„Megérkeztem. Biztonságban vagyok. Látnak engem.” – harmadszor is Béke Fesztivál Vásárúton
A Béke Fesztivál első alkalma három évvel ezelőtt még kissé idegen világ volt számomra. Távoli és túl pátoszos volt minden, ami azt sugalmazta, hogy ideje a szembenézésnek, mégis vonzott. És mint ahogy minden tisztul, formálódik és elenged, így ez az esemény is levetkőzte magáról a felesleget és bevonzotta azt és azokat, akik szándéka őszinte és valóban tiszta.
Amit akkor ott láttam, az volt, hogy nem kellett hozzá hangos zene, óriási színpad vagy látványos attrakció. Elég volt a tér, a hangulat, a természetesség, azok a régi függönydarabokból készült díszek, amelyek a szélben táncolva szinte behívták az embert ebbe a különös világba. Még semmi nem történt, de a hely már mesélt. Érdeklődve figyeltem.
Három évvel ezelőtt egy „belső hívásból” indult minden. Szabó Ivett és Forró Dávid, a fesztivál szervezői évek óta jártak különböző hazai és külföldi fesztiválokra, legyen szó zenei, önismereti vagy közösségi eseményekről. Rengeteg élményt és inspirációt gyűjtöttek, mígnem megszületett bennük a gondolat: miért ne lehetne mindebből valamit hazahozni a Felvidékre, a Csallóközbe?
Így született meg a Béke Fesztivál. Az első alkalommal még sok minden csak keresgéli a helyét, aztán a tapasztalatok, a találkozások, a visszajelzések és persze az emberek maguk is megmutatják, mi az, ami valóban működik, mi az, ami értéket teremt, és mi az, amit érdemes elengedni. A Béke Fesztivál is egyre inkább megtalálta a saját hangját.
– mondják a szervezők. Mert számukra a béke nem egy hangzatos fogalom, amit pontosan meg kell határozni. Inkább egy állapot, amit meg lehet élni.
És talán éppen ezért nem is szeretnék megmondani a látogatóknak, hogy mit kell megtapasztalniuk szeptember 5-én Vásárúton.
– fogalmaznak. A lehetőségekből pedig idén sem lesz hiány.
Aki pedig egyszerűen csak nézelődne, egész nap bejárhatja a TRIBAL vásárt, ahol kézműves alkotásokkal, ékszerekkel, hangszerekkel, természetes termékekkel, ásványokkal és más különlegességekkel találkozhat. A „Gyógyító” sátorban pedig önismereti, relaxációs és feltöltődést támogató programokkal várják az érdeklődőket.
De vajon miért van ma szükségünk egy ilyen napra? Ivett és Dávid szerint talán mindenekelőtt azért, mert egyszerűen elfáradtunk.
És ebben a folyamatos következőben könnyű elveszíteni azt, ami éppen most történik. A figyelmet, kkapcsolatot saját magunkat.
A szervezők úgy látják, a fesztiválra érkezők leginkább pihenni, feltöltődni és megérkezni szeretnének. Van, aki egy jó beszélgetésre vágyik, más csendet keres, megint más egyszerűen csak arra kíváncsi, milyen érzés egy napra kiszakadni a megszokottból.
„Nem kell mindent egyedül megoldanunk” – mondják. És talán ez a Béke Fesztivál egyik legfontosabb üzenete is. Mert a belső béke ugyan lehet egyéni út, de közösségben megélni egészen másfajta tapasztalat.
Ehhez pedig nem feltétlenül kell nagy megfejtés. Lehet egy tánc, egy dob ritmusa, egy beszélgetés, egy ölelés, egy közös éneklés, egy felismerés. Vagy akár az is, hogy az ember egy idő után rájön, nem akar most sehova menni.
A nap végén pedig jön a tábortűz. Talán ekkorra már mindenki kicsit lassabb lesz, mint reggel volt. És ha szerencséjük van a szervezőknek, talán néhányan már nem is ugyanazzal a gondolattal ülnek majd ott, amellyel érkeztek.
És talán nem is kell ennél több. Ha pedig a tábortűz mellett valakiben megszületik a kérdés:
„Mikor találkozunk újra?” – akkor az már önmagában mindent elmond.
