Időt adott magának a koalíció
Múlt szerdán a kormánypártok a várakozásoknak megfelelően újraszeletelték a koalíciós tortát. A hármak közül van, aki nyertesnek érezheti magát, van, aki nagyot vesztett és van, aki beérhette egy kisebb zakóval.
Ha a tényeket rögzítjük, a Smer, a Hlas és az SNS megállapodott a koalíciós szerződés módosításáról, ennek alapján változik a minisztériumok elosztása. A Smer megkapja a beruházási, régiófejlesztési és informatizációs minisztériumot, valamint az idegenforgalmi és sportminisztériumot.
A megállapodás nyertese kétségkívül a Smer, de leginkább maga a kormányfő. Robert Fico hatalmi szóval rakott rendet, ezért a választók szemében övé az érdem, hogy a sokszor kicsinyesnek tűnő személyi ellentéteket képes rendezni, de legalább is meghaladni a kormány-oldalt.
A hatalmi alku során Fico ütőkártyái közül az egyik legerősebb a Smer parlamenti frakciójának szilárd pozíciója volt, amely látványosan megmutatkozott a két kisebb kormánypárti képviselőcsoporttal összevetve. Érdemes azonban leszögezni, hogy az újraírt koalíciós megállapodás sokkal inkább tanúskodik a Smer fegyelmezettségéről, mint a legnagyobb kormánypárt elsöprő diadaláról.
Ha csak felületesen szemléljük, úgy tűnhet, a két újonnan megszerzett tárca a Smer erejét, hatalmi súlyát növeli, valójában inkább Robert Fico számára biztosít mozgásteret arra, hogy jóllakassa a Hlasból és a nemzetiektől lemorzsolódott képviselőket.
A kormányfői nyomásgyakorlás repertoárjából láthatóan eredményesen működött az előrehozott választás ördögének folyamatos falra festése. A kényelmes parlamenti mandátum közeli elvesztésének rémképe nemcsak a parlamenti küszöb alatt vagy még éppen fölötte bukdácsoló koalíciós pártokkal szemben volt hatásos, de az önjáróvá vált képviselőkkel szemben is meggyőző erejűnek bizonyult.
Az elemzőknek eddig sem voltak különösebb kételyei, hogy a kormányoldalon messze Robert Fico a legnagyobb tekintélynek örvendő politikus. A kormányfő és a koalíciós pártok vezetői közötti kontraszt, ha a taktikai-stratégiai készségeket, egyáltalán a politikai képességeket szemléljük, az elmúlt napokban, hetekben még látványosabbá vált. Hosszú hetekig sem Andrej Danko, sem Matúš Šutaj Eštok nem mutatta jelét, hogy vezetőként képes lenne összezárni a pártja sorait, sőt a lépéseikkel nem egy esetben még tovább rombolták a koalíció amúgy is ingatag parlamenti többségét.
Ami miatt a múlt szerdai megállapodás kapcsán mégis inkább a koalíció időnyeréséről érdemes beszélni, és nem a koalíciós válság végleges lezárulásáról, nem más, mint egy alapvető számszaki tényező. Emlékezhetünk, Fico kikötötte, hogy csakis szilárd parlamenti háttérrel hajlandó folytatni a kormányzást. A kormányfő ultimátuma a Hlas és az SNS irányába lényegében úgy szólt, hogy vagy biztosítják az eredeti 79 mandátumos parlamenti többséget, vagy maga veszi kezébe a helyzet megoldását.
A matek ugyanis úgy áll, hogy a 72 „megbízható” honatya mellett a Rudolf Huliak körül tömörülő négyes is letette a hűségesküt. A Hlas három rebellise, Samuel Migaľ, Radomír Šalitroš és Ján Ferenčák azonban még továbbra sem köteleződött el egyértelműen. Csak a margóra jegyezzük meg, Peter Pellegrini államfő a koalíciós vezetők által szignált pecsétes papír mellé a koalíció mögé felsorakozó képviselők aláírását is kéri a kormányfőtől a válság lezárásának bizonyítékaként.
Nagyon úgy fest, Fico biztosra menve megkötötte a politikai alkut, kifelé elrendezve a koalíciós válságot, és adott egy hónapot önmagának és a kormánypártoknak arra, hogy a hiányzó három képviselőt is így vagy úgy, de meggyőzzék.
A céldátum március 25-e, amikor a pozsonyi parlament a következő rendes ülését tartja, legkésőbb eddig a napig kell biztosítani a kormánypártok stabil parlamenti többségét.
Jelenleg erre a lehetőségre mutatkozik nagyobb esély, ha azonban márciustól ugyanazok a jelenetek ismétlődnek meg a törvényhozásban, mint amelyeket múlt ősz óta láthattunk, biztosan kijelenthető, hogy Fico politikailag előnyösebbnek fogja tartani az előrehozott választásokat, mint a regnáló koalíció elhúzódó haláltusáját.
A kormányfő a politikai tekintélyét nemcsak a belpolitikai küzdelmekben igazolta, meghívást kapott és múlt pénteken felszólalhatott a világ egyik legbefolyásosabb politikai seregszemléjén, a Washingtonban megrendezett konzervatív konferencián, a CPAC-en. A szociálkonzervatív értékeket hangsúlyozó beszédét Fico arra fűzte fel, hogy Európának a nézetek sokféleségére van szüksége, mert a kizárólagos „helyes” nézetek politikája tönkreteszi a kontinenst.
Robert Fico beszélt arról is, hogy az ukrán elnök és az EU a háború lezárására vonatkozó erőfeszítéseket akadályozza. A kormányfő békét sürgetett, és úgy fogalmazott, hogy „a háborúnak Ukrajnában már régen véget kellett volna vetni. Ukrajna egy rossz stratégia áldozata. A korlátlan pénzügyi, katonai és politikai támogatás, valamint az Oroszország elleni szankciók megbuktak”. Hangsúlyozta, a Zelenszkij-hatalom számára hasznot jelent a háború elnyújtása.
A kormányfő a felszólalásában utalt az Egyesült Államokból az amerikai nemzetközi fejlesztési ügynökségen (USAID) keresztül korábban megvalósított támogatáspolitikára, és úgy vélte, hogy „Európának ellen kell állnia a külföldről finanszírozott beavatkozásnak".
Megjelent a Magyar7 2025/8. számában.
