Matovič: Azt hiszik, teljesen hülye vagyok? Támadtam volna Dankót, ha tudom, nálam még nagyobb a baj?!

Ugyan a kormánypárti képviselők előre leszögezték, a Pellegriniék által összegrundolt bizalmatlansági indítványt biztosan nem támogatják majd, a kormányfőt saját háza tájáról is számos bírálat érte annak kapcsán, hogy, nem hajlandó a nyilvánosság elé állni, legfeljebb közösségi oldalán keresztül szórja a hamut saját fejére. 

A sajtótájékoztatóról percről percre tudósítunk:

A sajtótájékoztató elején, az ilyenkor szokásos 30 perces késése után, a kormányfő elnézést kért azért, hogy csak most foglalkozik a plágiumváddal. A csúszást azzal magyarázta, hogy Brüsszelben kellett szerepelnie, itthon szeretett volna az újságírók elé állni.

A kormányfő elmarasztalta a Denník N-t azért, mert, állítja Matovič, a plágiumbotrányt kirobbantó cikküket akkor hozták le, amikor a kormányfő éppen a kormánygépen ült, útban Brüsszel felé. Matovič szerint a lap szerkesztői ezt szándékosan időzítették így.

A miniszterelnök szavaiból kiviláglott, nagyon kiakadt a liberális lap újságíróira, a leleplező cikk egyik szerzőjét név szerint is kiemelte, aki szerinte a "második világháború óta nem látott gazdasági válság megoldásának előestéjén" szándékosan megtámadta az ország miniszterelnökét. A kormányfő konkrét hazugsággal is megvádolta a lapot, hiszen az újságírók azt állították, hiába kérték a cikk megjelenése előtt a kormányfő reakcióját, az nem érkezett meg. Matovič ezzel szemben azt állítja, esélye sem volt a lap által szabott határidőig reagálnia az őt ért vádakra.

Utoljára Ficót hallottuk ennyire nekimenni a sajtónak.

A kormányfő egy nyolc évvel ezelőtt a Hospodárske Novinyben megjelent cikkből idézett, amelyben az áll, a kormányfő diplomamunkájának mintegy harmadában idéz azoktól a szerzőktől, akiktől a Denník N szerint "lopott", s egyetlen oldalon kívül semmit nem írt saját kútfőből. Melyik a helytálló információ? - teszi fel a kérdést a kormányfő.

Ha lopni akart volna az említett két szerzőtől, nem ad szinte betűre ugyanolyan címet munkájának, mint az ő dolgozatuk - érvelt kicsit furcsán és igen indulatosan a kormányfő, hozzátéve, nagyon jó viszonyban volt az időközben elhunyt dékánnal, simán kikérhette volna a diplomamunkáját, ha tényleg plagizált volna, senki nem jön rá. De nem tette, mert, mondja, "nem tudtam, hogy nincs vele minden rendben."

Danko a kormányfő szerint konkrétan besétált a könyvtárba és tudatosan ellopott egy korábbi munkát, ezzel szemben ő aktív vállalkozóként diplomázott, érvel a Facebookról már megismert rendszerrel Matovič, aki már-már csibészes büszkeséggel mesélte, mennyire rossz tanuló volt, de nem bánja, hiszen kétezer embernek adott munkát. 

A kormányfő kiemelte, arra kérte koalíciós partnereit, a holnapi bizalmatlansági indítvány kapcsán szavazzanak belátásuk szerint, minden retorziótól mentesen.

Ha visszahívják őt, Matovič emelt fővel távozik a politikából, titulus nélkül!

Miért nem távozik magától, ahogy azt ő maga javasolta Kollárnak, kérdezi a kormányfőt a TA3 újságírója.

A nyilvánosság és a sajtó döntse el, tudatos bűncselekmény (itt a kormányfő macskakörmözik egyet) vagy jóindulatú tévedés-e a kormányfő másolt diplomamunkája, érkezik a válasz. Matovič szerint nyilván az utóbbi, "a lelkiismeretem tiszta". Válasza végül, ügyes politikai trükkel, a Brüsszelben elért eredmények méltatásával zárul.

A Denník N újságírója jön, akiről, állítja a kormányfő meghallgatva a kérdését, kiderül, már a kérdésfelvetésében is hazudik.

Matovič kifejezetten ideges, egészen feszült a hangulat, egymás szavába vágnak az újságírók és a kormányfő. Egészen elképesztő jelenetek zajlanak, egy ismeretlen férfihang is megpróbálja belefojtani a szót kormányfőbe, aki megjegyzi a Denník N újságírójának, tudja, hogy nem a Progresívne Slovensko politikusa, de azért hagyja végigmondani, amit akar.

Az újságírónő mindenképp azt szeretné kimondatni a kormányfővel, hogy az járuljon hozzá a diplomamunka oldalainak lefotózásához, mert a lap szeretné összehasonlítani a munkákat.

Ilyenkor becsüli az ember igazán a jelbeszédet művelő szakemberek munkáját!

A kormányfő nem akar rábólintani, hogy kiadja a munkát, ez nyilván érthető is, de a Denník N újságírónője köti az ebet a karóhoz. Ötödször teszi fel ugyanazt a kérdést.

