Így választják meg Ferenc pápa utódát
A húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa lelki és közéleti hagyatékáról az előző cikkben olvashattak, az alábbiakban a következő egyházfő megválasztásának sokszor évezredes eljárásrendjét igyekszünk bemutatni.
A történelemkönyvek lapjairól sokak számára ismerős lehet az interregnum kifejezés. Azt az átmeneti időszakot nevezik így, amíg nem sikerül betölteni az elhunyt uralkodó székét. A pápai trón betöltetlenségére utaló sede vacante (üres szék) szókapcsolat már jóval kevésbé ismert, a szélesebb nagyközönség legfeljebb a pápaválasztás idején találkozik vele.
A bíborosok a Róma közelében fekvő Viterbóban gyűltek össze, de évekig vitatkozott a francia és az itáliai párt, sehogy sem tudtak a szükséges kétharmados többséggel új egyházfőt választani. Közben a közép-itáliai város látta el minden földi jóval a döntésképtelen főpapokat. Viterbo vezetése 1270-ben „ráunt” a bíborosok tehetetlenségére, akik a döntés kikényszerítése érdekében onnantól kezdve csak kenyeret és vizet kaptak. Az ellentétek azonban még úgy tűnik, az éhségnél is erősebbek voltak, hiszen ez sem használt. Erre a viterbóiak lebontották a tanácskozás helyszínéül szolgáló épület tetejét. Hogy hogy nem, a Szent Kollégium három napon belül döntésre jutott.
X. Gergely megválasztása nem maradt következmények nélkül, az egyházfő által összehívott zsinat 1274-ben szabályozta a pápaválasztó konklávék eljárásrendjét. Ezek a szabályok egészen a huszadik századig érintetlenek maradtak. A pápaság történetének legzűrzavarosabb korszaka azonban csak ezután következett. Az 1415-ben kezdődött konstanzi zsinatra a felvidéki olvasók közül talán legtöbben az eretneknek bélyegzett Husz János máglyahalála kapcsán emlékeznek. Ez a zsinat zárta le a nagy nyugati egyházszakadást, a világi hatalmak játékszereként rángatott (ellen)pápák korszakát.
V. Márton 1417-es megválasztása előtt az is megesett, hogy egy időben három pápa „uralkodott”. V. Márton megválasztása azért is rendhagyó, mert az új egyházfőt – a fentebb említett X. Gergelyhez hasonlóan, előbb pappá, majd püspökké szentelték, hogy a pápai trónra ülhessen. Ehhez fogható viharos események a pápai utód kiválasztása kapcsán az azóta eltelt hatszáz évben már nem ismétlődtek meg.
Visszatérve a konklávé intézményéhez, ha még nem unják a latinórát, a szó jelentése eléggé beszédes, magyarul annyit tesz, „kulccsal”. A konklávét befogadó helyiség ajtaját ugyanis kulcsra zárják, sőt egy időben be is falazták, hogy kívülről senki ne befolyásolhassa a döntést. A X. Gergely által bevezetett eljárásrenden hosszú évszázadok után először VI. Pál pápa változtatott az 1970-es években. VI. Pál döntése értelmében csak a nyolcvan évnél fiatalabb bíborosok vehettek részt a pápaválasztás folyamatában, a testület létszámát pedig 120 főben maximálta.
II. János Pál újra lehetővé tette a nyolcvan évnél idősebb bíborosok részvételét a pápaválasztás előkészületeiben, de szavazati joguk továbbra sincs. A XIX. század vége óta a konklávé helyszíne a Vatikán egyik leghíresebb épülete, a Sixtus-kápolna. A pápaválasztás helyszínét megtartva II. János Pál a bíborosok szállásául a kényelmesebb Szent Márta Házat jelölte ki. A külső befolyásolás kizárása érdekében a bíborosok szálláshelyén nincs televízió, rádió, telefon, ahogy az internet sem érhető el. A konklávé tagjaira vonatkozó titoktartási kötelezettség a Szent Márta Házban rendelkezésükre álló személyzetre is vonatkozik.
