Matovič: Ködszurkálás, vagy rugalmas válságkezelés?
Szlovákiában még nem váltak tömegessé a megbetegedések: ez lehetőséget adott a frissen felállt kabinetnek arra, hogy pillanatnyi tűzoltás helyett az egészségügyi vészhelyzet gazdasági hatásainak mérséklésével is foglalkozzon.
Válsághelyzetben felgyorsul az idő: ezt a jelenséget tapasztalhattuk az elmúlt napokban is. A filmhíradó gyorsaságával pergő események sorából kitűnik, hogy
a frissen megalakult kormány – a kezdeti, bizonytalanságnak ható bűnbakkeresés után – érdemi válságkezelő lépéseket hozott.
A múlt hét első napjaiban egy ország jegyezte meg a szükséghelyzeti készletgazdálkodást addig irányító Kajetán Kičura nevét. A sebtében menesztett, jogász végzettségű Kičura szinte üres raktárakat hagyott maga után, s ha ez nem lenne elég, rögtön korrupciós vádak is felmerültek ellene. Mintha a békeidőben megszokott politika folytatódott volna.
Ne feledjük, alig egy hónapja az OĽaNO a korrupcióellenes kampányának köszönhette várakozáson felüli sikerét. Csakhogy hamar kiderült, ami még néhány héttel ezelőtt működött, az egyre mélyülő krízisben már nem elég a polgárok bizalmának fenntartásához vagy visszaszerzéséhez.
A Matovič-kabinet is gyorsan megtanulta a leckét: válsághelyzetben a polgárok megoldásokat várnak, nem visszamutogatást, bűnbakkeresést.
Az új kormány első érdemi válságkezelő intézkedése egy állandó válságstáb felállítása volt. Az elismert egészségügyi szakembereket felvonultató testület – köztük a korábbi államfő-jelölt, Robert Mistrík – már puszta működésével képes lehet tehermentesíteni a politikai döntéshozatalt.
Az egészségügyi válsághelyzet kezelése ugyanis az operatív háttér biztosítása mellett elsősorban szakmai feladat. A kormányzat a válságstáb szakmai döntéseire hagyatkozva sokkal hatékonyabban tud a végrehajtó funkciójára koncentrálni, miközben elkerülhetővé válik, hogy a szakmai előterjesztéseket a szükséges kompetenciával nem rendelkező személyek vitassák meg órákba nyúlóan.
Láthatóan a végrehajtó hatalommal még csak ismerkedő Matovič inkább bízik az általa felállított válságstáb döntéseiben, mintsem hogy saját kormánytagjainak esetleges ellenvéleményeire hallgatna.
Erre láthattunk példát a múlt héten, amikor a kormány bejelentette, hogy szigorú biztonsági intézkedések betartásával a korábban bezárásra ítélt kereskedelmi egységek újra kinyithatnak.
Ebből kifolyólag éppen a német kormány beszélt először a járványhelyzet rugalmas kezeléséről, amely a pillanatnyi állapothoz szabja az intézkedések esetleges szigorítását vagy enyhítését.
Mivel Szlovákiában eddig még nem váltak tömegessé az új koronavírus okozta megbetegedések, ezért a szlovák kormánynak is mozgástere nyílt arra, hogy a döntéseiben ilyen stratégiai megfontolásokat figyelembe vegyen.
Az új összetételű törvényhozás első nagyobb csörtéit az a kormányzati előterjesztés váltotta ki, amellyel az esetlegesen fertőzött polgárok mozgásának lekövetésére a mobiltelefonok cellainformációit is felhasználnák. Hasonló intézkedések a távol-keleti országokban már sikeresnek bizonyultak a járvány feltartóztatására.
Más kérdés, hogy Európában a szabadságjogok korlátozása más társadalmi reakciókat válthat ki, mint Kelet-Ázsiában.
Bár a törvény kapcsán sokakban joggal merül fel a párhuzam az orwelli disztópiával, a Nagy Testvér világával, jó, ha figyelembe vesszük, éppen az eltérő társadalmi attitűd magyarázza, hogy Európa országaiban jóval meredekebben kúszik fel a járványgörbe, mint a Távol-Keleten.
Parlamentáris demokráciákban ritkán látható konszenzus mutatkozott viszont a kormány első gazdasági intézkedéseinek megítélésében. Az ápolási díj kiterjesztése számos család költségvetésében tömi be legalább részben a hirtelen támadt réseket – így nem véletlen, hogy a kormányzat előterjesztése mögé az ellenzék is egy emberként sorakozott fel.
Vélhetően ugyancsak konszenzus övezi a kormány azon erőfeszítéseit, amelyek a munkahelyek megőrzését célozzák. Több más európai ország által megkezdett gyakorlatot vitt tovább a kormány múlt vasárnapi bejelentésével. A válságkezelő intézkedések miatt bezárásra ítélt cégek alkalmazottai az állami költségvetésből kapják meg bérük négyötödét – ezzel a lépésével európai összevetésben is a bőkezűbbek közé tartozik a szlovák kormány.
Az állam a válsághelyzet idejére a cégek és a munkavállalóik kieső bevételeit, illetve jövedelmét is arányosan pótolja, egyúttal kedvezményes hitelnyújtásra ösztönzi a bankokat a vállalkozói szféra támogatására. Hasonlóan nagy terheket vesz le az állam a jövedelmük nagy részétől elesett munkavállalók járulékainak, illetve a munkáltatók jövedelemadó-befizetésének elhalasztásával.
Az intézkedések célja világos, lehetőleg minél több munkahelyet megőrizni a válságos időkben, hogy a talpra állás annál könnyebb lehessen.
Látni kell persze, hogy az állam forrásai messze nem kimeríthetetlenek: az egészségügyi válsághelyzet esetleges időbeli elnyúlása esetén felmerül a kérdés, meddig finanszírozható a kormányzat gazdasági elsősegélycsomagja.
(Az írás megjelenését követően a kormányfő felvetette, hogy a hosszan elnyúló gazdasági stagnálás helyett, radikális lépésként legfeljebb egy hónapra "kapcsolják ki" az országot, hogy így vegyék elejét a járvány terjedésének. Ezt követően Matovič szerint az élet visszatérhetne a rendes kerékvágásába. A kormányfő felvetése nagy vitákat váltott ki: sem a munkaadók, de még a koalíciós partnerei sem támogatják egyöntetűen.)
Megjelent a Magyar7 2020/13. számában.
