Merre tovább, menekültek?
Soha ennyi menekülő nem érkezett még Szlovákiába, mint a lassan egy hónapja tartó orosz–ukrán háború idején. Igaz, egy részük továbbhalad Európa más országaiba, de a kialakult helyzet a szlovákiai ellátórendszernek így is feladja a leckét. Ráadásul a konfliktus vége beláthatatlan távolságban van, és amíg a fegyverek dörögnek, menekültek is lesznek...
Az orosz–ukrán háború február 24-ei kirobbanását követő négy hétben közel negyedmillió személy lépte át a szlovák–ukrán határt. Összehasonlításként: a rendőrségi statisztikák szerint egy átlagos napon, békeidőben a keleti határt 1444 ember szokta átlépni, nem beszélve arról, hogy ezek egy része aztán Szlovákiából vissza is ment Ukrajnába.
Február 24-e óta azonban a Komáromi járás lakossága 2,5-szeresének megfelelő mennyiségű ember érkezett az ország területére.
Természetesen az itt leírtak csak számok, a határt viszont nem számok lépték át, hanem traumatizált emberek, akiknek nem ritkán egy élet munkáját kellett percek alatt hátrahagyni azzal a tudattal, hogy mindenük egy bőröndben van, és nem biztos, hogy valaha vissza tudnak térni, illetve, ha igen, akkor lesz-e hova. Egy-egy menekülő zavart, félelemmel és bizonytalansággal teli tekintete többet mond minden statisztikánál és elemzésnél. Mi, felvidéki magyarok talán jobban át tudjuk érezni ennek a helyzetnek a tragikumát.
Szlovákiában menedékjogot szerezni nem tartozik a világ legkönnyebb dolgai közé. 2021-ben a beadott menedékkérelmek alig 7,83 százalékát, 2020-ban 3,9 százalékát bírálták el pozitívan.
Ez a gyakorlat valószínűleg a háborús helyzetben „felülíródik” majd, de ennek eredményeit – és következményeit – csak később fogjuk látni és megtapasztalni.
A múlt hét második felében a frontvonalak beálltak. S bár a lakosság legnagyobb szenvedését hozó városostromok tovább folytak, tanúi lehettünk ukrán polgári célpontok elleni, érthetetlen és védhetetlen tüzérségi és rakétatámadásoknak, de stratégiai jelentőségű hadmozdulatok nem történtek. Orosz oldalon valószínűleg további csapatösszevonások zajlanak, egy nagyobb, e héten már vélhetően kikristályosodó offenzívára készülve. A Fox News pénteki tudósítása szerint a keleti katonai körzetből csoportosítanak át erőket. Előzetes szakértői becslések szerint ezen a héten a korábbiaknál nagyobb menekülthullám várható.
Ebben a helyzetben Oroszországot és Fehéroroszországot értelemszerűen nem választják a menekülők, gondolhatnánk, de ez nem így van. Erről viszonylag kevés szó esik, de a statista.com szerint az invázió kezdete óra, március 17-én közzétett adatok szerint 168 ezren menekültek Oroszországba, kétezren pedig Fehéroroszország felé vették az irányt. A legnagyobb migrációs nyomás Lengyelországon van, mire ez a lapszám eljut az olvasókhoz, az oda érkező menekültek száma már kétmillió felett lesz, lévén északi szomszédunkkal a leghosszabb a közös nyugati határ, 535 kilométeres. Románia felé közel félmillióan távoztak. Az is elgondolkodtató, hogy a bruttó hazai termék szerint a világ országai közt a 140. helyen álló Moldova hogyan fog megbirkózni a 350 ezer menekülttel... Magyarországra a statista.com adatgyűjtésének lezártakor 282 ezren érkeztek Ukrajnából.
A közösségi médiában olvasni lehet olyan beszámolókat, amelyekben arra panaszkodnak, hogy a csomagjaikat ledobálták az evakuációs buszokról, vonatokról. Logisztikai szempontból persze mindez indokolható, az ukránok célja ugyanis az volt, hogy minél több ember férjen fel ezekre a szerelvényekre. Ám ha valakinek mindene két bőrönd, és ez egyiket ledobják a vonatról, az az összes megmaradt vagyontárgyainak a fele...
Egyáltalán, már az is szerencsésnek mondhatja magát, akinek – a bőröndök számától függetlenül – sikerült élve eljutni a határig. Több ízben érkeztek hírek arról, hogy evakuációs konvojokra nyitottak tüzérségi tüzet, vagy kézifegyverekből lőtték őket.
A konfliktus elején a szlovák rendőrség arról számolt be, hogy az ügyintézés a határon folytonos, és a szlovák oldalon csak kissé lassult ennek a menete, ám a határátlépést az ukrán oldalon az ellenőrzés lassítja.
Ez utóbbi főleg arra irányul, hogy az általános mozgósítás hatálya alá eső férfi lakosság ne tudja elhagyni az országot. Emiatt a zöldhatáron is nagyobb mozgást észleltek. Az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott tájékoztatás szerint év eleje óta összesen négyszáznegyvenen próbáltak meg átkelni a zöldhatáron, az utóbbi időben zömmel fiatal férfiak, akik a katonai behívó elől akartak ily módon távozni.
