Kuriózumnak számítanak a Galántára érkezett váci múmiák - KÉPEKKEL
Kíváncsisággal vegyes borzongás vonzotta az embereket a Galántai Honismereti Múzeum új kiállítására. Az biztos, hogy ilyen még nem volt Galántán, de még Szlovákiában sem: komplex egészében, új kutatási eredményekkel felszerelkezve érkezett meg a múzeumba a váci múmiákat bemutató tárlat. Hat múmiát láthat, és hat valaha élt ember sorsába nyerhet bepillantást a nagyközönség a halottaknak kijáró tisztelettel.
Kissé borzongva, de roppant nagy kíváncsisággal léptek be a Galántai Honismereti Múzeum elsötétített kiállítótermébe a látogatók. A ritka látvány – az, hogy hat mumifikálódott maradvány tekinthető meg a máskor vidám, fényes teremben, méltóságteljes viselkedésre ösztönözte az embereket.
Csendesen, szinte suttogva beszélgettek egymással, kérdezgették a Vácról érkező kurátort, múzeumigazgatót, városi képviselőt a múmiákról.
A tárlatban azonban nem csak a természetes úton mumifikálódott testek az érdekesek: feltárulnak a 18-19. századi temetkezési szokások, emberi sorsok, betegségek, hivatások, olyan történetek, amelyek máig hatásosak. A hat mumifikálódott test szinte megszólal, ahogy a paneleken olvasható az élettörténetük.
Fischer János Antal a 18.században élt, okleveles kirurgus volt. Éltében sebkezeléssel, érvágással, foghúzással foglalkozott. Mint seborvos Esztergomban gyakorolta hivatását, de mivel akkoriban jogosulatlanul orvosi mesterséget is folytatott, kitiltották a városból. Fischer Antal arca nem mumifikálódott, a tudománynak köszönhetően azonban koponyájáról arcrekonstrukció készült.
A mumifikálódott maradványok között van egy ismeretlen, 18-20. életévében elhunyt férfi teste is. Ő az „ismeretlen boncolt fiatalember”, vagyis az 59. számú múmia. Halálának időpontja ismeretlen – a koponyából az agyat a boncolás során eltávolították – a tárlatban az ismeretlen, valószínűleg jóllétben élt ember mumifikálódott maradványának röntgenképe is megtalálható.
A Galántára érkezett múmiák közül Sándor Terézia -a szív nélküli apáca életútja a Felvidékre is mutat. A maradvány azonosításához egyetlen támpontot az apácaruha jelentette. Sándor Terézia egy klarissza apáca volt, Pozsonyban született. Valószínű éppen szülővárosába tarthatott Vácon keresztül, mikor utolérte a halál. Talán saját kérése alapján vitték a szívét Pozsonyba. A test vizsgálatakor kiderült, hogy a szívtájékon éles bemetszés látható – a radiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az apáca tuberkolózisban szenvedett – a halál a gerincvelő összenyomódása miatt állt be. A szív eltávolításának legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a szívet hazavitték a családnak Pozsonyba – a holttestet a 18. században még nem lehetett a bomlás megindulása nélkül szállítani. A klarissza nővér vékony testtű volt, hosszan betegeskedhetett, a test hátsó felszíne teljesen lebomlott – ez hosszas ágyban fekvésre utal. Az apáca testét rozmaringgal, művirágokkal díszítették, feje fölé művirág koszorút helyeztek. A rozmaring a szűzi tisztaság virágaként is ismert.
A váci múmiák leletegyütteséből Simon Antal paptanár, a magyar siketoktatás atyja mumifikálódott teste és élettörténete is megismerhető a tárlatban, csak úgy, mint idősebb Weiskopf József dohnykészítőé és Würth Ferenc, a jótékony kanonoké.
A váci múmiák világhírét egy falba beesett tégla indította el.
1994-ben, mikor felújításra került a váci templom, a kőművesek figyeltek fel arra, hogy egy habarcsolt tégla beesett egy üregbe. Így fedezték fel a valamikori kripta bejáratát, és 2 addig rejtett helyiséget, amelyek tele voltak koporsókkal Zavec plébános jól döntött akkor, hogy felkereste a váci múzeumot, hiszen az egyháznak jogában állt volna akár kiüríttetni is a termeket, és megszüntetni a leletegyüttest (ez hatmillió forintba került volna), ráadásul a régészeti törvény sem kötelezte a szakembereket arra, hogy foglalkozzanak a lelettel.
Az izgalmas történetben azonban minden szereplőnek helyén volt a szíve és az esze, és a váci múmiák meghódították a világot – segítségükkel tudják vizsgálni azóta például a tuberkolózisbaktériumokat is. A kutatás fő célja a tuberkulózisbaktériumok antibiotikum-rezisztenciájának vizsgálata.
A Galántai Honismereti Múzeumban szeptember 25-én megnyílt tárlat december végéig látogatható. A megnyitón a váci delegációt is köszöntötték. Vác település képviselője Tótváradi-Nagy Bence szívesen invitált mindenkit városukba, mint mondta, egy szép, barokk hely várja az érdeklődőket. A váci Tragor Ignácz Múzeum igazgatója, Fehérváriné Tóth Helga örömét fejezte ki, hogy ez a páratlan kiállítási anyag Galántán szíves fogadtatást és méltó időszakos otthont kaphatott. Dr. Horváth Tünde, régész, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárát képviselte – ő mutatta be részletesen a kiállítást és a váci leletegyüttes megtalálásának körülményeit a megnyitón. Örömmel üdvözölték Galántán a kiállítást Kolek Péter, a város polgármestere és Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója is. Berényi József, Nagyszombat megye első alelnöke a megyét, mint a múzeum fenntartóját képviselte, örömét fejtette ki, hogy a Rába-Duna-Vág Eurorégión belül az intézményeknek is nagyon jó kapcsolataik vannak egymással.
A kiállítás megnyitóján a komolyzenei betétet Knapp Viktor, hegedűművész szolgáltatta.
A kiállítás érdekességeit és Csukovits Anita néprajzkutatóval folytatott beszélgetésünk részleteit a Magyar7 hetilap következő számában olvashatják.
