Mi állhat a kormánybiztos leváltásának hátterében?
Sok találgatásra adott okot, hogy a Robert Fico vezette új kormány mindjárt az első ülésén, ez év október 25-én leváltotta a még 2016-ban, a sors iróniájaként, szintén Robert Fico által kinevezett Bukovszky Lászlót, a kormány nemzeti(ségi) kisebbségekért felelős biztosát. A kormány elé kerülő határozat konkrét indokolást nem tartalmazott, a kormányhivataltól pedig lapzártánkig nem kaptunk választ a leváltással, illetve az utódlással kapcsolatos kérdéseinkre.
Bukovszky László a szlovákiai közigazgatási viszonyok között tiszteletre méltó hét és fél évet töltött hivatalában (s ezalatt öt különböző kormányfőnek – Ficónak, Pellegrininek, Matovičnak, Hegernek és Ódornak szolgált), ám a közvélemény számára akkor kezdett jobban láthatóvá válni, amikor a 2020-as választások eredményeképpen kimaradt az utolsó, magyar identitással is rendelkező párt Szlovákia parlamentjéből.
A Ma7 médiacsaládnak adott korábbi interjújában ezt azzal magyarázta, hogy amíg őt a posztjára jelölő Most–Híd párt a kormánykoalíció része volt, addig a „magyar ügyek” a koalíciós tanácsban, azaz őt kikerülve kerültek megbeszélésre.
A 2020-as választások után ez a helyzet gyökeresen megváltozott, s bár Bukovszky nem vált egyedüli játékossá a hivatalos kisebbségpolitika színpadán, az viszont kijelenthető, hogy a korábban népes kórus egyik tagjából, ha nem is főszereplővé, de gyakran szót kérő és szóhoz is jutó karakterszereplővé vált. Erre a múlt megoldatlan kisebbségi problémai, illetve a nagy volumenű új kihívások, mint a népszámlálás, majd eredményeinek az interpretálása vagy a kilátásba helyezett kisebbségi törvény előkészítése elég lehetőséget adtak. Szinte senki által nem várt eseményként az Igor Matovič vezette kormány ugyanis olyan programot mutatott be, amelyben fehéren-feketén szerepel a kisebbségi „Szent Grál“ elfogadása, s mindjárt két változatban is. Azaz a négypárti koalíció, vélhetően Gyimesi György OľaNO párti képviselő aktivitásának köszönhetően, a programja részéve tette a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását és a Kisebbségi Hivatal elképzelését. Olyan két jogi és közigazgatási konstrukció ígérvénye ez, amelyet az 1990 óta működő, gyakran kisebbségi politikusokkal is gazdagon megtűzdelt koalíciók talán még álmodni sem mertek.
Lapunkban nyomon követtük a kormánybiztos tevékenységét, most viszont a visszahívása körülményeiről kérdeztük.
Kormánybiztos úr, ugyanaz a politikus nevezte önt ki 2016-ban, aki most a leváltását is kezdeményezte. Mire gondol, mi vagy esetleg ki lehetett ennek a visszahívásnak a hátterében?
Ez számomra is egy megválaszolhatatlan kérdés. Szinte ugyanaz a kormánykoalíció váltott le, amelyik kinevezett, igaz, most Bugár helyett Pellegrini a harmadik fél. Nem hiszem, hogy valakinek helyet akartak csinálni, és biztosan létezik valamilyen indok, amit majd egyszer önöknek is elmondanak. Nekem, ahogy mondani szokták, halványlila gőzöm sincs arról, hogy mi lehetett az oka. Azt kell mondjam, nem tudok arról, hogy a mostani kormánypártoknak lenne olyan emberük, aki a kisebbségi kérdésben vagy kormánybiztosi munkát illetően képben lenne. Talán egyetlen ilyet háttérembert tudnék mondani, Anton Hrnkót, volt nemzeti párti politikust, aki bár az előző választási időszakban a Sme rodina elnökének volt a tanácsadója, most azonban nem tudom, milyen viszonyban van Andrej Dankóval, az SNS mostani elnökével. Hrnko a múltban több alkalommal szembekerült velem, például a kisebbségi nyelvhasználati törvény egyes rendelkezéseinek a megvitatásakor a Sme rodina minisztere, Milan Krajniak mögött Anton Hrnko állt, illetve, amikor tárcaközi egyeztetésre bocsájtottuk a népszámlálás utáni új településlistát, akkor az ún. Szlovák Értelmiségiek nevű polgári társaság három írásban is nagyon támadta a hivatalomat és mindháromban Anton Hrnko is szerepelt. Robert Ficóval kapcsolatban elmondanám, hogy tavaly nyáron még kommunikáltunk, amikor is a vietnámi közösség hivatalos elismerése iránt érdeklődve keresett meg, de semmilyen jelét nem adta ekkor az elégedetlenségnek.
