Kumanová: A leváltott államtitkárnak nincs felmondási ideje
Ahogy arról már a ma7.sk portálon beszámoltunk, szerdán, általános meglepetésre a Za ľudí párt elnöknője, Veronika Remišová visszahívta a Kulturális Minisztériumba delegált államtitkár asszonyt, Zuzana Kumanovát. Ahogy az tudni vélhető, Kumanová leváltása a párton belüli személyi csatározások eredménye, mely során a kezdeményezők valószínűleg nem tudatosították, hogy a minisztérium talán utolsó, kisebbségi sorból származó és kisebbségi témákban szerzett szakértelemmel bíró csúcsvezetőjétől váltak meg. Erről is kérdeztük leváltása napján Zuzana Kumanovát.
Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy gratulálok a leváltásához, hiszen amikor ez egy-két napja kitudódott, szokatlanul sokan álltak ki ön mellett. Roma közéleti személyiségek nyílt levelet írtak az érdekében, a szlovák sajtót is élénken foglalkoztatja a leváltása, virágcsokrot kapott és folyamatosan cseng a telefonja.
Nem vártam ekkora támogató érdeklődést és azt sem gondoltam volna, hogy ennyien tudnak rólam. Ez a jobbik fele annak, amit magammal viszek; másrészt pedig szomorú vagyok, hiszen folyamatban levő, befejezetlen munkák és projektek mellől megyek el.
Az hogyan lehetséges, hogy múlt pénteken még semmit sem lehetett tudni, most szerdán pedig már leváltják?
Még szombaton sem tudtam semmit, Zselízen voltam a fesztiválon. Hétfőn akart velem négyszemközt találkozni Veronika Remišová, akkor közölte velem, hogy szerdán kérni fogja a leváltásomat. Talán ez is kifejezi a politikai kultúránk jelenlegi szintjét.
A normál újságolvasó számára ez talán érthetetlen, hiszen nem volt semmilyen munkahelyi vétsége. Ilyenkor nincs például három hónapos felmondási idő?
Nem, a mi esetünkben semmi ilyen nincs. Egyik napról a másikra meneszthetőek vagyunk. Jólesett viszont, hogy már most kaptam több ajánlatot az elhelyezkedésre, sőt maga a kulturális miniszter is jelezte, hogy más formában szívesen együttműködne velem.
Miután tavaly augusztusban a minisztériumban megszűnt a kisebbségi kultúrák osztálya, ön maradt egyedüliként magas beosztásban azok közül, akik kisebbségi szemüvegen keresztül és tapasztalatokkal tudnak tekinteni közösségeink kulturális életére. Ezt tudatosították az ön visszahívásakor?
Nem tudom, hogy a pártelnök asszony, mérlegelte-e ezeket a szempontokat. Az biztos, hogy nem esett jól, amikor most azt nyilatkozta, hogy csak a roma témában vagyok szakértő. Az biztos, hogy a jogkörömbe eső témák változatlan összetételben, azaz a kisebbségek kultúrája is, átkerülnek az új államtitkár hatáskörébe, s ezeket már ő fogja rendezni.
Az ön visszahívásának oka azt hiszem, nem is a minisztériumban, hanem azon kívül, a pártpolitikában keresendő. Ha jól tudom, alapító tagja a Za ľudí pártnak. A történtek után marad vagy kilép?
Tagja vagyok a pártnak, de nem az alapítók között. Miután ez a párt jelölt az államtitkári posztra, úgy tartottam tisztességesnek, hogy belépek a soraikba. Ez tavaly novemberben meg is történt. Arra viszont, hogy most kilépjek, nem gondolok.
Divat, hogy a pártok kisebbségi platformokat, tagozatokat alakítsanak. Várható esetleg, hogy ezen a vonalon, politikusként találkozhatunk majd önnel?
A politikában való részvételre nem gondoltam. Lássuk be, hogy nincs semmilyen tapasztalatom sem a regionális, sem a nagypolitikában.
Hogy milyen a politika, abból most kapott egy kis ízelítőt. De csináljunk inkább egy gyorsleltárat a kisebbségeket leginkább érintő kérdésekről. Mit, milyen állapotban hagy most a minisztériumban? Kezdjük a kisebbségi nyelven sugárzott élő adások lehetőségével. Ez eddig tiltva volt a feliratozás elmaradása miatt.
Sajnos, ebben a témában nincs nagy előrelépés. Bár foglalkoztunk vele, a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény módosítása nélkül nem vihető végbe a változás. Ez jövő évre van tervbe véve, akkor ez a kérdés is megoldhatónak látszik.
Folytassuk a megszűnt kisebbségi kultúrák osztályával, amelyet úgy szerveztek be egy új, többpólusú politikák osztályának nevezett részlegbe, hogy nem maradt egyetlen magyar dolgozója sem. Itt mi az aktuális helyzet?
A kulturális minisztérium a legkisebb az összes tárca közül, összesen 180 alkalmazottal. Nagyon nehéz a személyzeti politikát úgy alakítani, hogy minden elvárásnak megfeleljen. Idén júniustól, igaz más feladatokkal is megbízva, már van egy magyarul beszélő munkatársunk.
Az, hogy valaki beszél magyarul, ugye még nem jelenti, hogy ért is a kisebbségi kultúra témájához.
