Kemence mellett, hőkupola alatt
A tartós hőség a pékségek dolgozóit is próbára teszi. Bodrogszentmárián megnéztük, hogyan dolgoznak ilyenkor azok, akiknek a munkahelyén nemcsak odakint, hanem a kemencék mellett is perzsel a levegő, klímát pedig a tészta miatt nem lehet használni.
Bár a sokat emlegetett hőkupola fogságában töltött napok alatt nem szívesen tartózkodom kint több ideig a kelleténél, tegnap mégis merész útra indultam kis falunkban. Útközben a látvány kicsit olyan volt, mint Stephen King regényeiben: túl sok fény, túl kevés ember. A világosság most mélyen belenyúlik az éjszakákba, eszembejutott, hogy ez elvileg a vámpírok hatástalanításának legideálisabb időszaka lenne. Ennek ellenére egyetlen vámpírvadász sem ólálkodott a közelben, de hétköznapi járókelőből sem akadt sok. Aki tehette, behúzódott a házak árnyékosabb pontjaira.
Én sem brahiból vállaltam a sétát a forróságban, hanem egy kisebb harci feladat miatt: szerettem volna megnézni, milyen lehet ezekben a napokban egy pékségben dolgozni. Mi nehezen viseljük a közel negyven fokot is, a pékek viszont nap mint nap kemencék mellett készítik a kenyeret, kiflit, kalácsot és a többi pékterméket. Ráadásul egy pékségben nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy akkor most kapcsoljuk be a klímát. Itt nem a mi hőérzetünk diktál, hanem a tészta természete: nem szereti a huzatot, nem szereti a hirtelen hideget, megkelnie viszont mindenképpen meg kell.
Bodrogszentmárián régi múltra tekint vissza Nagy János péksége. A helyiek számára régóta természetes, hogy innen kerül friss kenyér és péksütemény az asztalra. Reggelente nyolc óra körül már ismerősen szól a pékségi autó dudája: a jármű több ház előtt is megáll a faluban, majd a friss áru továbbindul a környező településekre. A többféle kenyér és kifli mellett számos finomság készül itt: édesek, sósak, csokisak, diósak, ki-ki megtalálja a magáét. A cég egyik remek szokása, hogy hétköznap délutánonként megnyitja az egyik kisablakot a vásárlóknak. A megrendelt mennyiségen kívül aznapi eladásra is készítenek pékárut. Aki ilyenkor vásárol, annyira friss holmit kap, hogy néha várni kell vele, sőt előfordul, hogy be sem csomagolják, mert még túl meleg. Nem csoda, hogy mindig akad érdeklődő.
A pékség kapujához érve végre felfedeztem néhány embert, a kisablaknál is álltak vásárlók. Magam is terveztem beszerezni ezt-azt, de előbb bent akartam körülnézni. Kiderült, hogy délután hat óra körül a pékek már nincsenek bent, ők korábban végzik a munka legforróbb részét. Blanár Imre vállalta, hogy körbevezet a pékségben, és megmutatja a gépeket, a kemencéket, valamint az ott zajló munkát. Ekkor már a péktermékek szeletelése, csomagolása és a másnapra való előkészítés zajlott. A két női munkatárs csomagolás közben a kisablaknál álló vásárlókat is kiszolgálta, a férfiak pedig a kenyereket szeletelték. A munka gördülékenyen haladt, senki nem panaszkodott.
Útikalauzomtól, Blanár Imrétől megtudom, hogy a pékségben négy pék dolgozik, naponta ketten-ketten váltják egymást. Mellettük két női munkatárs formázza a tésztát, ők szintén váltásban dolgoznak. A sütemények készítése külön részben zajlik, délután pedig már a szeletelés, csomagolás és a másnapi előkészítés kerül előtérbe.
Blanár Imre elmondta, a pékek délután két-három óra körül kezdenek, hogy reggelre elkészüljön az áru, amelyet a sofőrök már korán továbbvisznek. Este hatra tehát a munka leglátványosabb és legforróbb része már lezajlott.
– mondta, miközben megmutatta a sütőket és a munkateret.
A hőség persze nemcsak a pékeket éri. A tésztát formázó, a süteményeket készítő, a szeleteléssel és csomagolással foglalkozó munkatársak is melegben dolgoznak. Amikor megkérdeztem, hogyan bírják, a válasz egyszerű volt: megszokták. Ezt olyan természetességgel mondták, ahogy más azt mondja, reggelente kávét főz. A csak lassan lehűlő kemencék mellett állva az ember gyorsan megérti, miért nem lehet ezt a munkát kívülről okosan megítélni. Itt minden mozdulatnak megvan a helye és ideje: a tésztát elő kell készíteni, formázni kell, sütni, hűteni, szeletelni, csomagolni. A kenyér nem várhatja meg, amíg elviselhetőbb lesz az idő.
A pékségben közben ment tovább minden a maga rendje szerint. A kenyér szeletelődött, a friss áru csomagba került, a kisablaknál újabb vásárlók jelentek meg. Kint a falu továbbra is a hőség elől bujkált, bent viszont közben még mindig fűtöttek a leállított kemencék, dolgozott a liszt, a gép, és az ember.
