"Már csak minket érint hátrányosan az állampolgársági törvény" - Nagy Dáviddal beszélgettünk
Februárban a pozsonyi parlament elfogadta, márciusban pedig a köztársasági elnök alá is írta az állampolgársági törvény módosítását. A szlovákiai magyarság fűzött némi reményt ehhez a folyamathoz, elméletileg ugyanis a magyar állampolgárság megszerzését büntető embertelen rendelkezések kikerülhettek volna a jogszabályból. Hogy ez miért nem lett így, és hogy mi az új helyzet lényege, erről beszélgettünk a kérdés egyik szakértőjével, Nagy Dávid jogásszal.
Beszélgetésünk elején emlékezzünk meg Lancz Attiláról, az egy éve elhunyt fiatal jogászról, az állampolgársági törvény egyik legnagyobb hazai szakértőjéről. Önök között szoros együttműködés volt.
Lancz Attila óriási tudású, racionálisan gondolkodó jogász volt. 2008-tól ismertük egymást Brüsszelből, Attila ugyanis Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselő asszisztense volt, én pedig gyakornokként dolgoztam ott. Megismerkedésünk óta szoros baráti és szakmai kapcsolatban álltunk. Amit az MKP pártként jogi témákban felkarolt, abban általában mindketten részt vettünk. Attila a háttérmunkát, a jogi hangyamunkát szerette, eredendő szerénysége miatt sohasem vágyott látványos szereplésekre.
Most, hogy az állampolgársági törvény ismét módosításra került, az érvelésünk, javaslataink nagy része abból a forrásból táplálkozott, amit Attila 2020-ban előkészített.
Külön figyelmet fordított például a törvény kevésbé tárgyalt részére, nevezetesen az újszülöttek állampolgárságának kérdésére. Kiállt amellett, hogy a vegyes, magyarországi és szlovákiai szülőktől származó gyermekeknek automatikusan jár a kettős állampolgárság, mivel mindkét ország jogrendje a származás alapján ismeri el az újszülöttek állampolgárságát. Ezt Szlovákiában mindeddig nem ismerték el. Egy régen meghaladott, 1960-as évekből származó kétoldalú szerződésre hivatkoztak, amely szerint a szülőknek a gyermek egy éves koráig el kellett dönteniük, hogy gyermekük melyik állam polgára legyen. Sajnos ezt a gyakorlatot, függetlenül az állampolgársági törvény módosításától, a szlovák hivatalok a mai napig alkalmazzák. Attila megnyitotta a témát, mi meg be fogjuk fejezni.
Április elsejétől lépett hatályba az állampolgársági törvény legújabb módosítása. Röviden ismertetné olvasóinkkal a leglényegesebb változásokat? Kinek kedveznek ezek a változások?
Kimondható, hogy a változások elfogadásával a törvény már csak a felvidéki magyarságot különbözteti meg hátrányosan. Ennek legfőbb oka, bizonyítani kell, hogy a második állampolgárság megszerzésekor az egyén már öt éve rendelkezett külföldi lakhellyel, ahol életvitelszerűen tartózkodott. Ez kizárja a felvidéki magyarokat, akik a magyar állampolgárságot anélkül szeretnék felvenni, hogy elhagyják az országot, a szülőföldjüket. Világosan látszik tehát, hogy a most elfogadott módosítások célja nem a felvidéki magyarság problémájának a megoldása, hanem a Brexit okozta helyzet orvoslása volt. Vagyis azoknak a szlovák állampolgároknak a helyzetét akarta a törvényhozás rendezni, akik munkavégzés miatt tartózkodnak külföldön, és szükségük van az adott ország állampolgárságára, hogy ezt továbbra is végezni tudják.
Ahogy a szleng mondja, most „papírozták le” a Brexit után is Angliában maradó szlovák állampolgárok problémájának megoldását?
