Legyőzhető a Smer

- írja a Postoj.sk portál, amely szerint ebben annak is lényeges szerepe van, hogy a szociális média világában a tömeges érzelem sokkal gyorsabban gerjeszthető és terjeszthető, mint mondjuk, egy évtizeddel ezelőtt.

De nézzük, a jelenlegi választási finisben kinek sikerült olyan érzelmeket kiváltania, ami jelentősen befolyásolhatná a választási eredményeket. Az év elején még azt hittük, hogy a PS/Spolu koalíció esetében a „mentsük meg az országot a növekvő fasizmustól” jelszó szellemében zajló Kotleba-ellenes mozgósítás formájában talán bejön a hógolyóeffektus.

Csakhogy a progresszívok ezzel a taktikával inkább leégették magukat, mivel időnként sokkal inkább tűntek Antifa-aktivistáknak, mint politikai pártnak.

Igor Matovičnak viszont sikerült a dolog. Mivel sosem volt híján a populizmusnak és a hibák feltűnő módon való láttatásával sem fukarkodott, sikerült olyan érzelmi hullámokat keltenie, amelyek jelenleg a leghitelesebb korrupció- és Smer-ellenes élharcossá teszik őt a választópolgárok nagy részének a szemében. És ez az érzelmi hullám jelenti az esélyt arra, hogy a Smer végül talán mégsem nyeri meg a választást. Mert van itt egy ellenzéki párt, amely legyőzheti.

Ami néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt, mára valóság, és ez újabb választókat hozhat az Egyszerű Embereknek.

Ami a többi párt nagy részét illetti, a velük kapcsolatos érzelmek egy szóval kifejezhetők:

a Smernél a bomlást érezni, az SNS-nél a kétségbeesést, Kiska pártjánál meg a vergődést.

Az, hogy a hétvégi politikai vitaműsorokból állítólag Pellegrini heveny fertőző betegsége miatt hiányzott a Smer, érthetetlen. Márt csak azért is, mert ilyen helyzetekben általában a meghívottat helyettesíti valaki egy magára valamit is adó pártból.

Ám Ficót láthatóan politikai karanténban tartják, nem engedik, hogy vitába keveredjen az ellenzéki pártelnökökkel. Azért, hogy ne árthasson a pártjának, amely a „változásra” és „az új vezetőre” tett.

És ez a taktika egyrészt logikus – hiszen a változás utáni kereslet megállíthatatlan, és a Smerben ezt a hullámot Pellegrini lovagolja meg.

Ficót, aki irritálja és mozgósítja az ellenzéki szavazókat, előrelátóan lekapcsolták.

Másrészt viszont bizarr ez a helyzet, írja az Aktuality.sk portál. Nem sűrűn fordul ugyanis elő, hogy egy párt egy héttel a választások előtt a pályáról a zuhanyzóba küldi az elnökét. És inkább senkit sem ültet be a kulcsfontosságú politikai vitaműsorokba. Lehet, hogy a Smer PR-szakértői számára természetes ez a lépés, ám

Fico számára ez a fajta „önfeláldozás” elviselhetetlen lehet.

Évekig ugyanis meg volt győződve arról, hogy közkedvelt a választók körében, ráadásul úgy gondolta, kellőképpen elővigyázatos ahhoz, hogy úgy végezze, mint Mečiar vagy Dzurinda. Ezért is próbálkozott meg még ereje teljében az államfőválasztással majd az alkotmánybíró-választással is.

Menekülni próbált a támogatás elvesztése és a megalázottság elől.

De végül rosszabbul járt, mint Mečiar vagy Dzurinda. A kormányból mennie kellett, mert az emberek kifütyülték a tereken, aztán le kellett mondania a listavezetői helyről is, és a végén a saját pártja elszigeteli.

De hát végeredményben most nem is Ficórol van szó.

A párt meg a részvényesei terve szerint a Kiska-Pellegrini vonalon kellett volna a küzdelemnek lejátszódnia, ahol Pellegrini lett volna a hitelesebb, Kiska meg a videókkal lejáratott ellenfél. Végül azonban Matovič lett az ellenfél, s ellene nem működik sem Fico háttérbe szorítása, sem Pellegrini láttatása.

Matovič választóit ugyanis (a létezőket és a lehetségeseket is) nemcsak a Smer elnöke emeli fel a székeikből és hajtja az urnákhoz, hanem minden, ami a párttal kapcsolatos. Ezért aztán az is lehetséges, hogy Pellegrini nemcsak a betegsége miatt került kórházba, hanem annak jegyében is, hogy ha nem lesz konfrontáció Matovičcsal, akkor nem fenyeget a teljes mobilizáció sem az Egyszerűek támogatására.

Alig emésztette meg a napi politikát figyelemmel követő választópolgár, hogy a Pellegrini a hétvégét a televízió vitaműsorainak kamerái helyett kórházban töltötte, jött az újabb hír, hogy a kormányfő, akinek alig maradt már ideje a választópolgárok megszólítására, azt a maradék kevés időt is inkább Moszkvában tölti. A választási finisben. Hogy miért?

A valódi választ erre csak maga ismeri, de feltételezhető, hogy ez a módja a küzdelem feladásának.

Pellegrini a kórházból is látta a csökkenő preferenciákat, meg azok a sebei is fájnak, amelyeket a viták során kapott, s lehet, hogy fizikailag valóban gyengének érzi magát a kemény harchoz, ami még itt esetleg várna rá. Főleg, hogy már nem nagyon van kire támaszkodnia a saját pártjában, írja a Denník N napilap, amely szerint azzal, hogy kezet ráz valahol a távoli Moszkában egy ismeretlen politikussal semmit sem nyer, de nem is veszít. Néhányan ugyan morgolódnak majd, hogy rontja Szlovákia külföldi irányultságának képét, de legalább növekszik a politikusokkal fotózott képalbuma. És aztán már csak néhány napot kell kibírni, s végre nyugi lesz.

Aki nem hisz a győzelemben, nem győzhet. Érvényes ez a sportban, de a politikában is.

Ebből a szempontból úgy tűnik, mintha a Smer teljesen lemondott volna a győzelemről. Olyan sokáig volt egyeduralkodó, hogy teljesen megszokta ezt a helyzetet, így aztán most meglepődött, hogy egy Matovič liheg a nyakába, nem pedig mondjuk, Kiska, akit esküdt ellenségének tartott, írja a Pravda napilap.

Mivel a Smerben növekszik az elkeseredettség, az utolsó reménysége a „csodafegyvernek” tartott 13. nyugdíjban van, ami bizonyára megérinti az „ezüstgeneráció” egy részét, csodák azonban nem várhatók tőle.

A Smer már képtelen az emberekben olyan érzéseket kiváltani, mint négy évvel ezelőtt, amikor csaknem a választók harmada elhitte neki, hogy egyedül ő képes „Szlovákiát megvédeni”, véli a Pravda.