Március 15. - Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezik a magyarság - HÍRFOLYAM
Március 15. a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdete és 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep. A nemzeti ünnep alkalmából szinte minden magyarok lakta településen megemlékezéseket tartanak a mai napon. Kövesse Ön is ezeket az eseményeket folyamatosan frissülő hírfolyamunkban.
Tóth László: Büszkén és bizalommal tekinthetünk a jövőbe
Március 15-ét az érsekújvári magyarok a hagyományokhoz hűen a Csemadok székházban ünnepeltek, majd a székház előtt megkoszorúzták Czuczor Gergely szobrát. A kis téren már nem kell magányosan álldogálnia a szabadságharc költőjének, mivel tavaly augusztusban István királyunk mellszobra társult hozzá. Így aztán március idusán az andódi születésű papköltő, nyelvtudós szobránál az 1848-49-es szabadságharcra, augusztus 20-án Szent István szobránál pedig az államalapításra emlékezhetnek az érsekújvári magyarok.
Az idei ünnepi megemlékezésen tiszteletét tette Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság felvidéki ügyekért felelős főosztályvezetője és Görföl Jenő a Csemadok országos titkára is. Tóth László ünnepi beszédében megköszönte az érsekújvári magyaroknak, hogy a hősök emlékét ápolva évről-évre megemlékeznek az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. Beszédében megemlékezett a szabadságharc felvidéki hőseiről: Görgeiről Artúrról, Aulich Lajosról, Dessewffy Arisztridról, Lahner Györgyről, valamint az érsekújvári 16. honvédzászlóalj katonáiról.
Napjainkban ugyanazt kívánjuk, mint 1848 hősei: „élhessünk alapvető jogainkkal, szabadon használhassuk és ápolhassuk anyanyelvünket, nemzeti hagyományainkat, szimbólumainkat. Hogy felemelt fővel élhessünk magyarként Budapesten, Ésekújváron, Kassán, Kolozsváron vagy Szabadkán. Erre tanít bennünket 48 szelleme, és erre kötelez a szabadságharc mártírjainak áldozata.” Ahogy a haza bölcse, Deák Ferenc fogalmazott: Tegyen ki-ki azon helyen, hova a haza sorsa őt állította, mindent, amit tehet a hazáért.”- mondta beszédében a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője.
1848-49 dicső eseményeire emlékezve a benti megemlékezést követően koszorúzási ünnepségre került sor Czuczor Gergely szobránál. A város magyar iskoláinak és óvodáinak, civil szervezeteinek, a város és a környező önkormányzatok képviselői helyezték el a hála és emlékezés koszorúit.
Megemlékezés Nagymegyeren
Ünnepség Vásárúton
„Az ünnep Szentpéteren is mutatja a helyes irányt..."
A Komáromi járásbeli Szentpéteren március 14-én méltóképpen emlékeztek meg a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 177. évfordulójáról. Becse Norbert, a Magyar Szövetség járási elnöke és megyei képviselője a helyi kultúrházban megvalósult emlékműsor keretében, Hamran Tibor polgármester pedig a községi hivatal előtti kopjafánál tartott koszorúzáson mondott ünnepi köszöntőt. Közreműködtek: a Kossányi József Alapiskola és Óvoda diákjai, hárman az APÁK zenekarból, a Napsugár Óvoda növendékei és a Csemadok-alapszervezet Rezeda énekkarának tagjai.
Becse Norbert beszédében hangsúlyozta: „E napon büszkén gondolunk az 1848-as eseményekre, őseink hőstetteire. Azokra a hőstettekre, melyet az elnyomás legzordabb időszakában vittek végbe történelmünk neves és névtelen alakjai. Ez az eseménysorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Európában még mindig magyarnak vallhatjuk magunkat, és büszkén vállalhatjuk nemzeti identitásunkat bárhol a világon. Ez az ő érdemük! Az ő érdemük az a kincs, amit mi nemzeti öntudatnak nevezünk, hiszen valljuk csak be, mily´ felemelő érzés ilyen események, ilyen történelmi háttér tudatában magyarnak vallani magunkat. Olyan hagyatéknak vagyunk a birtokában, amelyet büszkén kell, hogy hangoztassunk. Tetteinkben ott kell hogy égjen, lobogjon, mint egy fáklya lángja!".