Pontosan. Semmi újdonság nem került a szövegbe, csak a már meglevő brit helyzethez igazították azt. Lényegében a 2010-ben sebtében, szakmai vita nélkül elfogadott törvény vadhajtásait nyesegették le, kivéve a törvény – elsősorban a magyarokat érintő – alkotmányellenes részét. Akkor a Fico-Mečiar-Slota-kormány nyíltan ezzel kampányolt a küszöbön álló választások előtt. Később volt egy belügyminisztériumi rendelet, amely szerint az életvitelszerű külföldi tartózkodás egy becsületbeli nyilatkozattal igazolható volt. Ehhez képest az idén elfogadott változás már öt év kint tartózkodást és annak hivatalos igazolását várja el. Ezzel most bezárult a már elvesztett szlovák állampolgárság visszavételének a lehetősége is.
Hogyan, milyen eljárással lehetett visszaszerezni az elvesztett állampolgárságot?
Ha valaki felvette a magyart, és ezt bejelentette a szlovák hatóságoknál, akkor a törvény értelmében automatikusan elvesztette a szlovák állampolgárságát.
Viszont, ha ezután beadott egy nyilatkozatot, hogy ő külföldön él, akkor megközelítőleg egy hónap múlva visszakapta a szlovák személyi igazolványát, útlevelét és legálisan kettős állampolgár vált belőle. Ez a lehetőség most megszűnt, és öt évet kell igazolni.
A belügyminisztériumban és a parlamenti bizottságban többször is feltettem a kérdést, hogy mi indokolja ezt a szigorítást? A törvényeket ugyanis nem szigorítani, hanem éppenséggel úgy szokták módosítani, hogy könnyebbé tegyék az emberek életét. Erre a felvetésemre azonban nem kaptam sem választ, sem magyarázatot.
Ez tehát a most életbe lépő változás lényege?
Három fő változás van, ez csak az egyik közülük. A következő, hogy megszüntették a pénzbírságot abban az esetben, ha valaki felveszi egy másik ország állampolgárságát, de azt Szlovákiában nem jelenti be. Ezt eddig 3300 euró büntetéssel sújtotta a törvény, de egyszer sem alkalmazták az elmúlt évtizedben. Logikus tehát a törvényalkotó magyarázta, hogy mivel nem volt rá szükség, ki is hagyható a törvényből. Véleményem szerint egyébként a szlovák hivatalos szervek azért tartózkodtak a büntetés kirovásától, mert nem akartak újabb támadási felületet nyitni. Ha valaki például nem fizeti be a büntetést és bíróság elé kerül az ügye, elképzelhető, hogy ügyes jogászok kikezdenék a törvény egészét. Szerintem ezt akarták elkerülni.
Mi a harmadik változás?
A külföldi szlovákok egyszerűsített honosítási eljárása, amelynek során megszerezhetik a szlovák állampolgárságot. Ez eddig is megvolt, most ezen finomítottak. Lényegében elmondható, hogy ugyanolyan feltételekkel juthat szlovákiai állampolgársághoz egy külföldön élő szlovák, mint amit most a magyar törvény is biztosít.
A külföldi szlovákok esetében elvárják, hogy bizonyos ideig Szlovákiában lakjon az illető?
Három év itt tartózkodást várnak el, azaz kevesebbet, mint például a magyarok esetében; sőt azt sem várják el, hogy megváljon a másik állampolgárságától. Amit a külföldi szlovákságnak szabad, azt nekünk, felvidéki magyaroknak már nem teszik lehetővé. Az viszont számunkra nem járható út, hogy ha el is vesztenénk az itteni, szlovákiai állampolgárságunkat, akkor utána a külföldi szlovákoknak járó jog alapján kérvényezzük ismét azt. Az állampolgárság megadása ugyanis nem jog, hanem lehetőség. Tehát minden esetben egyedi elbírálás alá esik a kérelem. Azaz nem automatikus, hogy így ismét szlovák állampolgárok is lehetnénk.
A most elfogadott változások után ön a Bél Mátyás Intézettel (BMI) közösen egy részletes állásfoglalást készített a szlovákiai törvény alkotmányellenességéről. Ezt eljuttatták a köztársasági elnökhöz azzal a kérelemmel, hogy a törvényt továbbítsa az Alkotmánybírósághoz és a taláros testület mondja ki, összeegyeztethető-e a jogszabály az alaptörvénnyel.
Véleményem szerint az állampolgársági törvény továbbra is alkotmányellenes, diszkriminatív és kivitelezhetetlen. Állásfoglalásunkat már tavaly ősszel elkészítettük, hiszen eredetileg akkorra volt betervezve a törvény vitája és elfogadása, így már kész anyagunk volt most februárban, amikorra a parlamenti szavazás kitolódott.
