2022. július 28., 12:02

Mindent kétszer mond, kétszer mond

Az elmúlt hét leglényegesebb eseménye a permanens koalíciós válság mellett újabban erdőtüzekkel is sújtott Szlovákiában, hogy a kormány rendkívüli helyzetet hirdetett a Sajó szennyezése kapcsán.

Caputová + Heger
Fotó: TASR

Ha a teljes kormányzati döntéshozatali folyamatot szemléljük, az nagyon sokat elmond egyrészt arról, hogyan viszonyul a kormány a dél-szlovákiai térség problémáihoz, másrészt arról, mit remélhetünk egy olyan társaságtól, amely fél éven át nézi, hogy mérgek ömöljenek a környezetbe ellenőrizetlenül. Ezzel a kiemelten fontos témával külön cikkben foglalkozunk a 36-37. oldalon.

Hogy ne kelljen kicserélni a papírokat

A települések nevének magyarítása kapcsán az elmúlt harminc évben rendezett, többnyire sikertelen népszavazási kísérleteink kapcsán az ellendrukkerek legfőbb érve az volt, hogy ebben az esetben le kellene cserélni az okmányokat.

Ugyanezt kell tenni a törvényes határidőn belül akkor is, ha a lakos ingatlanja egy tapodtat sem mozdul, csak az utcanév változik meg.

Nem jártam Norvégiában, de kétlem, hogy Vidkun Quislingről közterület lenne elnevezve. Azt viszont bizton tudom, hogy Magyarországon nincs Szálasi Ferenc utca.

A rendszerváltás óta eltelt időben a szlovákok is elég sokat tettek a második világháborús örökséggel való szembenézés terén. Hogy hol tart ez a folyamat, az legyen az ő dolguk, mindenesetre egy kisebb településnek most sikerült bekerülni a hírekbe azzal, hogy az ügyészi tiltakozás, és egy szem önkormányzati képviselő évek óta tartó tevékenykedése ellenére sem sikerült átnevezni a Jozef Tisóról elnevezett utcát.

Várna nem egész négyezres település Zsolna közelében, ahol a második világháborús szlovák állam háborús bűnösként elítélt és kivégzett elnökének emlékét utcanévtábla őrzi. 

Az utca átnevezéséért egyetlen képviselő, Lenka Ticháková küzd, a többi 8 képviselőnek, illetve tágabb értelemben a 3900 lakosnak "jól van az úgy." A képviselők legutóbb tartózkodtak az utcanév miatti főügyészségi tiltakozásról szóló szavazás során, a kérdésről népszavazáson szeretnének dönteni. A nyolc tartózkodó képviselő közül a szlovák sajtónak egyet sikerült szóra bírni, aki annyit tudott mondani: ki fogja megfizetni az embereknek és a cégeknek az okmányok átíratása miatt keletkező költségeket. Valószínűleg még időre van szükség az "államalapítóhoz" való viszony átgondolásához.

Konténert lopni tudni kell

A hatvanas években egy idahói kisvárosban két fiatal betört a helyi szatócsboltba. Valószínűleg a hétvégére akartak rákészülni, viszkit és cigarettát loptak, de – az emailek világából szemlélve már nehezen érthető módon – elcsomagoltak két tömbnyi húszcentes bélyeget is. Biztos szerettek levelezni. Mikor rendőrkézre kerültek, gondolták, megússzák egy figyelmeztetéssel. Ám mivel a vegyesboltban postabélyeget is árultak, a posta pedig szövetségi intézmény, a bíróság az ügyet nem sima betörésnek, hanem szövetségi bűncselekménynek, "federal crime"-nak minősítette, így az elkövetőek súlyos büntetést kaptak. 

Szlovákiában nincs ilyen büntetőjogi kategória, bár azt valószínűleg még a legliberálisabb bíróság sem díjazná, hogy hadianyagot loptak, amikor a szomszédban háború dúl. 

A szliácsi katonai reptér közeléből, de nem katonai, hanem civil területről, egy vasútállomásról elloptak három konténert, ami ráadásul nem is a szlovák, hanem az (ideiglenesen nálunk tartózkodó?) német hadseregé volt. Mivel három konténert nem lehet csak úgy ellopni, mint egy kimenőn besörözött Bundeswehr-Soldat cigarettatárcáját, a szlovák internetet azonnal lángba borította, hogy az egyetlen, Ukrajnának adományozott Sz-300 rakétavédelmi rendszerünk helyett a szlovák eget őrző Patriotok alkatrészeit vitték el. A hír sms-ekben is terjedt, illetve az egyik legnagyobb terjesztője az apja politikai babérjaira törő Pavol Slota volt.