Egyetértek. A szakállományunk bővítése viszont állandó feladat, nagyon nehéz nagy szakértelemmel rendelkező kollégákat találni alacsonyabb kategóriájú, referensi – előadói munkakörbe. Ahhoz pedig, hogy magasabb szinten tudjunk úgy státuszt kialakítani, egy új részleget kellene kialakítani, amelyhez legkevesebb négy fő szükséges. El kell viszont gondolkodni azon, hogy milyenek lennének az elvárások egy új kisebbségi részleggel szemben, hiszen a témával, azon belül a nyelvhasználattal, majd egy tucat ember foglalkozik a kisebbségi kormánybiztos hivatalában, illetve a támogatási feladatokkal tizenhárman a Kisebbségek Kultúráját Támogató Alapnál (Kult Minor) továbbá a minisztériumban is készülnek kisebbségi stratégiai anyagok. A kisebbségi témával tehát több helyen foglalkoznak, a kérdés inkább úgy áll, hogyan lehetne legjobban összehangolni ezek munkáját. A kormányprogramban szerepel is a Kisebbségi Hivatal felállításának terve.
A kisebbségek jogállásáról szóló törvény mellett ez a másik nagy ígérete a mostani kormánykoalíció programjának. Az ilyen hivatal felállításáról milyen információi vannak?
A tíz hónap alatt, amit a kulturális minisztériumban töltöttem, nem találkoztam a Kisebbségi Hivatal témájával egyetlen alkalommal sem.
A kormányon belül ki lenne ennek a tervnek a gesztora, felelőse?
A Nemzeti Kisebbségek Biztosának Hivatala a Kisebbségek jogállásáról szóló törvény gesztora, és éppen e törvény keretén belül határozható meg a Kisebbségi Hivatal is.
További téma a Kult Minor tervezett összevonása a minisztériumon belüli más, társadalmi kisebbségek támogatásának a rendszerével. Ennek jelenleg milyen a realitása?
Ennek már a téma felvetésekor sem volt realitása, és azt hiszem, hogy művileg éltetett ügyről van szó, mintha valaki azt a látszatot akarná kelteni, hogy a Kult Minor működése veszélynek van kitéve. A lényeg, hogy a minisztériumon belül még működő támogatásokat, ha külső alapokba akarjuk szervezni, akkor érdemes megvizsgálni, hogy a már létező alapok milyen előnyeit tudjuk ennél kihasználni.
A Kult Minor inkább negatív tapasztalta, hogy néhány embernek kell vagy inkább kellene ellenőriznie több ezerre rúgó pályázati támogatás kérelmét és felhasználását. Ön ezt reálisnak látja, nem kellett volna ezen a téren változtatni?
Egyetértek, hogy az Alap működését ez átláthatóbbá és hitelesebbé tehetné? Jelenleg a rendelkezésre álló mintegy 8 millió euró öt százalékát használhatják működésre. Ha ezt a százalékot meg akarjuk növelni, akkor azoktól a kislétszámú kisebbségektől is több pénzt kellene elvonni, akik éves szinten csak pár tízezer euróra számíthatnak, s az esetükben már problémát jelenhet, ha csökken a projektjeikre szánt támogatási összeg.
A 13 kisebbség közül a magyar, a roma és talán még a ruszin a létszámuk alapján kiemelkedik a többi közül. Nem kellene ezt a három nagy közösséget külön kezelni? Elvégre más az igénye egy több százezres és egy ezerkétszáz polgárt számláló közösségnek.
Ezzel teljesen egyetértek, hiszen sokszor akadályozzák egymást az egyes elbírálások során is. Vegye csak a magyar közösséget, ahol másak az igények, hiszen professzionálisan működik a kultúra, azzal összevetve, ahol teljesen amatőr szinten megy minden. A támogatási feltételek viszont mindenki számára egyformák.
Azóta, hogy kinevezték, nagyon szuverén módon kezelte az önre bízott ügyeket. Nem okozott ez esetleg súrlódásokat Natália Milanová és ön között?
Nem, éppen ellenkezőleg. A köztünk levő megegyezéseket mindketten betartottuk, elég szabad terem és autonómiám volt a munkám végzéséhez. Most voltam először olyan helyzetben, hogy a teljes politikai támogatásom is megvolt a tervek és a projektek végrehajtásánál, ezért még fájóbb, hogy félbehagyottan kell most ezektől eljönnöm.
Kevesen tudják, hogy az ön kompetenciájába tartozott az államnyelvi részleg felügyelete is. Talán tudja, hogy a magyar közösség körében ez a részleg a nyelvrendőrség nevet is kiérdemelte a sok-sok büntetés kirovása miatt.
Nem tudok róla, hogy az államtitkárságom ideje alatt sor került volna büntetések kiszabására. Meg kell, hogy mondjam, hogy az államnyelvi részleg vezetője személyében én egy nagyon kellemes, szakértelemmel odafigyelő hölgyet ismertem meg. Az viszont lehetséges, hogy az előző kormányzatok idején büntetések kiszabására is sor került. Én főleg a Központi Nyelvi Tanácsnak, mint a miniszter asszony tanácsadó szervezetének, valamint az új keresztnevek bevezetésével foglalkozó Naptárbizottságnak a létrehozásával és az „Miért szeretem a szlovák nyelvet? Miért szeretem Szlovákiát” versenyek – kisebbségi nyelvi iskolában is - való lebonyolításával kapcsolatosan említeném a személyét.
Az ön visszahívásával kapcsolatos beszélgetésünknek nem célja, hogy ismét részletekbe menően vegyünk át egy-egy témakört, így köszönöm ezt a gyorsáttekintést. Bár találkozásaink során nem mindenben vallottunk egyforma nézeteket, ön mindig készségesen állt olvasóink rendelkezésére a ma7.sk portálon vagy a Magyar7 hetilapon keresztül. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy elképzelései megvalósítására egy következő szakaszban ismét legyen majd lehetősége!
Én is örültem a munkánk iránti folyamatos érdeklődésnek, nagyon sokszor ezen keresztül tudatosítottuk, hogy egy-egy témának létezik más megközelítése, olvasata is!
