb forgatókönyv szerint körülbelül 25 millió ember fog Ukrajnában maradni. Ez az egykori népességnek nagyjából a fele. Ez is csak becslés, hiszen senki sem tudja, mikor fog véget érni a háború.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/30. számában.