Majd fontos kérdéseket tett fel, amelyekre meg is adta a választ: „Vajon mi itt, a Felvidéken gondosan óvjuk ezt a lángot? Elgondolkodtunk már azon, hogy hol lenne a mai Magyarország a határon túli magyarok nélkül? Mint a hordót a vasgyűrű, úgy tartják össze, óvják a határon túli magyarok ezt az anyaországot, s én büszke vagyok arra, hogy ennek az összetartó gyűrűnek a része lehetek... De néha mi is elgyengülünk és azt gondoljuk, hogy a könnyebb út megfelelőbb a rögös helyett. Belegondolni is rossz lenne, hogyan is alakult volna Árpád népének sorsa, ha az 1848-as hősök gyáván cselekszenek, gyáván meghúzódnak. Nem ezt tették...Ezt a harcot, a fennmaradásért nekünk kell folytatnunk. Belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha mi gyáván cselekszünk, eldobjuk magunktól ezt a hagyatékot. Biztos vagyok abban, hogy elődeink 1848-ban nem azért küzdöttek, nem azért áldozták életüket, hogy mi ezt a csodálatos kincset elbitoroljuk, semmibe vegyük".
Végül kiemelte, hogy a magyar népet csak a magyarok törhetik meg, az ünnep pedig utat mutat korunk felvidéki magyarjainak is.
„A magyar népet külső ellenség meg nem bonthatja, csak belső teheti tönkre. Ha egymásra rontunk, ha kicsinyes, önös érdekek alapján kártyán játsszuk el nemzetrészünk jövőjét. Amikor magyart magyar ellen sorakoztatunk fel, akkor kockáztatjuk csak igazán jövőnket, ahelyett, hogy együtt munkálkodnánk a felvidéki magyarság megtartásáért és felemeléséért. Ha apáink nyelvét úgy, ahogy nekünk is tanították, sértetlenül továbbadjuk, már nem volt hiábavaló az 1848-as hősök igyekezete. Ha kultúránkat felvállaljuk és továbbadjuk, hűek maradtunk ehhez a hagyatékhoz. Én bízom abban, hogy a szentpéteri magyar közösség komolyan veszi küldetését, hogy bátran adja majd át nyelvünket nemzedékről nemzedékre, az összes többi kinccsel egyetemben. A mai ünnep nem arról szól, hogy letegyük koszorúinkat egy szobor tövébe, elmélázzunk a múlton, s halkan tovább menjünk. Az ünnep, mint minden ünnep, egy jel, egy útjelző tábla, hogy tudjuk, melyik a helyes irány..." – hangzott el.
Megemlékezések Gömörben
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire számos gömöri és nógrádi településen emlékeznek. Néhány helyszínen már pénteken lezajlottak a megemlékezések, másutt a szombati és vasárnapi nap folyamán tartanak különböző rendezvényeket. Tornalján a református templomban tartottak ökumenikus istentiszteletet, melynek során ünnepi műsorral szolgált az Andante vegyeskar, valamint a Kazinczy Ferenc Alapiskola tanulói. Ünnepi beszédet mondott Miko Attila, majd az istentiszteletet követően került sor a koszorúzásra a Tornallyay-kúria udvarán.
Gömörhorkán nemcsak a forradalom és szabadságharc 177. évfordulójára, hanem a gömörhorkai magyar nyelvű oktatás újraindításának 75. évfordulójára is emlékeztek. Az alkalmon Nagypál Malvina lelkésznő hirdetett igét. A kultúrműsorban felléptek a gömörhorkai óvoda és alapiskola diákjai. Beszédet mondott Giczei Annamária, a HORKAI Polgári Társulás tagja, Nagy Krisztina, a Gömörhorkai Alapiskola igazgatója.
Fülek - „A magyar név megint szép lesz”
A Csemadok Füleki Alapszervezete március 14-én rendezte meg ünnepi műsorát, mellyel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegtek. Az ünnepi program a Magyar Közösségi Ház udvarán kezdődött, majd a Hősök terén koszorúzással folytatódott.
Agócs Sándor tárogatójátéka csalogatta az emlékezőket a magyar ház udvarára, itt zajlott a műsor, mely az esős idő ellenére is szép számú érdeklődőt vonzott. A Pro Kultúra Füleki Férfikar Sósik Szilárd vezényletében Kossuth nótákkal nyitotta meg a megemlékezést. Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Marcinkó Zoltán, a Magyar Szövetség Losonci járási elnöke mondott ünnepi beszédet. Felszólalásában emlékeztetett a 177 évvel történt eseményekre, melyek párhuzamba vonhatók a mai időkkel is.
Az esemény vendégei voltak a Barátfüle polgári társulás tagjai Magyarországról, akik több mint két évtizede, minden évben Füleken ünnepelnek.
„A csemadokosok nagyon kedvesen fogadtak minket. És ez a kapcsolat egyre szorosabb lett, mert sok kirándulást szerveztünk együtt, évente többször találkozunk. Mióta megismertük egymást, azóta minden évben Füleken emlékezünk meg március 15-ről. Nekem itt szebben szól a Himnusz, mint határon belül, és ezt próbáljuk a gyermekeinknek is átadni, hogy tudják, határon túl is élnek magyarok” – nyilatkozta Bakó József, a Barátfüle polgári társulás vezetőségi tagja.