Az új egyházfőt eredetileg három módon választhatta meg a konklávé: közfelkiáltással a Szentlélek hatására, a konklávén belül kialakított kisebb csoport döntésének elfogadásával vagy a kétharmados többség eléréséig tartó többszöri titkos szavazással. II. János Pál kizárta az évszázadok óta nem használt első két választási módot, vagyis nincs lehetőség közfelkiáltásra vagy megegyezésre, titkos szavazással választják meg az új pápát.
Ahogy arra XVI. Benedek vagy legutóbb Ferenc pápa megválasztása kapcsán sokan olvasóink közül is emlékeznek, a sikeres pápaválasztást a Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehér füst jelzi. A hagyományok szerint az eredménytelen szavazási fordulókat fekete füsttel jelzik, miután a Sixtus-kápolna öntöttvas kályhájában a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik. Ha a szavazás eredményes, akkor a szavazócédulákat száraz szalmán kóc hozzáadásával égetik el, amelynek hatására fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből. Újabban, hogy a felszálló füst színe egyértelműbb legyen, vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához.
A fehér füst felszállásáig azonban el is kell jutni. II. János Pál reformja óta naponta négyszer szavaznak a bíborosok, ha három napon át nem jutottak eredményre, egy napos „gondolkodásra” vonulnak vissza. II. János Pál még úgy rendelkezett, ha a folyamat háromszor megismétlődik, és még mindig nem tudnak döntést hozni, a jelen lévő bíborosok abszolút többségével is megválasztható lett volna az új pápa.
A sikeres pápaválasztást a diakónusi rend legrégebben megválasztott tagja jelenti be a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Ekkor hangzik el hagyományosan latinul: nagy örömet jelentek be nektek, van pápánk.
A Ferenc pápa utódáról döntő konklávé a XVI. Benedek által pontosított szabályozás szerint legkorábban az egyházfő halálát követően 15 nappal, legkésőbb 20 napon belül, vagyis május 5. és 10. között kezdődhet meg. A 2013-as pápaválasztáshoz hasonlóan ezúttal is az esélyesek között emlegetik Erdő Péter esztergom-budapesti érseket. Magyar főpap a történelem során az 1513-as választáson került legközelebb a pápai trónhoz. Bakócz Tamás helyett akkor a konklávéban többségben lévő itáliai bíborosok a befolyásos Medici családból származó X. Leót ültették a pápai trónra. Kevesebben tudják, hogy Csáky Imre kalocsai érseket az 1721-es pápaválasztást megelőzően szintén az esélyesek között tartották számon.
Erdő Péter pápává választása mellett szóló érvek közé tartozik kiemelkedő intellektuális és teológiai képzettsége, konzervatív, de nem megosztó személyisége. Több nyelven beszél, a nemzetközi egyházi fórumokon is aktív szerepet vállalt. Ugyanakkor hátráltató tényező lehet, hogy 72 éves, ami bár nem kizáró ok, de sokan egy fiatalabb, energikusabb vezetőt keresnek Ferenc pápa után.
Erdő Péter mellett a világsajtóban esélyesként emlegetik a fülöp-szigeteki Luis Antonio Taglét, akire Ferenc pápa progresszív programjának folytatójaként tekintenek. Ugyancsak az esélyesek között tartják számon az olasz Pietro Parolint, a Vatikán tapasztalt államtitkárát és a ghánai Peter Turksont, aki az első afrikai pápa lehetne évszázadok óta. Könnyen lehet azonban, hogy a következő egyházfő neve nem szerepel a fenti listán, hiszen a múltban már többször előfordult, hogy a konklávé az előzetesen esélyesnek tartott bíborosok helyett egy kompromisszumos jelöltet választott meg. Így került legutóbb a pápai trónra Jorge Mario Bergoglio, azaz Ferenc is.
Az írás megjelent a Magyar7 2025/17. számában.
