Mit hoz Fico győzelme Szlovákiában?

A parlamenti választás győztese Robert Fico és a Smer-SD, a párt a szavazatok 22,94 százalékát szerezte meg, amivel 42 képviselői helyet szerzett a 150 fős szlovák parlamentben. A második helyen a Progresszív Szlovákia (PS) végzett 17,96 százalékkal, és 32 mandátumot szerzett. A Smerből korábban kivált, Peter Pellegrini vezette Hlas-SD (14,7 százalék) lett a harmadik, 27 mandátummal. Bejutott a parlamentbe az Igor Matovič által vezetett választási szövetség, az OĽANO és barátai (8,89 százalék) is, amely 16 mandátumot szerzett a parlamentben. A kereszténydemokrata KDH-nak a szavazatok 6,82 százalékával 12 képviselője lesz a parlamentben, a piacpárti SaS-nek (6,32 százalék) 11. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 5,62 százalékos részesedéssel is bejutott a parlamentbe, tíz mandátumot szerzett.

A választás egyik nagy vesztese a szélsőjobboldali Republika, amit bár az elmúlt években folyamatosan parlamentbe mértek a különböző közvélemény-kutató társaságok, a választás napján éppen a bejutási küszöb alatt maradtak. Szintén nagyot bukott Boris Kollár eddigi házelnök pártja, a Család vagyunk (Sme rodina), amely a 3 százalékos, állami normatív támogatást jelentő határt sem érte el, csakúgy, ahogy az Eduard Heger miniszterelnök vezette Demokraták (Demokrati) sem.

Amíg Pozsonyban és környékén, valamint Kassán a progresszívek győzedelmeskedtek, az ország nagy részében Fico győzött, csak néhány járásban tudott győzni egyéb párt (a déli régió három járásában a Szövetség, északon a KDH, illetve az OĽANO és a Hlas).

A kormányalakítás és a külpolitikai irányváltás esélye

Utóbbinak meglehetősen kicsi az esélye, hiszen a progresszívek és az ultrakonzervatív kereszténydemokraták együttműködése nehezen elképzelhető, az OĽANO pedig szintén nem tűnik életszerű lehetőségnek, hiszen Igor Matovič jelenleg az ország legelutasítottabb politikusa, amiért ő maga is sokat dolgozott az elmúlt három év „káoszkormányzása” alatt. Szintén nehezen elképzelhető az együttműködés az OĽANO és az SAS között, hiszen ezen pártok vezetői közti viszály okozta elsősorban az elmúlt három év permanens kormányválságát. A PS-Hlas-SAS/OĽANO trojkának pedig nem lenne meg a parlamenti többsége. Ráadásul egy ilyen kormányt vélhetően maga Pellegrini sem szeretne.

Természetesen ez a koalíció sem jöhet létre a Hlas és Peter Pellegrini nélkül, ez pedig sajátosan erős pozícióba helyezi Pellegrinit, aki akár még kormányfői posztot is kérhet magának a kormánytagságért cserébe. Október 1-jei sajtótájékoztatóján Fico maga is utalt arra, hogy nem biztos, hogy ő lesz a kormányfő.

Szlovákia jövőbeli külpolitikai irányultsága, amely a kampány egyik meghatározó témája volt, nagyban függ attól, hogy milyen kormánykoalíció áll fel, milyen feltételek szerint.

Peter Pellegrini korábban többször elköteleződött a nyugati és transzatlanti kapcsolatok fenntartása mellett, korábban ő volt „Fico nyugatos arca”, valamint a választási kampányban határozottan kizárta az együttműködést a NATO tagságról népszavazást kezdeményezni szándékozó Republikával (akik végül nem jutottak be a parlamentbe). Ezzel szemben Fico éppen a nyugatellenes és oroszbarát kommunikációjának köszönheti a választási sikerét, aminek megfelelően Fico a kampányban jelentős külpolitikai irányváltást helyezett kilátásba. Kérdéses azonban, hogy ebből a programból részben a koalíciós kompromisszumok, részben pedig Fico politikai karaktere miatt mennyi fog megvalósulni. A választást követő első sajtótájékoztatóján Fico már nyugalomra intett, és leszögezte, hogy Szlovákia külpolitikai irányultsága nem fog megváltozni.