A jurtaszínpadon a Füleki Gimnázium Septima osztálya a rimaszombati Kovács Dorina Cynthiával adott lélekemelő műsort. Majd az emlékező tömeg átvonult a Hősök terére, ahol az intézmények, civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az 1848-as hősök emlékművét.
Felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt
Katonai tiszteletadás mellett felvonták a nemzeti lobogót a március 15-i nemzeti ünnepen, szombat délelőtt Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren.A lobogót Sulyok Tamás köztársasági elnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében, a Himnusz hangjaira a honvédség díszegysége vonta fel az Országház előtt. Az eseményen közreműködött a Magyar Honvédség központi zenekara, a 32. Testőrezred, a Gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály és a nemzeti lovas díszegység.
Vezekényen a szél vitte tovább a forradalom üzenetét
A Zupko Tamás által vezetett Vezekényen mindig fontosnak tartják nemzeti ünnepeinket. Vezekényen az időjárás nem kegyelmezett, a szakadó esőben csütörtök délután mégis összegyűlt az emlékező közösség.
A magyar alapiskolások maroknyi csapata tiszta hangon énekelte a Kossuth-nótát, s a dallamot magával ragadta a szél, mintha maga a történelem vinné tovább a forradalom üzenetét.
Megható és felemelő pillanat volt ez, hiszen jelképe annak, hogy a legkisebb településeken is megáll az élet március 15-e alkalmából. Az eső áztatta föld, az összegyűlt emberek csendes főhajtása, a gyermekek éneke mind azt bizonyítják: a szabadság eszméje él, mert minden szívdobbanással továbbadjuk, nemzedékről nemzedékre.
Az esemény utolsó akkordjaként a magyar himnusz csendült fel, amely még emelkedettebbé tette ezt az esős, de lélekben felejthetetlen délutánt.
Komáromi főhajtás Egressy Béni szobránál és a róla elnevezett kultúrközpontban
Komáromban március 14-én délelőtt kezdetét vette az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről való megemlékezés-sorozat. A Felvidéki Értékőrzők és a Kárpátia Sport Polgári Társulás Petőfi-szobornál megtartott rendezvénye után, öt órától a komáromi óvodák és iskolák hagyományos, márciusi ifjakra emlékező, Szabadság című verses-dalos-zenés-táncos ünnepi műsorára került sor az Egressy Béni Városi Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nagytermében.
A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre, valamint az Egressy Béni VMK által szervezett közös főhajtás során Langschadl István mérnök, a Baráti Kör elnöke, Keszegh Béla, Komárom polgármestere és Finta Zoltán, az idén 70 éves Jókai Mór Alapiskola igazgatója mondott ünnepi köszöntőt.
A tartalmas műsorban felléptek: a Csillag Óvoda gyerkőcei, a Jókai Mór AI tanulói, valamint Gaudium Vegyes Kara és Hangszeres Együttese (Stirber Lajos és Grassl Ferdinánd karnagy vezényletével), továbbá a Selye János Gimnázium CSAK együttese, a Selye János Egyetem hallgatói és Nagy Ferenc költő, versmondó, műsorvezetőként pedig Varga Tamás pedagógus működött közre.
Végül a jelenlevők megkoszorúzták a Szózatot is megzenésített Egressy Béni közeli szobrát, aki 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként szolgált a komáromi vár védői között, s megírta a Klapka-indulót. Majd a jelenlevők közösen elénekelték nemzeti imánkat.
A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja 1848. március 5-én aláírásgyűjtő mozgalmat indított a pozsonyi diétán Kossuth Lajos két nappal korábban beterjesztett felirati javaslatának támogatására. Ez egyebek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte. Időpontul március 19-ét választották, mert ekkor tartották a hagyományos József-napi vásárt, amelyet francia mintára reformlakoma követett volna Rákos mezején.
Itt akarták ismertetni a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő Tizenkét pontjukat is, amelyet Irinyi József öntött formába. Március 14-én este azonban megérkezett Pest-Budára az előző napi bécsi forradalom híre, és a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak cselekvésre szánták el magukat. Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatta a diétához intézett Tizenkét pont bevezetését, és politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmazott meg. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a gépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt, illetve a Tizenkét pontot.
Ez utóbbi így szólt: "Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen osztotta szét a röplapokat, a szabad sajtó első példányait. A Tizenkét pont szövegén később kisebb változtatásokat hajtottak végre, az utolsó pontot így egészítették ki: "Unió Erdéllyel." A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és rábírta annak tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz.
Az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyáry Pál, Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre.
Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét. Ugyanezen a napon Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott V. Ferdinánd királyhoz.