Nem érzi úgy, hogy az elmúlt 7-8 év alatt nagyobb és több jogkört lehetett volna kiharcolni a kisebbségi biztosi hivatal számára?
A jogkörökkel nem is lett volna gond, hiszen éppen a belépésem évében, 2016-ban kaptunk a kisebbségi nyelvi jogok területén törvényelőkészítői és beterjesztői jogot. A törvényelőkészítési jogot megkaptuk a nyelvoktatás, különösen a szlováknyelv-oktatás területére is. Az már a szlovákiai helyzet visszásságát mutatja, hogy a kormánybiztos önállóan viszont nem, csak a kormányhivatal vezetőjén keresztül élhet ezekkel a hatáskörökkel. Sőt, szlovák vonalról voltak olyan hangok is, hogy 2018-ban, a kisebbségi kultúrákat támogató alap létrejötte után meg is szűnhet a kormánybiztosi hivatal.
A visszahívása után megindult találgatások legtöbbször Gyimesi Györgyöt látták új kormánybiztosként, ő viszont a Ma7.sk-nak határozottan kijelentette, hogy „nem vállalná ezt a posztot, mivel egy sóhivatalról van szó“. Mi erről az ön véleménye?
Az a véleményem, hogy kérdezzük meg a kisebbségeket, a velünk együttműködő aktivistákat és intézményeket. Ezeknek az együttműködéseknek az eredményeként több tucat köszönő mailt kaptunk. Én sosem vittem politikát a kisebbségi jogok érvényesítésébe és igyekszem az ilyen pofonokat kikerülni. Ha esetleg tényleg megszűnne a kormánybiztosi hivatal, akkor majd a 13 kisebbség eldönti, hogy megérzik-e a hiányát egy ilyen „sóhivatalnak“ vagy sem.
Talán feltűnt önnek is, hogy immár majd egy hete vagyunk a visszahívástól és a szlovákiai magyarok pártja, a Szövetség semmilyen módon nem reagált arra, hogy a kisebbségi kormánybiztost elmozdították a helyéről.
Bizonyos mértékben fáj is ez nekem, ezt el kell ismernem. Talán olyan ez a helyzet, mint Heger kormányfő esete a kisebbségi törvénnyel. Se lenyelni, se kiköpni nem tudták ezt a békát. Ez érvényes a Szövetség pártra is. Inkább nagy hallgatásba burkolózik. Ráadásul az ő listájukon lettem önkormányzati képviselő is otthon, Taksonyon.
Eddig az immár ex-kormánybiztos szavai, aki arról is beszélt, hogy egy hosszabb pihenő után vélhetően visszatér a korábbi tudományos, történészi-levéltárosi és kutatói munkájához. E sorok írásakor nem tudjuk, hogy a Robert Fico által vezetett új kormány milyen okokból váltotta le Bukovszky Lászlót, illetve vele együtt a roma ügyek kormánybiztosát, Ján Herót. Annyi biztos, hogy ez utóbbi hivatalának a most kezdődő választási időszakban óriási mennyiségű pénz, mintegy fél milliárd euró áll majd a rendelkezésére. Olyan sok pénz ez, hogy sokak szerint ezért már megérné esetleg meg is szüntetni a roma kormánybiztosi hivatalt, és így a pénz átkerülne a kormányhivatalhoz. Van, aki szerint Bukovszky László elmozdítása csak szemfényvesztésként kellett ehhez a történethez. Szokatlan ugyanis, hogy a kormány nem nevezte ki az új kormánybiztosokat, és szokatlan az is, hogy – bár kisebbségiként bármekkora fontosságot is tulajdonítunk a kisebbségi témának – ezeket a leváltásokat szinte expressz sietséggel, már az új kormány első ülésén elvégzik. Mint ahogy szokatlan az is, hogy a szlovákiai magyarság politikai pártja sem foglalt állást a kisebbségi kormánybiztos leváltásának ügyében.