- fakad ki Matovič, mikor megint hazugsággal vádolja őt meg a Denník N újságírónője, aki újra megkérdezi, engedi-e, hogy lefotózzák a diplomamunkáját. A kormányfő persze megint nem válaszol. Csodálatos kis sajtótájékoztató ez, az ismeretlen újságíró közben újra belevág a miniszterelnök szavába.

Ilyen kemény szavakat is régen hallottunk egy kormányfőtől. Matovič egyébként az egész védelmét egyetlen állításra alapozza, nem tudta, hogy hibát követ el, nem tudta, hogy nincs minden rendben a munkájával, nem tudta, hogy hibásan hivatkozik másokra. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: mit tudott akkor tulajdonképpen?!

Az újságírók viselkedése mintha Matovič malmára hajtaná a vizet, elképesztő arroganciával vágnak a miniszterelnök szavába, aki itt-ott elszakadt cérnával, de azért tűri mindezt. 

Újabb újságírói kérdés, nem fogják elhinni:

A kormányfő azzal vág vissza, az újságírók ítéletet hoznak, bíróságot játszanak, holott nem ez lenne a dolguk. Ebben a pillanatban teljesen felborult a sajtótájékoztató rendje, az újságírók már egymás szavába vágva kérdezik a miniszterelnököt, aki azzal védekezik, az ő lelkiismerete tiszta.

Matovič itt kicsit túltolta, gatyájukba csináló koalíciós képviselőkről beszél, akik holnap szabadon szavazhatnak a sorsáról, nem kell színjátékot játszaniuk, mint Kollár kapcsán. Megint a régi kérdés, immár egy harmadik újságírótól, kiadja-e a szakdolgozatát a kormányfő? "Nem játszom magukkal ezt a játékot", reagál Matovič.

A negyedik újságíró is megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e. A kormányfő azt mondja, nyugodtan hozzák nyilvánosságra az újságírók, úgy is náluk van, bár kétséges, milyen módszerekkel szerezték meg.

A sajtótájékoztató ezen pontján a miniszterelnök elképesztő kijelentést tesz:

Nos, a Bibliában tényleg így áll, de az ókori Róma óta tudjuk, "a törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól". Biztosak lehetünk benne, napokig fogják elemezni a miniszterelnök ezen mondatát, aki tizenhetedjére is megkapja a kérdést, engedi-e, hogy nyilvánosságra hozzák a munkáját. A kormányfő erre azt mondja, válaszolt már a kérdésre, úgy is azt írják majd meg, hogy "Matovič nem hajlandó!".

Erős kijelentések egymásutánja:

Történelmi pillanat, nehezen hisszük, hogy ez a kifejezés valaha elhangzott volna egy szlovákiai sajtótájékoztatón. Köszönjük, miniszterelnök úr! Matovič közben kezd kifogyni az érvekből, mással nem lehet magyarázni, hogy Michal Truban drogügyeit hozza elő, azzal vádolva (egyébként jogosan) a Denník N-t, hogy azt bezzeg elhallgatták, elbagatellizálták.

Ha holnap este megbukik a bizalmatlansági indítványon, már aznap este "szabad emberként" távozik a parlamentből - mondja Matovič, aki időközben visszanyerte az önuralmát, bár, amikor arra kérik, hasonlítsa össze az ő és Kollár helyzetét, (akitől a miniszterelnök azt kérte, fontolja meg a lemondást, hosszas fejtegetésbe kezd Danko (!) botrányáról). Kollár neve el sem hangzik a válaszában, meglepő módon az újságírók ezt nem is teszik szóvá.

Hetvenhetedszer is befut a kérdés, engedi-e, hogy nyilvánosságra hozzák a munkáját. Hetvenhetedszer is ugyanaz a válasz, ő már megválaszolta a kérdést, ha valami változik ezzel kapcsolatban, időben tudatja. A gond csak az, valószínűleg már maga Matovič sem tudja, mi volt a válasza... 

Hihetetlen! Matovič most tulajdonképpen azt mondja, csak azért nem adja ki a szakdolgozatát az újságíróknak, mert azok rossz stílusban kérték.

Ha így folytatjuk, még a végén megesik az a skandalum Szlovákiában, hogy hazugságvizsgálóra kötik az ország miniszterelnökét. Matovič újra és újra ezt emlegeti, lehetőleg Ausztriában, mondja. A sajtótájékoztató ezen pontján egy farkába harapó kígyóhoz válik hasonlatossá a beszélgetés. Az újságírók ugyanazt kérdezik, a kormányfő ugyanazt válaszolja. Most a címválasztás van terítéken.

A jelbeszédet használó szakember kitartása és munkabírása egészen elképesztő, másfél órája tart a sajtótájékoztató.

A kormányfő végre a papírjait rendezgeti, közeleg a sajtótájékoztató vége?

Áááh, dehogy. Itt a csúcs:

Az újságírók nevetve kérdeznek vissza, "Miniszterelnök úr, ön megsértette a törvényt, hányszor?" "Talán annyiszor, mint önök"  Egészen elképesztő párbeszéd.

Véget ért a sajtótájékoztató, minden bizonnyal az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbbja a maga műfajában.

Köszönjük kitartó figyelmüket!

(A sajtótájékoztatóról percről percre tudósítottunk)