Kiss Beáta: Közös fórum kellene, hogy megfogalmazhassuk, mit szeretne a heterogén magyar közösség

A legutóbbi parlamenti választás során újfent a parlamenti küszöb alatt maradt a Szövetség, hogyan látja a párt jövőjét, és mit vár a tisztújító kongresszustól?

Én a kongresszustól elsősorban tisztánlátást várnék. Felfokozott érzelmek kísérték a választásokat, előtte és utána is, az eredmények tekintetében pedig szélsőséges vélemények is napvilágot láttak. Ugyanakkor nem történt semmilyen változás a párt vezetésében, és csak pletykaszintű információk szűrődtek ki arról is, mit szeretne, mit tervez az elnökség. Így én elsősorban azt szeretném, ha kiderülne, mit szeretne a párt, mik az elképzelései, illetve, hogy kit és mit fognak képviselni a kongresszusi küldöttek, mert a kongresszust nem előzték meg például járási konferenciák sem. Én személy szerint a kongresszustól azt várnám el, hogy történjen egyfajta világos útmutatás.

Szeptember 30-án az emberek negyedszer juttatták hatalomra Robert Ficót. Az eddigi Fico-kormányok és a Szövetség, illetve elődpártja, az MKP viszonya nem volt mindig felhőtlen. Ön szerint milyen kellene, hogy legyen a Szövetség viszonya a kormányhoz?

Nem hiszem, hogy bármiféle viszonyban kellene gondolkodni, inkább cselekvésben. Jelen pillanatban parlamenten kívüli pártként árgus szemekkel kellene figyelni minden olyan döntést, amely a közösségünket érinti akár nemzeti témákban, akár regionális tekintetben a magyarok által lakott területekre vonatkozóan, és az ilyen döntésekre szakmai reakciókat adni, nem pedig szótlanul nézni és tűrni, hogy mi történik a fejünk felett.

Egy ideje vita folyik arról, van e létjogosultságuk a platformoknak a Szövetségen belül. Ön szerint van jövőjük a platformoknak a párton belül?

Én az első másodperctől ellene voltam a platformoknak a párton belül, mert az a fajta mód, ahogy a Szövetség párt felállt, egyértelműen továbbörökítette az elődpártok funkcióját meg a hozzáállását is a közös ügyhöz. A platformoknak akkor van értelmük, ha egy gyűjtőpárton belül valamiféle nézetárnyalatot képviselnek, de abban a pillanatban, hogy a platform úgy működik, ahogy a Szövetségen belül mostanáig, hogy kvázi egy önálló belső döntéshozatalra szolgál, ami a grémiumok döntésében aztán tovább él, szerintem nincs értelme, én ezt messzemenőkig elleneztem is az első pillanattól, s a véleményemnek több helyütt hangot is adtam, s ezt a valódi magyar egység kerékkötőjének tartom.

A parlamenti választás után egyesekben felmerült az is, van-e egyáltalán létjogosultsága az etnikai politizálásnak. Melyek lehetnek a kitörési pontok, és milyen módon lehetne a jelenleg állandósultnak látszó szavazóbázist növelni?

Úgy gondolom, hogy az a fajta politikai mozgástér, amelyben jelenleg vagyunk, évek óta, de talán már évtizedekben mérhetően nem változik, és nem is fog változni. A legutóbbi választások eredményét én nem minősítem sem pozitívnak, sem negatívnak, véleményem szerint néhányan nagyon sokat dolgoztak azért, hogy ez az eredmény megszülessen, de ez az eredmény konstans, és nem hiszek abban, hogy ez radikálisan változhatna, vagyis, hogy egy párt erősítésével további választókat lehetne behozni.

Azt, hogy ugyanakkor van politikai erőnk, a megyei és helyi önkormányzatok bizonyítják. Abban viszont mai ésszel már nem hiszek, hogy egy párt képes olyan heterogén közösséget képviselni, amilyen a felvidéki magyarság: nagyon sokszínűek vagyunk, nagyon atomizálódtunk nemzeti közösségként. Én abban látnám a megoldást, amire egyébként már voltak próbálkozások korábban is, hogy parlamenti választástól függetlenül létre kellene hozni közösségünknek egy olyan testületet - amit nevezhetünk akár felvidéki nemzeti tanácsnak, de másnak is -, ahol a különböző nézetrendszerek, a különböző rétegek és érdekek egyrészt ütköztethetőek lennének, másrészt megfogalmazhatóak lennének valamilyen kompromisszumos javaslatok.

Az életünkben ugyanis nagyon sok az olyan téma, amelyben nincs egységünk, akár a kultúrát, akár az oktatásügyet tekintve, ami az én szakterületem. Aki az oktatásügyben tevékenykedik, mindenki tudja, hogy szükségünk lenne egy egységes stratégiára, egy csomó szakembernek, testületnek, szakmai szervezetnek megvannak a maga elképzelései arról, hogyan kellene a felvidéki magyar oktatásügyhöz viszonyulni, mégsincs egy egységes álláspont, mert egyrészt ahányan vagyunk, annyi véleményt vallunk, másrészt nincs egy olyan erő, amely a folyamatok élére állna.

Abban, hogy mindez elkezdődjön, nagy felelőssége van a Szövetség pártnak és a civil szervezeteknek is. Ha az emberek látnák, hogy efelé a közös nevezőre jutás felé haladunk, el tudnák talán azt is hinni, hogy a párt is sikeres lehet, s már a munka kezdete is lehetne egyfajta felhajtóerő. Én a közösség jövőjében gondolkodom, ehhez viszont mindenkinek a véleményére és a nézetére szükség van.