Merre tovább, Szövetség?
Közel egy hónappal a parlamenti választások után továbbra sem tudni biztosan, milyen irányt vesz a Szövetség politikája a jövőben. A szeptember 30-i kudarcos szereplés okainak elemzése még jóideig eltarthat, abban azonban a legtöbb elemző egyetért, hogy az eredmény alapvetően több tényező együttes kimeneteleként értelmezhető. A bizonytalanság ellenére azonban a párton belüli politikai helyezkedések jól láthatóan már a választásokat követően elkezdődtek, mindez pedig arra enged következtetni, hogy az eljövendő hónapokban komoly vita alakulhat ki a Szövetségen belül annak politikai irányát illetően.
Sorozatban másodszor maradt képviselet nélkül a szlovák törvényhozásban a felvidéki magyarság. A Szövetség által elért 4,38 százalék ugyan felülmúlta az előzetes közvélemény-kutatások prognózisait, összességében azonban jelentősen elmaradt a vezető politikusok várakozásaitól.
Noha az igazság valahol a két véleményhalmaz között lehet, az egyértelműen látszik, hogy 2020-hoz hasonlóan a bizonytalan választók egy része ismét inkább valamelyik szlovák párt mellett tette le a voksát, míg sokan a felvidéki magyarságot már hosszú ideje sújtó apátia miatt maradtak távol a szavazóurnáktól. Mindez pedig – jelenlegi állás szerint – újabb négy évre megpecsételte a felvidéki magyar érdekképviselet sorsát, ami egyértelmű megújulást és komoly önvizsgálatot kíván a Szövetség politikusaitól.
Az első lehetőség, hogy a párt folytatja a 2021-ben megkezdett útját és a platformpolitizálásra alapozva igyekszik meggyőzni a felvidéki választókat. Ezzel azonban a következő választáson várhatóan hasonló eredmény tud majd elérni, ami jó eséllyel ismételten kevésnek bizonyul majd a parlamentbe jutáshoz. A Szövetség így országos párt helyett, leginkáb regionális erőként értelmezhető majd a következő években, aminek helyi szinten ugyan komoly befolyása van a kisebb tepelüléseken, – amivel időről-időre egy-egy megyei képviselőség, netalántán alelnöki szerep is párosul majd – országos szinten azonban továbbra sem tud majd tényezőként fellépni. Egy hasonlóan átgondolatlan és többnyire semmitmondó, szétszórt kampánnyal ráadásul akár egy, a mostaninál sokkal rosszabb eredmény is könnyen elképzelhető a Szövetség számára, ami idővel a helyhatósági választásokra is könnyen kihathat, ez pedig végképp megpecsételheti a felvidéki magyar képviselet sorsát.
A második lehetőség, hogy a pártvezetés a belső ellentétek és a platformpolitizálás felszámolása után mind szervezeti, mind pedig retorikai szinten egységesíti a Szövetséget és az etnikai politizálás mellett, az embereket érintő ügyek mentén igyekszik majd megszólítani a bizonytalan szavazókat. Egy hosszútávú stratégia megalkotásával mindez új lendületet adhat a pártnak, ami akár a következő választásokon történő sikeres szerepléshez is elég lehet.
Ehhez azonban a teljes újjászervezés és vérfrissítés mellett, alulról történő építkezésre és a helyi szervezetek újraélesztésére van szükség, ami egy valódi, az egész déli régiót (Dunaszerdahely vonzáskörzetétől- Nagykapos vonzáskörzetéig) lefedő programmal és komoly munkával kell hogy párosuljon. Mindez persze jelentős erőfeszítéseket igényelhet jónéhány politikus részéről, aminek végén jelenleg semmi sem garantálja a sikeres szereplést a következő választásokon. A párt újjászervezése és egy valódi stratégia kidolgozása azonban egy újabb (talán utolsó) esélyt adhat az etnikai politizálás újragondolására, ami miatt érdemes lehet belevágni a kétségkívül komoly feladatba.
Egy szlovák párttal történő koalíciós indulás ráaádul közel sem biztos hogy meghozná a várt eredményt, hiszen amellett, hogy egy ilyen lépés részben hasonlítana a sok éven keresztül támadott Most-Híd politikájára, minden bizonnyal több korábbi törzsszavazóban is kételyt ébresztene a párttal kapcsolatban, akik könnyen lehet, hogy így inkább egy nagyobb szlovák párt mellett tennék le a voksukat. A parlamentbe történő bejutás azonban kétségkívül ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetén lenne a legkönnyeb a politikusoknak, akik közül vannak, akik már több mint tíz éve próbálnak maguknak helyet szerezni a szlovák törvényhozásban.
Mindezen forgatókönyvek persze egyelőre csupán feltételezések, bármelyik is valósuljon meg ugyanakkor közülük, jól láthatóan mindegyik komoly munkát igényel a sikeres választási szerepléshez. Az azonban biztosra vehető, hogy a párton belüli jelenlegi egyeztetések, valamint az év végéig várható tisztújítást követő hónapok eredményei nem csupán a Szövetség, hanem az egész felvidéki magyar politika hosszútávú irányát és megmaradását is eldönthetik. Bízzunk benne, hogy ezzel a Szövetség elnöksége is tisztában van és eszerint hozza meg a döntését, mikor a párt jövőjéről tanácskozik majd.
A szerző politikai elemző.
