A Penta vezetője több tízezer euróval szerette volna támogatni a börtönt, ahol raboskodott

Úgy tűnik, vannak dolgok, amiket nem lehet pénzért megvásárolni, még akkor sem, amikor a vevő egy dúsgazdag vállalkozó. Legalábbis ez lehet a tanulsága annak a különös történetnek, amelynek Jaroslav Haščák a főszereplője. A Penta pénzügyi csoport társtulajdonosa jelentős összeget ajándékozott volna az illavai börtönnek, az intézmény igazgatója azonban ahelyett, hogy zsebre vágta volna a pénzt, jelentette az ügyet a NAKA-nak.

Az ügyet a DennikN göngyölítette fel, egy valamit azonban nem tudtak kideríteni:

Haščákot „filantróp” célok vagy önös érdekek vezérelték, amikor ezt a felajánlását megtette. Hajlunk arra, hogy az utóbbi, hiszen Haščák decemberben bő egy hónapon át maga is a börtön lakója volt: saját bőrén tapasztalhatta meg, mit jelent a kemény matrac, és mit jelent „kenyéren és vízen” élni.

Mint azzal a ma7.sk is több alkalommal foglalkozott, a rendőrség Haščákot 2020 végén korrupciós ügyek miatt tartóztatta le, és került előzetes letartóztatásba Illaván. A befolyásos üzletember december 1-jétől január 7-ig ült rács mögött, vagyis bő egy hónapig, ráadásul úgy, hogy a karácsonyi ünnepeket is benn kellett töltenie. Röviddel az ellene indított eljárás után Penta arról tájékoztatott, hogy Haščák lemondott minden, a vállalatban betöltött vezető tisztségéről.

A DennikN saját információira hivatkozva azt írja, hogy Haščák alig töltött el egy hetet az illavai börtönben, máris levelet írt az intézet igazgatójának, Róbert Mudrončeknek, hogy találkozót kérjen tőle. Erre persze minden rabnak joga van, de fogvatartottaknak alapos indokot kell felhozni a találkozó érdekében.

Haščák állítólag azzal érvelt, hogy szeretne a börtönnek segíteni. Jegyezzük meg: mindezt akkor kezdeményezte, amikor még nem tudhatta meddig marad rács mögött, illetve hogy panaszát pozitívan bírálják-e majd el. Feltételezhetően azzal számolt, ha maradnia kell, jól jön ez a kis „befektetés”.

Haščák a börtönigazgatónak 50-100 ezer euró közötti összeget ajánlott fel szponzori ajándékként azzal a feltétellel, hogy maga az ajándékozó az ő saját alapítványa lenne. Haščák kérvényét elfogadták, így találkozott Mudrončekkel, aki azonban nagyon gyorsan világossá tette a számára: mindenféle pénzösszeg elfogadása egy előzetesben lévő, gyanúsított személytől, súlyosan etikátlan lenne.

A börtönigazgató még ennél is tovább ment, és eljuttatta a levelet a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökséghez (NAKA), amely többek között a Haščákot is érintő Gorilla-ügyben nyomozást folytat.

Haščák ugyan egyszer sem panaszkodott a börtönkörülményekre, ennek ellenére szívesen vette volna, ha ezeken változtatnak. Az üzletembernek konkrét elképzelései voltak:

nemcsak ágyhuzatokat, matracokat, takarókat és párnákat, de a raboknak új ruhákat is akart volna venni saját a támogatásából.

Ügyvédjén keresztül Haščák azt üzente, azért van szükség a fentiekre mert:

1. a börtön valóban szegényes körülményeket biztosít „lakói” számára
2. azok a rabruhák pedig, amelyeket az elítéltek és a gyanúsítottak viselnek, már vagy több tízévesek

Haščák azonban nem adta lejjebb:

azt szerette volna, ha az általa felkínált összegből a börtön vegyen számítógépeket a fogvatartottaknak, hogy legyen min levelet írniuk. Most ugyanis csak toll, papír, legfeljebb ceruza áll rendelkezésükre. Haščák persze nem akart mindenbe beleszólni, a többi szükséges eszközt a börtönigazgatóra bízta.

Haščák ügyvédje egyébként megjegyezte azt is, hogy a börtön és a fogvatartottak közti kommunikáció szolgálati titoknak minősül, ezért az üzletember „börtönlevelének” kiszivárogtatását a magánélet védelmének durva megsértéseként értékeli. Nem is késlekedtek büntetőfeljelentést tenni az ügyben.

Monika Kacvinská, a Büntetés-végrehajtási Testületek szóvivője a DennikN-nek egyébként elmondta,

az efféle felajánlások és ajándékozások a fogvatartottak részéről nem számítanak újdonságnak. A múltban már számos ehhez hasonló „ajánlatot” kaptak, ám – mint az a szóvivő kiemelte – egyetlen egy szlovákiai börtön sem fogadta el ezeket.