A BMI-vel való együttműködést nagyon praktikusnak tartom, hiszen olyan kérdésekben, amelyek az egész itteni magyarságot érintik, minél szélesebb együttműködésre van szükség.
Mi a véleménye, az orosz invázió befolyásolhatta-e Zuzana Čaputovát abban, hogy az alkotmánybírósági kontrollt szükségtelennek tartva aláírta a törvényt?
Ahogy az életünk szinte minden területét befolyásolta a háború, úgy az elnökasszony gyors aláírására is hatást gyakorolhatott az ukrajnai helyzet. Mindenestre nagyon sajnálatosnak tartom, hogy nem kapott esélyt az Alkotmánybíróság, hogy megvizsgálja ezt a kirívóan alkotmányellenes és diszkriminatív törvényt. Megjegyzem, évekkel ezelőtt már a testület elé került a jogszabály, ahonnan viszont ügyrendi okokra hivatkozva visszaküldték. Az ok az volt, hogy a testületnek 13 helyett csak 11 tagja volt akkor, és a szavazáson 6:5 arány alakult ki. Érvényes határozathoz viszont az Alkotmánybíróság nézete szerint 7 szavazat kellett volna. Így is kimondható azonban, hogy az alkotmánybíráknak mintegy a fele alkotmányellenesnek tartotta a törvényt. Már ez a történet is okot adhatott volna az elnökasszonynak, hogy most, amikor már teljes létszámú az Alkotmánybíróság, ismét a testület elé terjessze azt. Sőt, még a szakmai kíváncsiság is vezérelhette volna ebben Zuzana Čaputovát, hiszen ő is jogász.
Az elnöki aláírást követően magyar nyelven megjelent egy írás az elnök tanácsadójának, Marián Gibának a tollából, aki terjedelmes cikkben magyarázza, hogy miért jó a mostani törvény, illetve, hogy miért kellett az elnökasszonynak aláírnia ahelyett, hogy alkotmányossági kontrollt kért volna. Bár a szerző neve nem annyira ismert, tudni kell, hogy a Comenius Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének a vezetője.
Sőt, tudomásom szerint a közeljövőben a professzori kinevezés várományosa is.
Nos, ez akár véletlen egybeesés is lehet. Mivel azonban a professzorokat a köztársasági elnök nevezi ki, meglehet, hogy Marián Giba most fontosnak tartotta az elnöki lépés nyilvános magyarázatát. Az írásban viszont a laikusok számára is észrevehető csúsztatások vannak. Például azt állítja, hogy a magyar állampolgárság nemzetiségi alapon szerezhető meg. Ez nem igaz, hiszen köztudott, hogy nem a magyar nemzetiséget, hanem elsősorban a bármikori magyarországi, magyar állampolgárságú felmenőt kell igazolni. Ez nagy különbség. Ön szerint elképzelhető, hogy egy ilyen magasan képzett jogász és tanár ezt ne tudná?
Személyesen ismerem Marián Gibát, nagy tudású szakembernek tartom. Ennek ellenére lehet, hogy a magyar jogi előírásokkal nincs tisztában. Nem igaz, hogy a magyar állampolgárság etnikai alapon szerezhető meg. Bizonyítani kell valamelyik felmenő magyarországi illetőségét, illetve a magyar nyelv ismeretét, ami – tehát a nyelvismeret – viszont minden állampolgárságnál elvárás.
Az elnöki tanácsadó azt is állítja, hogy a köztársasági elnöknek nem állt módjában az egész törvényt elküldenie az Alkotmánybíróságra, mivel most csak módosításokról volt szó. Az Alkotmány szerint viszont az elnök ettől függetlenül kérheti a kontrollt.
Nem tudom elhinni, hogy már csak az említett szakmai kíváncsiság sem sarkallta a köztársasági elnököt arra, megtudja, vajon mi is a taláros testület jogerős határozata. Egy tíz éve mérgező probléma végére tehetett volna pontot.
Ön szerint egy csoportos vagy akár tömeges állampolgári akció során, ha százan vagy akár ezren vennék fel egyszerre, majd vallanák be magyar állampolgárságukat, a szlovák állam hogyan reagálna erre?