A konténerek ugyan megkerültek, és állítólag nem hadianyagot, csupán a németek létráit és állványait tartalmazták. Ezzel együtt sem szerencsés, hogy ebben a finoman szólva is összetettnek nevezhető helyzetben, amiben az ország jelenleg van, ilyesmire sor kerülhetett, rövid időre felesleges pánikot keltve egy szűkebb régióban.

"Mindent kétszer mond, kétszer mond"

Természetesen a hetek, vagy – attól függ, honnan számoljuk – lassan hónapok óta húzódó kormányválságnak is voltak felvonásai a héten. A politikusi nyilatkozatokat elnézve azonban a tanácsadók valószínűleg a szabadságukat töltik valahol, a csörte csaknem valamennyi résztvevője ugyanazt mondta, amit egy vagy két héttel korábban. 

A legkisebb kormánypárt, a lehet, hogy már csak elméletben létező Za ľudí vezetője, Veronika Remišová szerint négyes koalícióban kellene folytatni. Ő maga bízik benne, a vitatkozó felek tudatosítják a rájuk nehezedő felelősséget, és összeszedik végre magukat. Azt valószínűleg saját, jól felfogott pártérdeke is mondatja vele, hisz a párt voltaképpen szétesett alatta, anélkül, hogy valami különösebbet felmutattak volna, így egy újabb választáson a bekerülési esélyük egyre kevéssé valószínű. Szakasztott ugyanezt mondta múlt héten is.

Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás elnöke szerint pártja, amely a nyilatkozatok szerint már nem tagja a kormánykoalíciónak, de miniszterei azért még vannak, azt hiszem, ez az egész világon egyedülálló jelenség, nem okozója, hanem elszenvedője a kormányválságnak, melynek egyedüli megoldása az lehet, ha Igor Matovič pénzügyminiszter távozik a kabinetből. A másik megoldás, hogy az SaS távozik a kormányból. Ezt a fajta kommunikációs technikát, némileg leegyszerűsítve, akár zsarolásnak is nevezhetnénk, újnak azonban nem, az SaS elnökének szájából már többször is hallottuk mindezt. 

Felkészül Boris Kollár. A kisebbségi kormány – bizonytalan külső támogatással – nem alternatíva, ahogy a hivatalnokkormány sem az. Ha borul a bili, akarom mondani, a kormány, akkor a megoldást csak az előrehozott választás jelentheti.

S bár a Sme rodina vezetője ezt a hét elején és a hét végén is elmondta, attól ez még csak a múlt heti (és az az előtti) nyilatkozata, újramelegítve. Szerinte a kormány rendben működik, vagy legalábbis a kormányzati tevékenység terén különösebb anomáliákat nem tapasztal. A kisebbségi kormányt azonban azért sem tartja jó megoldásnak, mert akkor függővé válnának Kotlebáéktól.

Ugyanakkor beszédes, hogy Kollár (is) azt gondolja, a helyzet megoldásának kulcsa nem Eduard Heger kormányfő kezében van. Nem. Mert az ő kezében nincs semmi... A Sme rodina álláspontjában egy új momentumot fedezhetünk fel: immár hajlanának a koalíciós szerződés megnyitására, újratárgyalására. Korábban erről hallani sem akartak.

Zuzana Čaputová államfő Eduard Hegerrel vitatta meg a kormányválság lehetséges kimenetelét. Čaputová szerint ami történt, az nem véletlen: nagyon is konkrét történések, lépések és nyilatkozatok vezettek ahhoz a helyzethez, amelyben most kötésig áll a kormány, s a belső bizonytalansághoz most külső problémák is társulnak.

Čaputová arra figyelmeztette Hegert, a válság nem béníthatja meg az állam működését. Ugyan virágnyelven, de az államfő a pénteki találkozón jelezte, mit gondol: "Az egyik lehetséges alternatíva szeptemberben a miniszterek cseréje, amelyhez az én közreműködésem is szükséges." 

Caputová + Heger
Zuzana Čaputová látja a távolban megoldást?
Fotó:  TASR

A koalíciós válság frontvonalai úgy beálltak, mint az orosz-ukrán vonalak Donbaszban. Az Egyszerű Emberek a jelen állás szerint nem akar nagy presztízsveszteséggel járó vezéráldozatot hozni, a jelenleg második legerősebb kormánypárt viszont ebben az esetben hajthatatlannak mutatkozik. Marad az egy helyben toporgás.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/30. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.