Zuzana Čaputová államfő hétfőn kérte fel kormányalakításra a választást megnyerő Robert Ficot, akinek két hete van a tárgyalások lefolytatására. 

A Smer-Hlas-SNS kormány hozhat viszonylagos stabilitást, amelyet a választók is különösen sokra értékelhetnek az elmúlt három év „káoszkormányzását” követően, azonban ezzel a kormánnyal lényegében a 2020 előtt „maffiakormányzás” térne vissza. 2016 és 2020 között szintén (az akkor még egységes) Smer és SNS irányította az országot, akkor még a Most-Híddal kiegészülve, amely párt időközben gyakorlatilag megszűnt létezni, nem kis részben azért, mert a választók megbüntették a párt politikusait az e kormányban való szerepvállalásuk miatt. E kormány ciklusának félideje előtt kényszerült lemondani a kormányfői posztról Robert Fico, és átadni azt Peter Pellegrininek, miután belebukott a 2018-as újságíró-gyilkosság után kirobbant tüntetéshullámba. E kormány elszámoltatására esküdött fel Igor Matovic, és jutott hatalomhoz 2020-ban, hogy a kormányzásba ő is belebukjon, csak éppen más okból; az elmúlt három évet a folyamatos kormányválságok határozták meg, amely végül oda vezetett, hogy 2023. szeptember 30-án újra Robert Fico pártja nyerte meg a választást.

A választás eredménye magyar szempontból – merre tovább, felvidéki magyarok?

A magyar politikai egység ugyanakkor nem volt teljes, hiszen abból már a kezdetektől kimarad a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum (ők végül szlovák pártokkal indultak egy választási pártban), a rejtélyes politikai üstökösnek tekintett Gyimesi Györgynek a Szövetség választási listájára érkezését követően pedig a Most-Híd platform vezetői kiléptek az egységpártból, és Mikulás Dzurinda korábbi kormányfővel közösen Kékek-Híd néven (Modrí-Most) indultak egy választási pártban. Utóbbi két formáció kudarca már a közvélemény-kutatások alapján is előre látható volt, azonban annak mértéke a politikai elemzőket is meglepte: a Kékek-Híd 0,26 százalékot (7935 szavazat), a Magyar Fórum vezette választási párt pedig csupán 0,11 százalékot (3486 szavazat) szerzett.

Ezzel a súlyos vereséggel lényegében az interetnikus, szlovák–magyar párt ideája szűnt meg létezni (legalábbis egy időre).

Az etnikai magyar párt Szövetség – amely regionálisan kellően stabilnak és jól beágyazottnak tekinthető, a déli régiókban sok polgármestere, helyi és megyei képviselője van – számára a választói közöny mellett a legnagyobb kihívás továbbra nem az interetnikus párt, hanem maguk a szlovák pártok, amelyre a magyarok is előszeretettel szavaznak (különösen igaz ez a PS-re, amely az utolsó közvélemény-kutatások alapján esélyesnek tűnt arra, hogy megszorongassa vagy akár megakadályozza Fico hatalomba visszatérését, ezt pedig vélhetően sok magyar választó is támogatta szavazatával).

Már a választás másnapján vita bontakozott ki a Szövetség politikusai között arról, hogy az etnikai magyar párt parlamenti választáson sorozatban immár ötödik alkalommal elszenvedett kudarca (2010, 2012, 2016, 2020, 2023) az országos alapon szervezett, etnikai alapú politizálás végét jelenti, vagy a Szövetséget kötelezi a több mint 130 ezer választó akarata, és a pártnak folytatnia kell a megkezdett munkát. 

2024 tavaszán kétkörös közvetlen államfőválasztást tartanak Szlovákiában, 2024. június 8-án pedig európai parlamenti választásra kerül sor az országban, ahol a szlovákiai magyaroknak 2019 óta szintén nincs képviselete.

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének megbízott intézetvezetője.

A cikk a ludovika.hu oldalon megjelent írás utánközlése.