Matyi Tamás elemző a Szövetségről: A platformok hosszú távú fennmaradása gátolhatja a pártba vetett bizalom kialakulását
Folytatódik interjúsorozatunk: a magyar pártegyesülési folyamatról kérdezzük a közéletben, kultúrában jártas személyiségeket. Ezúttal Matyi Tamást, a XXI. Század Intézet munkatársát, politikai elemzőt kérdeztük.
A felvidéki magyar politikatörténetben harmadszor alakulhat meg egységpárt. Mi az, ami az előző próbálkozásokból, leginkább az 1998-as pártegyesülésből tanulságul szolgálhat a Szövetség megalapítói számára?
A Szövetséget létrehozó politikusoknak leginkább arra kell figyelniük, tanuljanak az elődök hibáiból, és ne kövessék el azokat ők is. Az 1998-as pártegyesítésnek például a mostanihoz hasonlóan szintén voltak ellenzői, az ebben az időszakban felszínre került ellentéteket azonban nem sikerült teljesen lezárni, az ebből adódó feszültségek végig jelen voltak a párton belül, a későbbiekben pedig jelentősen hozzájárultak a pártszakadáshoz.
A Szövetség megalakulása kapcsán mintha lelkesedésből kevesebb, kétségből annál több lenne. Rászolgált erre a magyar politikum, vagy máshol keresendő a kiábrándultság gyökere?
Sajnos azt kell mondanom, a 2009–2021 közötti időszak jelentősen hozzájárult a felvidéki szavazók többségének kiábrándultságához. Ennek elsődleges oka, hogy a 2009-es pártszakadást követően a felvidéki magyar politika gyakorlatilag az MKP és a Most-Híd rivalizálásáról szólt. Az évtizedes versengés ráadásul a két párt szavazóit is teljesen megosztotta, akik közül soknak egy idő után elege is lett a pártok rivalizálásából, és egyszerűen elfordultak a magyar pártoktól. Ebből kiindulva pedig nem meglepő, hogy a pártok szavazóinak egy része szkeptikusan, több kétséget is megfogalmazva várja a Szövetség megalakulását.
Az előző három évtized felvidéki magyar politizálása semmiképpen sem nevezhető sikertörténetnek. Hogyan lehet felrázni a választókat, reményt kölcsönözni nekik?
Ehhez elsősorban egy minden tekintetben egységes pártot kell létrehoznia a feleknek, ami valódi egységet és nem egy együttműködést sugároz a választók felé. Ebből a szempontból pedig
Mint ahogyan az is fontos szempont, hogy az új pártot olyan hiteles politikusok alkossák, akiket az emberek nem tudnak hozzákötni az elmúlt harminc év kudarcaihoz, és akikkel a Szövetség szintén bizonyítani tudja a választóknak, hogy nem egy érdekházasság született, hanem tizenegy év után valódi összefogás történt a felvidéki magyar pártok között.
Mennyire jelent komoly kihívást a Szövetségnek, hogy a magyar választókat a szlovák pártok is igyekeznek megszólítani? Tudja a válaszokat a felvidéki magyar politika, miért szavazott minden harmadik magyar, aki tavaly februárban az urnákhoz járult szlovák pártokra?
Ennek oka elsődlegesen az, hogy
míg a magyar pártok ezekre nem tudtak érdemben reflektálni. Elsősorban erre a problémára kell megoldást találni, a Szövetség képviselőinek tehát a legfontosabb, felvidéki magyarságot érintő olyan alapvető problémák mellett, mint a Beneš-dekrétumok ügye, vagy a kettős állampolgárságot tiltó törvény rendezése, az embereket országosan, vagy akár napi szinten érintő gazdasági és szociális kérdésekben is egységes álláspontot kell képviselniük.
Szüksége van a felvidéki magyarságnak egy erőskezű vezetőre, vagy inkább a kompromisszumkereső politika a gyümölcsözőbb?
Egy új párt létrehozása és irányítása, különösen, ha az három korábbi párt egyesítésével jön létre, sok kompromisszumot igényel, ezek nélkül nem lehet valódi egységet létrehozni, ezt meg is tapasztaltuk az elmúlt hónapokban.