Aki tehát szabályosan átkelt az államhatáron, annak háromféleképpen alakulhat a sorsa. Aki még nem tudja, hogy mihez kezdjen, esetlegesen abban bízik, hogy a konfliktus hamar befejeződik, és hazatérhet, vagy még nem választott célországot, annak a határrátlépéstől számítva 90 napja marad a gondolkodásra. Ennyi ideig tartózkodhat további idegenrendészeti intézkedés nélkül külföldi állampolgárként Szlovákiában. Ez idő alatt azonban nem tud munkát vállalni, ez a lehetőség tehát leginkább azok számára elfogadható, akik ez idő alatt fenn tudják magukat tartani a magukkal hozott eszközökből. Erre az időre viszont csak kereskedelmi alapú egészségbiztosítást tudnak kötni.
Akik gyerekekkel jöttek, egészségügyi ellátást és/vagy dolgozni szeretnének, azoknak ideiglenes menekült státuszért érdemes folyamodni.
Ez megtehető bármelyik idegenrendészeti osztályon, az Ukrajna felől érkezők számára logikusan a nagymihályi és a homonnai nagykapacitású központ a célszerű erre. Ez a jogi kategória tágabban értelmezve a menekültstátusz „előszobájának” is tekinthető, de sokkal könnyebb elintézni. Szükség van viszont hozzá érvényes iratokra. Ezek birtokában a rendőrség ezt azonnal ki is tudja állítani, ha viszont valaki csak okmányok nélkül tudott elmenekülni, akkor ideiglenes védelméről 30 napon belül döntenek. Ennek birtokában a menekült munkát tud vállalni, jogosulttá válik az egészségügyi ellátásra, illetve el tudja helyezni gyermekét az oktatási rendszerben, egyelőre a folyó év végéig, de addig ez még változhat.
Fontos kiemelni, hogy a fentiekre nemcsak az ukrán állampolgárok jogosultak, hanem azok a külföldi állampolgárok is, akiknek menekültstátuszuk volt Ukrajnában, vagy tartózkodási hellyel rendelkeztek ott. Velük kapcsolatban ugyanúgy járnak el a szlovák hatóságok, mint az ukránokkal, noha harmadik országok polgárai.
A határátkelőhelyeken és az idegenrendészeteken folyamatos a szolgálat a soha nem tapasztalt embertömeg miatt. Ezért a nem Ukrajnából érkezett külföldiek ügyintézését korlátozták. Az előre egyeztetett időpontokat is törölték. Akit ez érint, és a tartózkodásra jogosító okmánya lejárna, annak nem kell aggódnia, a koronavírus-járvány miatti vészhelyzeti intézkedések egy része továbbra is érvényben van, és a lejárt okmányok további két hónapig érvényesek.
A beléptetést követően a menekülteket el kell helyezni valahol. A menekültek elszállásolását illetően páratlan társadalmi szolidaritás bontakozott ki országszerte.
Portálunkon is több, szívmelengető esetről számoltunk be. Magánemberek és kereskedelmi szálláshelyek mellett teljesen más profilú vállalatok is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba. A menekültek ellátásából az állami befogadóközpontokon túl főként az önkormányzatok vették ki a részüket, önkéntesek segítségével. Az állami koordináció esetükben azonban „alulteljesített”. Emiatt aztán a kormányfő, az érintett minisztériumok, az önkormányzatok és a civil szféra képviselői között egy hangos válságtanácskozásra is sor került. Úgy néz ki, megint a fürge és autonóm civileknek kellett átvállalni a nagy és lomha állam kompetenciáit.
További, komoly problémát jelent a kényszerűen idekerült gyerekek oktatása. Péntekig 1773 ukrajnai tanulót regisztráltak az országban. Branislav Gröhling oktatási miniszter 200 eurós hozzájárulást ígért minden tanuló után.
A hazai oktatási intézmények azonban egyelőre csak arra képesek, hogy az ukrajnai gyerekek nappali megőrzését ellássák. A minisztériumi ukáz szerint az iskoláknak nyelvtanfolyamot kell biztosítaniuk az ukrán diákok számára. Az ukrán nyelv azonban eddig nem volt túl keresett Szlovákiában, így ukrán nyelvtanárok sem hemzsegnek az országban. A szlovákiai ukrán kisebbségnek ugyan megvoltak az oktatási intézményei, de például a homonnai ukrán alapiskolát 2015-ben bezárták, mert elfogytak a gyerekek. A szülők inkább a szlovák iskolát választották. (Ismerős ez a helyzet valahonnan?) Így az ország egyetlen ukrán nyelven oktató iskolája az eperjesi Tarasz Sevcsenko Iskolaközpont maradt. Ők már befogadtak 43 gyermeket, de kapacitásaik értelemszerűen végesek.
Megjelent a Magyar7 2022/12. számában.