Már 2010 óta vannak olyan vélemények, hogy ezt kellene csinálni: összefogni, csoportosan felvenni. Komoly kihívást jelentene, hogy itt egy néptömeg, amelytől most meg kell vonni az állampolgárságot! Ez a törvényhozásra is óriási nyomást gyakorolna. A kérdés csak az, van-e erre akarat, mivel egy évtized alatt nem sűrűn jelentkeztek ilyen akció igényével az emberek. Úgy érzem, régiónkban annyi a megélhetési és egyéb gondja az embereknek, hogy akár luxustémának is számítana egy ilyen csoportos polgári engedetlenséggel is felérő lépés.
Tehát nem prioritás, viszont biztos vagyok benne, hogy nem szabad hagyni a jogaink csorbítását.
Motiválná vajon az embereket, ha a politikai vezetőink demonstratívan felvennék, majd bemutatnák a második állampolgárságukat? Ez fényes példája lenne a közösség vezetése értelmezésének.
Egy ilyen fajsúlyos döntés, komoly elhatározással jár. Az biztos, hogy nagy visszhangja lenne egy ilyen demonstratív lépésnek. Már tíz éve meg kellett volna lépni. Most annyival egyszerűbb lenne a döntés, hogy a parlamenti mandátum elvesztése nem forog kockán.
Ön bejáratos a parlamentbe, még ha nem is képviselőként, hanem a Milan Vetrák vezette alkotmányjogi bizottság jogalkotó albizottsága tagjaként. Hogy érzékeli, a mostani parlamentben van legalább elméleti esélye a magyarok számára kedvező változásnak vagy az alkotmánybírósági beadványnak? Vetrák szerint Gyimesi György képes lenne ennek megszervezésére.
Éppen ezt vizsgáltuk Ondrej Dostál képviselővel is. Az eredeti beterjesztőket, a Smert ki kell eleve hagyni, akárcsak a fasisztákat, így a megoldás keresésekor csak a mostani koalíciós pártokból indulhattunk ki. Megállapítottuk, hogy tíznél több támogató képviselőt nehezen tudnánk találni. Ez mindkét jelzett lépéshez nagyon kevés. Megjegyzem, Gyimesi képviselő fellépése az ügyben jelent némi problémát. Rontja ugyanis a háttérben folyó meggyőző munka sikerességét. Sok megszólított képviselő azért hátrál a témától, mert nacionalistának tartott felütések kísérik. Általában véve viszont az a véleményem, hogy a szlovák pártok könnyen parlamenti alku tárgyává tennék az állampolgársági törvényt, hiszen számukra szinte semmit nem jelent, s más törvény támogatásáért cserébe benne lennének a változtatásban.
Gyimesi képviselőnek biztos más lenne a véleménye a fellépéséről, így most őt hagyjuk, viszont, abban, amit mondott ismét megmutatkozik, hogy miért lenne fontos a magyarság parlamenti képviselete. Az a helyzet, hogy nincs most senki, aki tárgyalási alkupozícióban lenne!
Ha valaki csak egy kicsit is figyeli a politikát, tudhatja, kompromisszumok árán születnek a döntések. Ha legalább 10 képviselőnk lett volna a parlamentben, megtaláltuk volna a kompromisszumos megoldást.
A beszélgetésünk végén, mintegy összegzésként, hadd tegyem fel a kérdést, látja ön annak a lehetőségét, hogy néhány éven belül egy felvidéki magyar ember mindennemű félelem nélkül kérvényezhesse a magyar állampolgárságot?
Nem látok erre lehetőséget, de hogy ne zárjuk pesszimistán a beszélgetést megjegyzem, a Lancz Attila által kezdeményezett, és az újszülötteket érintő változás véleményem szerint sikeres lesz. De én sem az az ember vagyok, aki könnyen feladja, így minden lehetőséget ki fogok, ki fogunk használni, hogy módosítsuk a törvényt! Akárcsak a Beneš-dekrétumokkal, illetve a többi jogsérelemmel kapcsolatos ügyeket, úgy az állampolgárság kérdését is éltetni kell! Addig, amíg nem győzünk!
